A motiváció művészete a profi labdarúgásban – a gyakorlatban.
„Motiválni és motiválva lenni" – a profi edző legfontosabb gondolata. De hogyan valósítható meg mindez? Hogyan irányítsunk racionálisan és emocionálisan úgy, hogy közben 100 százalékosan motiváljuk játékosainkat és önmagunkat? Az ideális partner - (legyen az játékos, edzőkolléga és megkockáztatjuk: klubvezető) örömmel végez plusszmunkát, mert teljes mértékben motivált. A kulcsszó: motiváció.
Profi szinten a motiváció egyszerűnek tűnhet: teljesítményarányos szerződés, célkitűzés, az eredmény megkövetelése, majd a megfelelő prémium átutalása. Ez jelentheti a boldogságot a hivatásos játékos számára.

A témától eltérve, kis kitérőként az amatőr és utánpótlás szinten a motiváció megfelelő célkitűzést jelent, amit az egyik oldalon az örömjáték kategóriája jelenti, a másik oldalon a „nagy játékossá válás” álma jelenti. Vagyis egy indítékra van szükség, amelynek a hátterében a valós cél megfogalmazása van: mit akar az egyén a futballtól?
Mit akar az „amatőr egyén” a játéktól? Ezen a szinten egy motivált játékos boldog, életerős, mert vagy a magasabb céljai érdekében tevékenykedik, vagy a játék öröme által megelégedett.
Valójában azonban ennél sokkal színesebb és mélyebb szakmai sarokpontról van szó, ha profi szinten a motivációról beszélünk. Lássuk, mit kell tennünk a gyakorlati megvalósításhoz!

1. Ismernünk kell játékosainkat ahhoz, hogy az egyéni motiváció eszközeit felismerhessük.
Vagyis térképezzük minden egyes játékosunkat és alkossunk személyiségtípusok szerinti kisebb csoportokat aszerint, hogy kinek mire van igénye a motiváltsághoz. Az így kialakított típus-csoportokat a későbbiekben már könnyűszerrel motiválhatjuk a különféle módszerek figyelmes megválogatásával.

2. Hozzunk létre valamilyen kiindulási pontot a motivációs politika felépítéséhez.
A motivációs rendszer felépítésére szükség van egy biztos alapra. Legyen ez a „munka: szórakozás”, vagy a „mindenki mindenkiért”, vagy a „fogadjuk meg közösen” elv is megteszi, de bármilyen más motiváló gondolat is megfelelő lehet. A lényeg, hogy az elgondolás minden csapattag számára egyértelműen elfogadott legyen.
Erre építkezhetünk a továbbiakban.
Fontos, hogy a szakmai vezetőnek - az edzőnek – a játékosok higgyenek, ne csalódjanak különböző megnyilvánulásaiban. Ezért az edzőnek olyan embernek kell lennie, hogy aki amit mond azt úgy is érzi.

Nincs olyan szakvezetői kategória, hogy kétarcú edző.
Milyen is a profi edző?

Trapattoni: „Először is szeretném, ha mint emberre emlékeznének, a kapcsolatok emberi értékein keresztül. Másodszor arra az edzőre emlékezzenek, aki mindig lépést tartott a futball fejlődésének irányaival."
Mourinho: „Azt hiszem nagy átalakuláson mentem át. Ma más vagyok, mint öt évvel ezelőtt. Egy nagy mérkőzés közben nagyon nehéz kommunikálni a játékosokkal, ezért bekiabálások helyett feljegyzéseket készítek, - de csak az első félidőben! A második félidőt analizálhatom otthon. Szünetben, amikor a csapattal megbeszélem a történteket, megpróbálom kontrolálni érzelmeimet, és olyannak lenni, mint amilyenre a csapatnak szüksége van. Ha kell higgadt, nyugodt vagyok, vagy épp ellenkezőleg: érzelemtől fűtötten viselkedek, mert úgy látom, hogy a játékosoknak szükségük van visszajelzésre, hogy érzékeljék annak hatását, amit az első félidőben mutatott játékuk váltott ki."
Rafael Benitez: „Vegyük egyszerűen. Megszállottságra és időre van szükséged. Szenvedély kell és végtelen idő, hogy edzővé válj. Hit és képesség is kell! Gyakorlatiasnak kell lenned elsősorban és rugalmasnak."
Fabio Capello: „Mindig azt mondom, hogy ha egy játékos fegyelmezett, tiszteli társait és komolyan dolgozik, jönnek a jó eredmények. Máskülönben a bíztató eredmények csak egy rövid ideig tartanak. A szisztematikus, tudatos munka a tartós siker folyamatos bázisa. Győzni, csak állandó koncentrálással, eltökéltséggel és fegyelemmel lehet. Ez nem feltétlenül egy merev fegyelmet jelent. A tiszteletet adó belső parancsról beszélek: tisztelet az edzőnek, a társaknak, és tisztelet az embereknek, akikből élünk."

3. Az edzőnek képesnek kell lennie a csapatának környékén jelentkező fluktuáció és a boldogtalanság teljes redukálására.

Vagyis ne csak nézzünk, hanem lássunk is! Egy mosoly és megannyi illedelmesség ellenére tudnunk kell az „álarcok” mögé nézni. Beszélgessünk gyakrabban a játékosainkkal! Ha így teszünk, még idejében megtudhatjuk kinél vannak személyes problémák? Legyen az a motiváció hiánya vagy bármi más, egy további négyszemközti beszélgetéssel ezt is orvosolni lehet. Ez nem kerül pénzbe és fáradtságba, viszont annál inkább nagy segítség lehet egy esetleges frusztráció felszámolásában.

4. Olyan vezetői - edzői - image-ot kell fenntartanunk magunkról, amely segíti motivációs politikánk megvalósítását.
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a motiváció során elég a játékosra koncentrálni és aki motivál az valójában nem is fontos. Sajnos elfeledkezünk arról, hogy a motiváció alapja a motiváló személy maga. Erre a mindennapok során is ügyelnünk kell! Példának okáért nem elég megkövetelni a teljesítményt, ha mi magunk nem teljesítünk annyit és nem elég megkövetelni a pontosságot, akkor, amikor folyton elkésünk a munkahelyről majd elsőként távozunk onnan.
Példa lehet az az edző, aki megköveteli a játékosaitól, hogy a közös programok - öltözői együttlét, edzések, étkezések, megbeszélések - alkalmával kapcsolják ki a mobil telefonjukat, de az edző mobilja bekapcsolva marad és fogadja is a hívásokat a játékosok előtt.

 

5. Szintén tévhit, hogy „lehengerlő” vezetői magatartással bárkit is motiválni lehet. Gondoljunk csak bele: ha a motivációban akár egy vesztes fél is van, - mert például fél a vezetőedzőtől - azt már nem lehet motivációnak hívni! Mindezért mutassunk példát, karoljuk fel az összes játékost és így ösztönözzük őket, azért hogy ők minket - edzőket - is motiválhassanak!
Fontos gondolat!

6. A rendelkezésre álló erőforrásainkat és céljainkat összevetve kell mérlegelnünk az anyagi-, és az immateriális (pl. arculatátviteli szerződések) motivációs lehetőségeinket.
Anyagi vonatkozásban a bér-, és az azt kiegészítő anyagi juttatási formákról dönthetünk. A profi világban a legtöbb helyen a szakmai vezető „nem tudja” vagy legalább is „nincs beleszólása”, hogy melyik játékosa mennyit keres, milyen anyagi feltétételekkel szerződik az adott klubhoz. De ennek a gondolatnak a megfogalmazása így hazugságnak tűnhet! Hiszen a vezetőedző nem ültetheti a legdrágább (a szerződése szerint legjobban kereső) játékosát a kispadra, azért, mert más az elképzelése a csapat játékrendszerében.
Ezért a bér motivációs formálásakor ún. jövedelemszint-tanulmányt kell készítnünk. Ez szolgálhat alapul a „nettó bér", a bónusz-keret, a juttatások és egyéb térítések, esetleges ösztönzési csomagok további felajánlására.
Az edzőnek evvel tisztában kell lennie, mert ennek függvényében követelhet teljesítményt és tehet plusz terhet a játékos vállára.

7. Meg kell tudnunk nyerni a meghatározó játékosokat a jövőbeni változások sikerességéhez.
Ahhoz, hogy sikereket érjünk el, folyamatosan változnunk, változtatnunk kell. Egyik napról a másikra előfordulhat, hogy le kell építenünk játékosokat, vagy éppen bővítenünk kell, amit igen nehéz elfogadtatni a „régiekkel”.
Mindezek mellett pedig motiválni még inkább nehézkes.
Mi ilyenkor a teendő?
A várható változások első tisztázása során, illetve azt követően is kommunikálnunk kell a csapatot alkotó „fő” játékosokkal, hogy a változás szükséges és elkerülhetetlen. A megnyugtatás mellett mondjuk el nekik, hogy ez mivel fog járni. A magyar futballban gyakorta előfordul, hogy a klubok kénytelenek visszafogni a költségvetésüket, ezért a játékosok hirtelen bizonytalannak érzik helyzetüket. Részletesen ismertessük meg velük, hogy mi lesz a jövőben, hogy a munkahelyük biztos és hogy mindenki a klub sikerének kovácsa. Erősíteni kell bennük, hogy mindegyikük elengedhetetlenül fontos munkát végez és minél többet végez, annál nagyobb lesz a közös siker. Ezzel a pszichológiai ráhatással leküzdhetővé tesszük számukra a korábbi bizonytalanságot és minden eddiginél jobban motiváljuk őket a nagyobb teljesítményre.

8. Motiváció ma és a jövőben.
Fontos terület, ugyanis a motivációs tevékenységünk megkezdése előtt és annak kivitelezése alatt legegyszerűbb, ha előre „megkérdezzük” a körülményeinket: „Mire van lehetőségünk?
Tehát: "Kommunikáljunk, motiváljunk és győzzünk együtt a mindennapokban!"