Kapusfoglalkozás – 1.
A kapus posztja különleges a csapatjátékban. Teljesítményét nem lehet pusztán „egyéni” játékosként értékelni. Nem csupán a csapat „tizenegyed” része. Sokkal több annál. Felkészültsége, szerepe, egyénisége alapja egy jó csapatnak. A kapusok edzése ennek megfelelőn, a maga sajátos világában „különleges is”. Kezdetben az edzésük abból állt, hogy kimentek a játékos társaikkal a pályára, bemelegítettek, majd beálltak a kapuba és várták a mezőnyjátékosok kapura lövéseit, íveléseit. Tevékenységük elsősorban arra szorítkozott, hogy megvédjék kapujukat a góltól.
Ahogyan korszerűsödtek az edzésmódszerek, ahogyan a játék fejlődött a kapura lövések gyakorlása mellett egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a játék összteljesítményét meghatározó egyéb tényezők, pl. az egyéni-, a csapatrész-, és csapattaktikai munka, a fizikai felkészítés.
A kapusok felkészítésére több lehetőség kínálkozik.
Külön edzenek, gyakorlatilag egymás között, mintegy rájuk bízva, hogy mit csinálnak. Vagy beállnak a mezőnyjátékosok közé. Ez utóbbi a ritkább gyakorlat. A harmadik megoldás, - régebben elsősorban anyag megfontolásból igen elterjedt volt, sok edző alkalmazta - hogy a csapatedzés végén (amelyben egyébként a kapus is részt vett!) még kint tartották a kapusokat és az edző különböző gyakorlatokkal még megdolgoztatta őket.
Nem egy esetben ezek a kapusok sokkal több terhelést kaptak, mint társaik, még jobban el is fáradtak, ami a későbbieknek a teljesítményüket negatívan befolyásolta.
Aztán egy fordulat következett be a „kapusszakmában". Nehéz a korszakot meghatározni, de javarészt nyolcvanas évek közepe felé a kapusok felkészítésére specializálódott edzőkollégák, kapusedzők (elsősorban volt kapusok!) kezdtek el a „portásokkal” foglalkozni.
Manapság profi csapatoknál és utánpótlás Akadémiáknál a kapusedző a szakmai stáb teljes jogú tagja. Ő a felelős a kapusok felkészítéséért, külön foglalkozik velük és véleményét folyamatosan közli a vezetőedzőjével, nem elfelejtve azt a tényt, hogy a csapat szakmai vezetője és egyszemélyes felelőse a vezető szakember. Ő állítja össze a csapatot, ennek megfelelően a kapusok közötti „sorrendet” is a vezetőedző határozza meg!
A futball mai fejlettségi szintjén különösen nagyon fontos szakmai alapelv a kapusok külön edzése és együttedzése a csapattal. Nem szabad elfelejteni, hogy a kapus a csapat alapembere, tehát edzésének bizonyos hányadát a csapattal együtt kell elvégeznie. Mivel azonban a technikája, taktikája és a védéshez szükséges testi képességek alapvetően különböznek a csapat többi tagjától, ezért természetes, hogy külön is foglalkoznak vele.
Egy dolgot azonban feltétlenül tisztázni kell az edzések előtt!
Nagyon rosszul „jön ki”, amikor a kapusedző a kapusaival külön dolgozik, majd a vezetőedző utasítására „csapot-papot” otthagynak és mennek beállítani a kapuba a közös csapatedzéshez. Mindenképpen előre le kell tisztázni, hogy az adott heti foglalkozásokon mikor van szükség kapusokra és ezt alapul véve kell a kapusedzőnek kidolgozni a heti speciális programját.
Gyakorlati anyagunkban az „együttedzés” gyakorlataiból mutatunk példákat.
Forrás (fussballtrainer)
A gyakorlatokkal kapcsolatban a legfontosabb szakmai kívánalom a pontosság kérdése. Vagyis elsősorban nem gyorsaság és erő kérdése.
A kapura lövéseknél, fejeléseknél a mezőnyjátékosoknak pontosan kell befejezni a támadást, vagyis el kell találni a kaput, mert csak a kaput találó célzásból lehet gólt elérni. Ennek a szemléletnek két oka is van, egyrészt komplex kapus edzésekről van szó, másrészt a mezőnyjátékosok is jobban fejlődhetnek, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek a lövések pontosságára. A gyakorlati tapasztalat ugyanis az, hogy lövéskor a játékosok szinte „megvadulnak” és ilyenkor csak a lövésbe adott erő számít náluk. Az erőteljes lövéskor kisebb a játékos „hatása” a labda útjára.
Általános gyakorlatok és feladatok.
 |
| 1. Felállás: A mezőnyjátékosoknak két egyenlő létszámú csoportja van. Feladat: Az 1-es csoport játékosa rövid labdamozgatás és labdavezetés után kapura lő, majd továbbfut a kapu felé, a bóják közé. Kulcshelyzetek: Kapus: helyezkedés, reagálás |
 |
| 2. Felállás: A mezőnyjátékosoknak két egyenlő létszámú csoportja van. Feladat: Az 1-es csoport játékosa laposan bepasszolja a labdát a K2-nek, aki egyből kirúgja a labdát a 2-es csoport valamelyik játékosa felé. Kulcshelyzetek: Kapus: lapos passz, 1:1 elleni játék, helyezkedés, reagálás; |
 |
| 3. Felállás: A mezőnyjátékosoknak két egyenlő létszámú csoportja van. Feladat: A kapuhoz közelebb álló játékos magasan bedobja, „fellövi" a labdát a K1-es kapusnak, aki lehúzza a levegőből, majd kézből kidobja a 2-es csoport valamelyik játékosának. Kulcshelyzetek: Kapus: labdafogás, kidobás, 1:1 elleni játék helyezkedés, reagálás |
 |
| 4. Felállás: A mezőnyjátékosoknak két egyenlő létszámú csoportja van. Feladat: A kapuhoz közelebb álló játékos magasan bedobja, fellövi a labdát a kapusnak, aki lehúzza, majd kézből kidobja a 2-es csoport valamelyik játékosának. Kulcshelyzetek: Kapus: labdafogás, kidobás, 1:1 elleni játék, helyezkedés, reagálás |
 |
| 5. Felállás: A mezőnyjátékosoknak két egyenlő létszámú csoportja van. Feladat: A kapuhoz közelebb álló játékos magasan bedobja, fellövi a labdát a kapusnak és beindul a pálya tengelye felé. A kapus lehúzza a labdát és egyből kigurítja ennek a beinduló játékosnak. Ez a játékos átveszi a labdát és majd a labdát kapóval kettős átadást (kényszerítő) hajt végre és kapura lő. Kulcshelyzetek: Kapus: labdafogás, kidobás, helyezkedés, reagálás |
 |
| 6. Felállás: A mezőnyjátékosoknak három azonos létszámú csoportja van. Feladat:
Kulcshelyzetek: Kapus: helyezkedés, reagálás Variációk:
|
