A jó teljesítmény elérésének kulcseleme a helyesen megválasztott edzésmennyiség ill. intenzitás. Abban az esetben, ha kevés a mennyiségi munka vagy nem elég intenzív, akkor a játékos nem tudja megvalósítani a mérkőzés sorozathoz szükséges formáját, mondhatnánk aluledzett marad. Mégis sokszor jobb teljesítményre képes, mint az a sportoló, aki szinte éjt nappallá téve edz: sokat és igen intenzíven. Mindennek oka a túledzettség kialakulása, amely rendkívül leronthatja a sportteljesítményt.

Érdekes és egyben nagyon fontos területe a felkészítésnek.
Talán az edzői szakmai legfontosabb része.
Egy időben a média azzal ostromolta a magyar edzőket, hogy alul edzik a játékosaikat, ezért nem képesek olyan „mennyiségű és minőségű” mozgásteljesítményre, mint az európai él klubok játékosai.
Sajnos, ezt akkoriban sokan el is hitték.
Manapság ez a helyzet letisztult.
Köszönhetően a ProZone rendszernek is, amely egyre több hazai egyesületnél került felépítésre.
Kiderült, hogy a magyar futballisták semmivel sem futnak kevesebbet, mint más országok játékosai, sőt a mozgásuk intenzitása között sincs alapvető különbség!
Ezek a tények viszont egyértelműen a futballtudás hiányára, illetve a játék ritmusbeli hiányosságaira utalnak.

Sok esetben az is kiderült, hogy játékosaink gyengébb teljesítménye a túledzettségben keresendőek.

Túledzettségről akkor beszélünk, amikor a sportteljesítmény hanyatlik különösebb indok nélkül. Ennek hátterében legtöbbször az áll, hogy a sportoló valamely oknál fogva nem szán elég időt a regenerációra két mérkőzés, vagy az edzések között.
A túledzettség nem a „minden vagy semmi" elveként működik, vagyis sokszor a tünetek rejtve maradnak. Lehet, hogy a sportoló teljesítménye egy-egy időszakban javul, de a mérkőzések sorozatában a képességeihez képest gyengén teljesít. Szóval az edzettség és túledzettség olyan, mint a fa és annak árnyéka: nem választhatók el egymástól.

A túlterhelés a túledzettség előszobája, mely akkor jelentkezik, ha az edzésmennyiséget egyik napról a másikra drámaian megemeljük. Eredménye a teljesítmény hanyatlásán kívül, a fokozott fáradtságérzet. Amennyiben az edzésmennyiséget egy bizonyos időszakon belül - a tapasztalatok alapján - egy héten belül az optimálisra csökkentjük, úgy ismét javul a teljesítmény. Fontos azonban, hogy ezen „csökkentett terhelésű” időszak alatt is adjunk lökésszerű, erősebb ingereket.

Az alábbi ábra szemlélteti a „helyes" edzésmennyiség, illetve intenzitás jelentőségét a sportteljesítmény függvényében.

Terhelés, pihenés, a hasznosítás és a regeneráció
az optimális teljesítmény felépítése szempontjából.

A játékos kap egy terhelést (1), a szervezete elfárad (2), ezt a pihenési időszakban túlkompenzálja (újra felépíti - restaurálja), de az előző, kiindulási szint fölé emeli, azért, hogy a következő teljesítmény szintje magasabb lehessen, mint az előző (1) alapszintje.

A helytelen edzéstevékenység eredményét mutatja a következő ábra.
Ez a grafikon ábrázolja, hogy mi történik, amikor a játékosok nem pihenik ki a mérkőzések sorozatterhelését, vagy az edzésterheléseket.

A sportoló kiindulási teljesítményszintjét (1) ebben a példában is 100%-ról indítsuk. Mérkőzés, edzés után (2) a teljesítménye csökken. Több nagy aktivitású terhelés után nem adunk a számára elég regenerációt, alvást, pihenést így a hasznosítható teljesítménye ugrásszerűen csökken, mi több egészségkárosodáshoz is vezethet ez az út (sérülések, pszichikai problémák). (3)

A teljesítmény csökkenését több méréssel is elemezhetjük.
Mindenekelőtt nő a tejsav termelés és csökken a glikogén szintje, hogy csak a két legismertebb tényezőt említsük, amelyek a fáradtságot a legjobban kimutatják.
Ezeket a szinteket helyre kell állítani, hogy a játékos szervezete készen álljon a következő mérkőzésre.
Fontos megjegyezni, hogy ha keményen dolgozunk, akkor ugyanilyen keményen kell pihenni.

A helytelen edzésfolyamat ...

Folytatjuk ....

Forrás:
Williams, Michael. "Effects of Recovery Beverages on Glycogen Restoration and
Endurance Exercise Performance."