A kis játékok jelentőségéről már sok anyagunkban írtunk (lásd itt és a gyakorlattárban ). Ezeknek a játékoknak a felkészítési rendszerben hatalmas a jelentőségük. Mindegyik játéknak meghatározott a szerepe. Így a 4:2 elleni játék elsődleges célja a mélységi játék megtanulása és a csapatrészek játékának összekapcsolása. Ezt a játékot azonos céllal, de többféle feladat-adással, variációval lehet játszani. A német labdarúgás egyik szakfolyóirata a 4:2 elleni játék változatainak variációját adta közre.

Alapjáték 4:2 ellen
Egy kijelölt játéktéren négy támadó játszik két védőjátékos ellen.
A játékterület ebben az alapjátékban négyzet alakú.
Mérete: 12 x 12-től 15 x 15 méterig terjedhet.

A négy támadó mindegyike az oldalvonalakon helyezkedik el és ezeken a vonalakon mozoghatnak arról kell gondoskodniuk, hogy a labda birtokában lévő támadó játékosnak mindig három átadási lehetősége legyen.
Az átadások iránya: jobbra, balra és mélységbe.
A sikeres és tartós labdabirtoklás előfeltételét mindig a labda nélküli támadóknak kell megteremteni avval, hogy állandóan szabadra játsszák magukat úgy, hogy az oldalvonalon elmozdulva a „labdás felé mutatják magukat”.
A két védő azon igyekszik, hogy a támadóktól elvegye a labdát. Egyikük megtámadja a labda birtokában lévő támadót, a másik területet véd.
A támadók számára a legnehezebb rész ebben a feladatban, amikor „a mélységbe” passzolják a labdát. Ezt az az „az átadás-fajta”, amelyik részint megbonthatja a védők együttes mozgását, másrészt esélyt ad a támadók részére a labdabirtoklás ritmusának a változtatására - gyorsítására illetve lassítására.

Kezdetben játszassuk labdaérintés korlátozása nélkül.
Majd két labdaérintéssel, így könnyítjük meg a labdabirtoklást.
Ezek után azonban az edző követelje meg bizonyos játékhelyzetekben az egyből való játékot.
Milyen esetekben lehet és kell ezt megkövetelni?

• Valamelyik oldalsó játékos többszöri megjátszása után;
• A mélységi átadás utáni labdaérintések után;
• Kényszerítő átadások sorozatánál, mely oldalsó illetve mélységi átadás után is lehet.

Megjegyzés:

Ennél az egyszerű és valamennyi labdarúgójátékos és edző részéről ismert 4:2 elleni játékformánál hátrányosnak tűnik, hogy a támadók túlságosan a kijelölt játékterület oldalvonalaihoz vannak kötve úgy, hogy a térbeli helyzetváltoztatást nem lehet végrehajtani. Ebből a meggondolásból a felelős edző a 4:2 elleni játék további variációját is gyakoroltatja, esetleg további résztvevőket is be lehet kapcsolni a gyakorlatba.

4:2 elleni játék alapvonaltól alapvonalig

A pálya kijelölt részén hat játékos van foglalkoztatva.
A pályaméret azonban a játék közben változtatható.

• 15 x 25 métertől – 20 x 40 méterig terjedhet, de téglalap alakú.

A négy támadó játékos felállása változtatható:

• Egy előretolt ék, két szélső pozícióban lévő támadó, egy mélységi szervező.

• Három támadó - akik között a játékhelyzet adta legszorosabb közelség igénye a jellemző – vagyis baloldali csatár, középcsatár, jobboldali csatár és mögöttük szervező.

Az alapjátékhoz hasonlóan a labdát a két védőjátékos átjátszásával egyik csúcsjátékostól a másik csúcs játékosig kell eljuttatni.
A játékban az alábbi játékhelyzetekre kell kiemelten figyelni:

• A középpályás a labda lepasszolása után, mindig annak a támadónak a háta mögé igyekszik, hogy onnan közvetlenül a segítségére lehessen;
• Folyamatosan figyelni kell a játékosoknak a védők mozgását, helyezkedését, akik természetesen a középső tengelyből indulva helyezkedne;
• A védőjátékosok akkor kapcsolódhatnak be teljes intenzitással a játékba, ha a támadók már ismerik a gyakorlatot. (Ezzel a szabályozással tulajdonképpen a labdás tevékenységet támogathatja az edző.)
• A játék magasabb ismereti szintjén lehetőséget biztosíthat az edző azzal, hogy engedélyezi a labdás és a labda nélküli helycseréket az egymás melletti pozícióban lévő játékosoknál.

Kezdetben játsszuk a játékot két érintéssel. Így a labdát kapó játékosnak még a labda érkezése előtt, alatt és birtokbavételekor van ideje tájékozódni, hogy hova kívánja tovább passzolni a játékszert. Nagyon fontos időt nyer, melyet a későbbiekben, a nagyobb játéktapasztalat birtokában, a gyorsabb játék érdekében szinte a minimálisra lehet csökkenteni. Ekkor léphet életbe a következő „játékfokozat”, az egyből való játék.
De, figyelem!

Tapasztalt szakemberek állítják, hogy az egyből való játék, nem mindig célravezető!
Ugyanis a védőknek időt kell adni, (mint a cselre való reagálásnál!) hogy az átadásra, az átadási irányra rámozduljanak. Vagyis ki kell mozgatni a védőket a pozíciójukból. Ha túl gyorsan játszanak a labdabirtokló játékosok, akkor erre nem tudnak a védekezők reagálni.

4:2 játék, két ékkel
Az előbb leírt gyakorlat bővítésénél két-két (védő és támadó) további játékost vonunk be a gyakorlásba. Ehhez további még egy téglalap alakú játékterületet jelölünk ki kb. 40 méter távolságra az elsőtől. (Ne feledjük a „mostani” játékban a két csapat első és utolsó embere közötti távolság sok esetben (min./max.) 50-70 méter.
A játékba belépő két új játékos előretolt csatároknak (ékeknek) számítanak és a nagypályás helyezkedési alapelveknek megfelelően középről indulnak.
A gyakorlatunk esetében a két téglalap (játéktér) között helyezkednek.
Részint a játékhelyzettől, másrészt a játékosok egyéniségétől függően az egyik „ék” visszalép a labdáért, a másik üres területre indul be. Az „eredeti" térfélről két játékos lép fel, az „A", aki felpasszolta a labdát és a „B", aki a legközelebb van a másik térfélhez.
Az „új" térfélen folytatódik a 4:2 elleni játék.
Támadók, védők szerepcseréjével.

4:2 elleni játék a másik „szárny” váltásával
Az eddig ismertetett 4:2 elleni játékokban a mélységi átadást emeltük ki, mint ennek a gyakorlási formának a fő jellemzőjét.
A következő játékban a váltás az egyik széltől (szárnytól) a másikig történik.
A két kijelölt játékterületet az oldalvonalak mentén a középvonal közelében tűzzük ki és ez a játékterület is téglalap alakú legyen.
A két szélen lévő játékos visszapasszából történhet a fordítás.
Fontos, hogy a másik játékterületen melyik játékos kapja meg a labdát.
Erre két játékosnak van esélye: a mélységben hátrébb helyezkedő „A”-nak és a túlsó oldali „B”-nek.
Ebben a játékban nincs átfutás a két játékterület között, de egy másik variációjánál megoldható. Ez esetben a belső („C”) játékos futhat át a másik térfélre.
Támadók, védők szerepcseréjével.