Játékkészség fejlesztése labdabirtoklásban - 1. rész

 Egy labdajáték elsajátításának kezdeti fázisában elképzelhetetlen, hogy a gyermekeknek a felnőttek játékát tanítsuk. A későbbiekben viszont az, az elképzelhetetlen, hogy ne a „felnőttek” játékát vegyük alapul. Fontos, hogy a gyermekeket képességeik és tapasztalataik szerint csoportokban foglalkoztassuk, így lehetővé téve a barátságok kialakulását és a játék élvezetét. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy minden korosztálynál és csapatnál, minden játékot fel lehet használni, csak helyét kell megkeresnünk. Például ami készségfejlesztő játékként szerepel a 12-13 éves labdarúgóknál, azt felnőtteknél nagyon jól lehet alkalmazni a bemelegítésnél vagy mérkőzés előtt hangulatfokozásra.

A játékoknál a mindenkori célból kell kiindulni és a feladatot kell meghatározni.
Önmagáért nincs játék!
Illetve van!
Ez a játék  „CSAK” a győzelemért megy.
Ez pedig tulajdonképpen „MINDENT” jelent.
Hiszen ismert a neves angol futball manager, Bill Shankley mondása: „A győzelem nem a legfontosabb, a győzelem egyszerűen minden”.

Korosztályoktól függetlenül, pusztán felsorolási célzattal említsünk meg néhány alapvető kívánalmat, amelyeket a játékkészség fejlesztése érdekében oktatnunk kell. Vagyis ezek azok az elemek, amelyeket feladatul szabhatjuk a különböző edzésjátékok gyakorlása során:

  • Játékok különböző feladatokkal, különös tekintettel a rúgó- (adogatási) készség és a helyezkedési érzék fejlesztésére;
  • Váltakozó sebességű mozgás közbeni labdás kapcsolatok kialakítása;
  • A technikai készségszint kiszélesítése;
  • A labdabirtoklás (tehát a támadás) feladatainak egyéni- és csapat-gyakorlása;
    • Kinek, mit, mikor kell csinálnia?
  • Az ellenfél labdabirtoklása (tehát a védekezés) közbeni egyéni- és csapat-feladatok gyakorlása;
    • Kinek, mit, mikor kell csinálnia?
  • El kell érni a társas kapcsolatok folyamatos fejlődését és megszilárdítását a védekezésben és a támadásban egyaránt;
  • Az 1:1 elleni párharc (támadás és védekezés) lehetőségeinek bővítésére kell törekedni. Különböző irányból érkező labdák védővel szembeni megjátszása, kapura fordulások, stb. A játékhoz elengedhetetlen harcosság kialakítása küzdő játékokkal;
  • A területvédekezés alapvető elveinek megismerése és ezen elveknek megfelelő tevékenység fejlesztése;
  • A testtel való játék tudatos alkalmazása a talajon, illetve a levegőben. Ütközések, tolások, testcselek, labdafedezés …
  • A játékban az ellenfél szándékainak gyors felismerése;
  • Az egyéni felelősség és a kollektív szellem javítása;
  • Stb.

Szóval van feladat bőven.
Ezeket a feladatokat lexikálisan nem is lehet felsorolni és feldolgozni.
A játékból kell kiindulni és oda is kell visszatérni.

A gyakorlat részben három játékot mutatunk be.
Mindegyik játékra a játékkészség sokoldalú fejlesztése a jellemző, a feladatok széles körű tárházával.

 

1. játék
Cél: „Többszöri” labdabirtoklás két csapat játékosai között
Játékosok: 8:8 ellen
Játékterület:

  • A büntetőterület nagyságú pálya,
    Vagyis kb. 27 x 16,5 m

Szabályok:

  • A büntetőterületen belül „A” csapat nyolc játékossal játszik „B” csapat nyolc játékosa ellen.
  • Az edző a pályaterület szélén áll tartalék labdákkal.

A játék menete:

Mindig legyen egyidejűleg három labda a játékban! Mindkét csapatnak az a feladata, hogy a gólok nélküli szabad játékban lehetőleg minél több labdát tartson ellenőrzése alatt. Ha egy labda kigurul a területről, az edző rögtön másikat hoz játékba a tartalék labdákból. A játékot az edző „ismeretlen” időtartam alatt állíthatja le. Az a csapat nyer, amelyik ekkor a háromból kettő labdát ellenőrzése alatt tart.

Kulcshelyzetek:

  • Helyezkedési alapelvek betartása: labdáshoz lehelyezkedés, labdástól távolabb üres „folyosó” keresése, egyből játék, egyből vissza játék, kényszerítők;
  • A labdabirtoklás fenntartásához labdavezetéssel, egyéni labdavezetéssel a labda megtartása és a „társ” segítése;
  • Kommunikáció (a játékosoknak végig beszélniük kell egymással);
  • A tájékozódási képesség javítása.

Variációk:

Tízen tíz ellen öt labdával (azonos vagy adott esetben nagyobb játékterületen)

 

2. játék
Cél: labdabirtoklás felépítése és gyakorlása „rövid” pályán
Játékosok: 6:6 ellen + kapusokkal
Játékterület:
  • A büntetőterület nagyságú pálya, egy stabil és egy hordozható kapuval;
  • Az egyik térfélen a kapu előtt a „képzeletbeli” büntetőterület határán felállítunk egy hordozható nagykaput;
  • Mindkét kapunál pótlabdákat helyezünk el;
  • Nagyobb létszámú csapatnál „röptében” lehet váltani  az eredeti 6:6 elleni játékra kész játékosokat. (vagyis + 6 játékos áll fel az egyik alapvonalon);


A játék menete:

Mindkét csapat a játéktér teljes szélességében játszik, mindkét kapura, amelyikben kapusok vannak. A pálya teljes szélességét nem véletlenül emeljük ki, hiszen viszonylag rövid pályán játszanak a játékosok, tehát ki kell használni a pálya szélességét!
A játékot a kapusok egyike indítja, oldalra történő kidobással. Erre a labdabirtoklási pozícióra helyezkednek az ellenfél védekező játékosai.

Szabad játék.
A játékosoknak a lehető legtöbb találatot kell elérniük a szűk területen. Ennek a kívánalomnak vannak törvényszerűségei:

  • Mélységi átadás azonnali visszapasszolása és elmozgás;
  • Mélységi átadás azonnali visszapasszolása oldalt és beindulás;
  • Szélességi átadás és a passzoló játékos mélységi beindulása;
  • Szélességi átadás és a passzoló játékos lehelyezkedése és egy játékostárs mélységi beindulása;
  • Szélességi átadás és a labdabirtokló csapat egy játékosának beindulása mélységbe, majd egy másik vissza lehelyezkedése;
  • Stb.

Kulcshelyzetek:

  • A játéktér „szűkössége” miatt állandóan váltják egymást a támadó és a védekező akciók;
  • A gólhelyzetek kialakítása és kihasználása.

Variációk:

  • A játékteret a büntetőterületre korlátozzuk, viszont ezt 5-10 m-rel - bójákkal - kiszélesíthetjük 5:5 ellen, vagy 7:7 ellen.

3. játék
Cél: védőharmadból történő labdakihozatal, labdabirtoklás felépítése és gyakorlása „rövid” pályán.
Játékosok:

  • 7:3 ellen a büntető területen egy kapussal;
  • Az edző két csapatba osztja be a játékosokat: a büntetőterületen belül egy kapussal ellátott kapu előtt hét védőjátékos játszik három támadóval szemben;
  • Érdekes a szakmai illetve terminológiai kifejezés, hiszen „védőjátékosnak” tituláljuk ebben a helyzetben a labdakihozó csapat tagjait, míg a labdát vadászó három játékost támadónak.

Játékterület:

  • A büntetőterület nagyságú pálya, egy stabil kapuval;
  • A kapunál pótlabdákat helyezünk el.

A játék menete:

Heten három ellen a 16-oson belül. A hét „védő” az állandóan zavaró támadókkal szemben megpróbálják minél tovább birtokban tartani a labdát. Az elsődleges cél a labdát a piros határvonalon keresztül - amely a kapuvonaltól kb. 45 méterre van - át kell juttatni, majd birtokban kell tartani. A védőknek folyamatos mozgással, üres területekre bemozgással, visszalépésekkel törekedniük kell arra, hogy minél nagyobb játékteret biztosítsanak maguknak. Labda nélküli mozgásukkal azt is figyelembe kell venni, hogy egy esetleges labdaelvesztésnél a kapu előtti terület fedezve legyen.

Ugyanis, ha a támadók megszerzik a labdát, akkor lehető leggyorsabban kapura kell törni és befejezni a támadást. Gól esetén a „védők” azonnal kapnak egy másik labdát és újra kezdődik a gyakorlat.

Kulcshelyzetek:

  • A labdát járató labdakezelésének biztonsága;
  • A támadók nyomása a védőkre;
  • A támadók terhelésének nagy intenzitása miatt, figyelni kell az akciók közötti elegendő pihenőre, adott esetben cserékkel.

 




Lap elejére