A motiváció, mint az emberi szervezet hatékonyságának tényezője.
Sokszor felvetődhet a kérdés: mi a futballjáték legfontosabb eleme: a védekezés, netán a támadás, a gól, a küzdelem, a párharc? A különböző európai, dél-amerikai, afrikai stb. iskolák képviselői mind mást és mást jelölnének meg. Egy biztos, a labdarúgó iskolák képzeletbeli képviselői mind központi helyre helyeznék a motivációs tényezőket. A „motiváció” szó a latin „movere” - mozgás - szóból ered, aminek megfelelőjét megtalálhatjuk a magyar nyelvben is, amikor késztetésről, vagy a viselkedés hajtóerejéről beszélünk.

Ha bármilyen emberi cselekvést elemezünk, arra a megállapításra juthatunk: megfelelő elszántság, akarat és öröm nélkül a játék nem lehet sikeres. Egyebek között az öröm a legnagyobb motiváció, no meg egymás, a futball és a szurkolók (hozzátartozók) és a közösség (a csapat) szeretete. Természetesen ez utóbbira utalva nem lehet minden játékosnak és a csapat edzőjének „szeretnie egymást”, de a közösségnek az összetartó ereje az alapját jelenti a megfelelő motivációnak.

A motiváció alkalmassá teszi az embereket arra, hogy megtanulják, ami ahhoz kell, hogy örömöt találjanak abban, amit csinálnak.
Mielőtt a motiváció témakörébe „belemennénk” két alapvető dolgot ki kell jelentenünk:

• Nyilvánvaló, hogy a negatív megközelítések, mint a kritizálás, bírálat, fenyegetés vagy erkölcsi megkülönböztetés, nagyon kis hatást érnek el, de lerombolják a hitet, és ezáltal csökkentik a motivációt.
• Az aranyszabály, hogy légy pozitív. Keress valamit: bármit, amit megdicsérhetsz, amivel erősítheted magadban, társaidban, hogy van értelme, amit csináltok.

A motiváció értelmezése, jelentősége és fejlesztése

A motiváció teszi az embereket képessé arra, hogy amit megtanulhatnak, megtanulják és úgy viselkedjenek, ahogyan szükséges. Ha nincs motiváció, nincs tanulás és nincs cselekvés, nincs alkotás,vagyis nincs játék.
Valamint összességében nincs siker.

Az egyik legerősebb motiváció a győzelem utáni vágy, amit a játékosnak, csapattársaikkal együtt, a teljes személyiségük bevetésével érhetnek el.
A különböző készségek és képességek csak megfelelő motivációk mellett működnek optimálisan.

A motivációs rendszer nagyon összetett, soktényezős elemekből áll.
Létezik:

• A motivátor: az a dolog, amire a figyelem irányul,
• A motívum: az érték, ami az érdeklődést meghatározza,
• Az emóció: az érdekeltséget kifejező érzelmi töltés, jelzés,
• Az aktiváció: maga a cselekvési indíttatás, mint a motivációs folyamat eredménye.

Amíg a fizikai felkészítés és a játékrendszerek területén behatároltak a labdarúgó edzők lehetőségei, „gyakorlatilag” három terület kínálkozik az előrelépéshez:

• A kiválasztás és a technikai felkészítés;
• A csapatjáték minőségének a javítása;
• A motivációs szint beállításai, fejlesztése.

Figyelemmel kellene lenni a játékosok aktivitási szintjére, kerülve a kifáradást, vagy éppen az unalmat és ingerkeresést eredményező helyzeteket. Csak a játékot körülvevő környezet alkalmas arra, hogy a megfelelő motivációs szintet beállítsuk.

A fejlesztését jelentő feladatok optimális nehézségi foka is feltétele a motiváció kialakításának. A túl nehéz feladat megoldása ugyan erős sikerélményt gerjesztene, de ha erősebb a kudarctól való félelem, akkor elfordulunk a problémától. Legnagyobb motivációs ereje a közepes nehézségű feladatoknak lehet, amelyek esetében a probléma megoldása valószínűbb és a sikerélmény is elegendően erős marad. Ezek az érzelmi, értékelési beállítások öröklött elemeket tartalmaznak, és egyedileg nagy szórást mutathatnak.

Egyesekben túl erős lehet a kudarcfélelem, állandósul a szorongás, ami nem csak a játék teljesítményt csökkenti, hanem olyan „maradandó” lelki problémákat is okozhat, amelyek nemcsak az adott időszakban, hanem a későbbiekben is érezteti hatását. (Lásd például azokat a magyar futballistákat, akik kipróbálják magukat a külföldi profi világban, de a kevés játéklehetőség miatt inkább hazajönnek és „elvannak” a magyar mezőnyben)

A motivációnak két különböző formája van:

A külső motiváció dicséretből, fegyelmezésből tevődik össze az egyénre vonatkozóan. Az ilyen motiváció rövidtávú és kevésbé hatásos. Jutalmak, ajándékok, pénzügyi juttatások, mindennapi példái a külső motivációs erőknek. A külső motiváció azt jelenti, ha valakit megdicsérünk vagy érmet adunk neki, vagy megbüntetjük, megszidjuk, vagy rossz jegyet adunk. Ezt a fajta ösztönzést lehet díjakkal, oklevéllel, pénzzel, éremmel növelni.
A siker utáni vágy (hírnév, pénz, stb.) vagy a negatív következményektől való félelem egy ideig erősíti az akaraterőt.

A belső motiváció az egyén személyiségével függ össze és nagy részben független. Ez a legerősebb és leginkább tartós viselkedésmód. Egy cselekvés végrehajtása már önmagában is jutalomnak tekinthető. Pl: kíváncsiság, érdeklődés, elégedettség, szórakozás.
Az emberi agy megjutalmazza saját magát a teljesítményért azzal, hogy fokozott boldogságérzetet teremt. Az energiaáramlás irányát saját magunknak kell meghatározni. A belső motivációt egy döntő tényezőnek tekinthetjük a cselekedeteink végrehajtásában az életünk során.

Mind a külső, mind a belső forrást megfelelő hajtóerőnek tekinthetjük, de a megbecsülés, dicséret és a pénz, mint külső motivációs források csak rövid ideig motiválnak minket. Még a profi játékosnak is szüksége van belső motivációra.

Állítsd a céljaidat magasra és ne állj meg, amíg odaérsz!

A gyakorlatban alkalmazott motivációs rendszer direkt módon a tanulásra, önmegvalósításra irányuló elemeket is tartalmaz. Minden játékosban, edzőben él valamilyen teljesítményvágy, még ha nagyon különböző mértékű is.
Ha világos tanulási célokat, teljesítményszinteket jelölünk ki, akkor a mindenki számára értelmezhető lesz a saját teljesítménye, amit viszonyíthat az önmagával szembeni elvárásaihoz.

A felkészítés feladata, hogy optimalizálja a teljesítményvágyat, amely a serkentést és a túlhajszolás elkerülését egyaránt jelentheti.

Az elsajátítási késztetés sokféle tevékenység (pl. a labdabirtoklás felépítésének folyamata) megtanulására vezethet bennünket. Az edző hibát követhet el, ha túlzott segítséget kínál, vagy ha magára hagyja a nehéz problémával küszködő játékost.

A sikervágy és kudarcfélelem mellett az elismerési vágy is fontos motívum. Rossz edzői húzás a túlzott bírálatokkal keltett ellenállás, mert a játékosnak a játékkal, a társaival és az edzőjével szemben is fenntartásai lesznek. Ha ezt a hibát nem követjük el, akkor esély van a pozitív kötődés kialakulására.

Az igényszint és az ambíció alapfeltétel a megfelelő motiváció eléréséhez. Ebben is eltérő genetikai adottságok és társadalmi különbségek fokozzák az eltéréseket. Közrejátszik valamiféle rangsorképzési hajlam. Vannak, akik ki akarnak tűnni a többiek közül, szerencsés esetben a teljesítményükkel. Sajnos a hazai társadalmi valóság, vagy inkább annak téves értelmezése felkészültség ellenességet szülhet, amikor a siker nem a tudás, tanulás, hanem az ügyeskedés, mások kijátszásának eredményeként jelenik meg. E szemlélet ellen tudatos felkészítéssel, a futballvilág pozitív példáinak bemutatásával lehet küzdeni.

Összefoglalva:

A motiváció felépítésén keresztül az edző célja nem lehet más, mint egy olyan szellemiségű futballista nevelése, felkészítése, aki pontosan tudja, hogy a futballt alázattal kell szolgálni.

Források:
highschoolsport
soccermaster
oki