6:2, 6:3, 6:4, 6:5 elleni játékok
Ismerős gondolat: a játékot tanulni kell. Főleg azért, mert a játéknak van egy sajátos ritmusa. Ha megnézzük az élcsapatokat, megállapíthatjuk, hogy ők sem rohanják végig a mérkőzéseket. A játékosok sprintelnek, gyorsan futnak, közepes sebességű futással helyezkednek, máskor lassan futnak, vagy sétálnak. És igen, néha állnak is a pályán. Ezt a megtett „futásmennyiséget” a játék ritmusa „szabálytalanul” szabályozza. A játékosnak ezért meg kell tanulnia reagálnia a labda és az ellenfél helyzetére.




Éppen ezért állítjuk, hogy a felkészítés (a kifejezés alatt jelen esetben értendő egy 10-15 éves szakszerűen felépített folyamat) és a felkészülés (a kifejezés alatt jelen esetben értendő egy adott mérkőzésre, vagy bajnokságra való előkészület) során nem szabad a játéktól elszakadva edzeni a játékosokat.

Az egyedüli gyakorlás soha sem olyan hatásos, mint az ellenféllel szembeni gyakorlás, ami már tulajdonképpen játék!

Azt állítottuk, hogy a játék ritmusa szabálytalanul van szabályozva.
De milyen szabályok által?
Mit jelent ez konkrétan?
Például:

• A középső és a védő harmadban az ellenfélnek háttal soha ne vegyél át labdát, egyből passzold a lehelyezkedő társadnak!
  A kivétel, az egyéniség megoldása, vagyis lefordulása ...
• Oldalról befelé csak akkor passzolj, ha felmérted az ellenfél játékosainak helyezkedését!
• A mélységi passznál azonnal indulj be vagy üres területre, vagy lehelyezkedve a labdát kapó felé!
• A játékot nemcsak fel kell gyorsítani, hanem a ritmusváltás érdekében le is kell lassítani!
• Mindenkor az érkező labda felé kell mozogni!
• A játékosok ne a labdával egy vonalba, hanem a labda elé, az ellenfél mögötti szabad területre helyezkedjenek, illetve fussanak be! Legyen szabad játékos, aki a labda mögötti területre helyezkedik le!
• A labdás játékos a mezőnyben ne fusson feleslegesen sokat a labdával, - vagyis ne birtokolja túl sokáig a labdát!

Összességében a csapatok játékosainak egy dolgot kell szem előtt tartani: a játékban, a pálya melyik részében célszerű biztonságra törekednie és melyikben érdemes kockázatot vállalnia.

A játékok alkalmazásánál, az edzéseken az alábbi szempontoknak, kérdésfelvetéseknek kell érvényesülnie:

Milyen oktatási - gyakorlási szempontoknak kell megfelelni az oktató játékokban?

• Szélességi játék, vagyis meg kell tanulni széthúzni az ellenfél védelmét.
• Mélységi játék. vagyis meg kell tanulni a védőket előre – hátra mozgatni, vagy lehetőséget kell teremteni egy gyors ellentámadásra.

Irányváltoztatás:

• Segítségével meg tudjuk lepni az ellenfelet egy hosszú átadással arra a helyre, ahol területet nyerhetünk, vagy létszámfölényt tudunk kialakítani.

Ritmusváltás, amelyet két esetben tudunk alkalmazni:

• Ha a labda birtokában vagyunk – lelassíthatjuk, illetve felgyorsíthatjuk a támadást.
• Ha az ellenfél birtokában van a labda – ez esetben megtalálhatjuk azt a pillanatot, amikor a labdás játékos elbizonytalanodik és rátámadhatunk a labdaszerzés érdekében.

Az előbb felsorolt játékelveknek megfelelően sok létszámfölényes, illetve hátrányos játékot emelhetünk ki. Mi, most a 6 fős támadó „egységgel” meghatározott játékokat emeljük ki.
Ez, egy – ahogyan a német fussballsuite website fogalmaz – „eszményi felállási forma a mindennapi gyakorláshoz”

Nagyon sok lehetőséget kínál úgy a támadók, mint a labdát szerző védőjátékosok részére. Melyek ezek a játékok? 6:2, 6:3, 6:4, 6:5 elleni játékok.

A csapatok nagy része 4 védős rendszerrel játszik.
A 6 fős „támadó alakulattal” szervezett játékok előnye:

• Mivel csak bizonyos helyzetekre jellemző (mérkőzés vége felé, mintegy kétségbeesett edzői húzásként), hogy a 6 játékossal támadjanak a csapatok a 6 főn belül is meg kell és lehet szervezni a visszalépő biztosító játékosokat.
• Ebben a gyakorlási szerkezetben - mintegy a csapatjáték előkészítéseként - a középpályások és az ékek játékát lehet begyakorolni.
• A szélességi és a mélységi játékformációkat könnyen be lehet skálázni. (Ki, mikor lép vissza? Ki, mikor hova indul be? ...)
• Jól be lehet gyakorolni a labdabirtoklást, amelyhez plusz segítséget nyújthat az a tény, hogy elvileg mögöttük még négy játékos van, akihez vissza lehet passzolni a labdát.
• A középső és a védő harmadban az ellenfélnek háttal soha ne vegyél át labdát, egyből passzold a lehelyezkedő társadnak!
• Oldalról befelé csak akkor passzolj, ha felmérted az ellenfél játékosainak helyezkedését!
• A mélységi passznál azonnal indulj be vagy üres területre, vagy lehelyezkedve a labdát kapó felé!
• A játékot nemcsak fel kell gyorsítani, hanem a ritmusváltás érdekében le is kell lassítani!
• Mindenkor az érkező labda felé kell mozogni!
• A játékosok ne a labdával egy vonalba, hanem a labda elé, az ellenfél mögötti szabad területre helyezkedjenek, illetve fussanak be! Legyen szabad játékos, aki a labda mögötti területre helyezkedik le!
• A labdás játékos a mezőnyben ne fusson feleslegesen sokat a labdával, - vagyis ne birtokolja túl sokáig a labdát!

Cél: labdabirtoklás gyakorlása (1. rajz)
Eszköz: 6:2 elleni játék
Játékosok: 8 fő (illetve ennek „szorzata" 
Játékterület: 40 x 30 m

A játék további fejlesztése érdekében (2. rajz) a pályát képzeletbeli vonalakkal, bójákkal „rácsozzuk” fel. Hosszanti irányban 2 x 15 m, középen egy 10 méteres sáv. Szélességben 2 x 15 m.

1.rajz

Kulcshelyzetek:

• Pontos átadások;
• Egyből átadások, illetve átvételek számának csökkentése;
• Labdát kapó felé azonnali lehelyezkedés;
• A védők közötti, melletti mélységi passzhoz sáv keresése;
• Folyamatos kommunikáció a játékosok között;
• A védők mögé, közé egy támadónak mindig be kell futnia;
• A középső területre bemozgó játékosnak azonnal oldalt kell váltania, tehát ha jobbról kapja a labdát, a baloldalra kell játszania és fordítva. Ha mélységből kapja, akkor passzolja vissza.

Variációk:

2. rajz

• A középső sávban nincs labdaátvétel, csak átadások lehetnek.
• Az egyik szélső sávban játék és fordítás a másik sávba. (3. rajz)

3. rajz

Játékosok: négy csapat 3-3 fõvel (összesen 12 fõ)
Játékterület: 20 x 30 m

Kulcshelyzetek:

• Érintésszám korlátozás (kettõ, illetve három érintõ)
• Minden átadás csak laposan történhet
• Ha a játéktéren kívülre kerül a labda az ellenfél kap azonnal az edzõtõl labdát
• Ha egy percig nem történt labdaszerzés, akkor edzõi jelre szerepcsere
• Játékidõ 4 perc, utána „A” helyet cserél „C”-vel, „B” pedig „D”-vel
• „A-C” kezdi a játékot „B” ellen

 
Cél: kijátszások gyakorlása 4 fős védelmi fal ellen.
Eszköz: 6:4 elleni játék, a védő csapat kapussal játszik.
Játékterület: félpálya, bójákkal határolt „képzeletbeli segédvonalakkal”,
Szabályok:

• Les szabály érvényes!
• A védő négyes a büntetőterületen belülre csak a labda bejátszása után léphet be!
• A támadók játékát a szélső területen lehet érintésszámmal korlátozni (egy-két) a pálya középső területén nem!
• Védők labdaszerzése esetén a felező-, és középvonal találkozásánál lévő edzőket (tartalék kapusokat) kell megjátszani.

Kulcshelyzetek:

• Védőfal „húzása” – tolódásra kényszerítése, majd túlsó oldali befejezés
• Védők közé, mögé ütemben labda nélküli beindulások gyakorlása
• Szélső védő 2:1 elleni kijátszása
• Kényszerítő játék a középső védőkkel szemben
• Ritmusváltások – rágyorsítások egy-egy védőre,
• Szélről befelé beindulással területnyitás
• Beadásoknál érkezések „törvényszerűségei” (rövid, hosszú, közép, kipattanó)

Cél: támadás visszafutó védőkkel szemben
Eszköz: 6:5 elleni játék, a védekező csapat kapussal játszik
Játékterület: félpálya, oldalsó bójákkal határolt „kiskapukkal”,

Szabályok:

• A játékot a kapus indítja, avval, hogy a túlsó térfél közepe felé átrúgja a labdát.
• Innen építi fel támadását a labdás csapat.
• A védők a játékban mélységben fel-fel tolód(hat)nak a labda irányába, nehezítve a támadás felépítését, ugyanakkor könnyít(he)ik a támadók mögéjük történő befutásának a lehetőségét. A védők feljebb helyezkedésükkel gyorsabb, pontosabb támadásvezetésre kényszeríthetik a támadókat.
• A védők alapfelállása „elméletileg” 4+1.
• Les szabály érvényes!
• Védők labdaszerzése esetén a két felezővonalnál elhelyezett kapura kell támadni.

Kulcshelyzetek:

• Az előző játék szabályait itt is lehet érvényesíteni!