Ha győzni akarsz, akkor lőni kell! A kapura lövés a játék legizgalmasabb része. A támadójáték legfontosabb része. A gól megszerzésére egy mérkőzésen sokkal több lehetőség áll a csapatok rendelkezésére, mint amennyi találat születik. Erre utalnak azok az edzői nyilatkozatok is, amelyek a mérkőzések után születnek. Szinte mindegyik arra utal, hogy „kihagytuk a helyzeteinket”, vagy „képtelenek vagyunk annyi gólt szerezni, mint amennyit kapunk, pedig a helyzeteink megvannak”.

Vitathatatlan tény, hogy a játékban minden szinten magas az elmulasztott helyzetek aránya. Ezen gondolatmenet alatt érthetjük azt is, hogy a helyzetnél a lövésre már nem kerül sor. Vagy azért, mert a védők odaérnek és blokkolnak, vagy azért, mert a támadó játékos nem ismeri fel a lehetőségét és cselekvése annyira lelassul, hogy a gólhelyzet „visszaminősül” mezőnyjátékká.

A média, a szurkolók, de sokszor még a szakemberek - maguk a csapatok edzői is - rejtélyként élik meg, hogy „miért nem lőnek kapura a játékosok?”

Nos bármilyen furcsa, azt kell mondanunk, ezért elsősorban mi edzők vagyunk a hibásak.
Ugyanis a labdás játékos, ha 15-20 méterre van a kaputól és ha előtte üres terület van, akkor biztatni kell a játékost, hogy vállalja el. Majd a lövés sikerességétől függően meg kell dicsérni!
Igen, mert lövésből lesz a gól.
Természetesen vannak bizonyos helyzetek, amikor az egyéni felelősségvállalás helyett célszerűbb lepasszolni a jobb helyzetben lévő társnak a labdát, de ezek a helyzetek annyira tiszták és egyszerűek, hogy nem is kell magyarázni.
A kapura lövést tekintve (egy régebbi anyagunkban már írtunk is róla!) elmondhatjuk: az önzetlen játékosok nem nyernek mérkőzést.

Az önzetlenség a legtöbb esetben a felelősség átruházását jelenti.

Vagyis a lövőhelyzetben lévő játékosnak vállalnia kell a felelősséget.
Az edzőknek meg kell értetni a játékosokkal, hogy sokkal nagyobb hibát követnek el, ha megfelelő helyzetben vannak, de mégsem lőnek, mintha elvállalják a lövést, de legfeljebb mellé vagy fölé megy.

„Filozofáljunk" egy-két gondolattal a kapura lövést illetően:

• Sok a kihagyott helyzet, mert a támadók a lövést meg sem kísérlik. A lövőhelyzetben levő játékosnak vállalnia kell a felelősséget;
• Nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a kapuralövések pontosságára, mint a lövések erejére. A lövések nagy része kapu mellé, vagy fölé megy. Inkább a pontos, mint az erős legyen a „jelszó”;
• A statisztikák szerint: a távolabbról a magas lövések, közelebbről a lapos lövések az eredményesebbek. Ehhez az adathoz a „korszerű” labdák repülési mutatói is hozzájárulnak;
• Különösen a csavart lövések (belső, külső csüd, belsővel meglőtt labda …) jelentenek gondot a labda útjának a felbecsüléséhez.
• Nehezíti a kapus dolgát, ha a lövés után a labda több játékos mellett, között halad el.
• A büntetőterületen kívüli lövések - ha eltalálják a kaput - „fociszlengben fogalmazva” - életveszélyesek.

Cikkünk címében utaltunk arra, hogy "nézzük kicsit másként" a kapuralövést!
Nézzük!
Mire van szüksége a játékosnak (illetve a csapatának) ahhoz, hogy kapura lőjön?

• Megfelelő technikai felkészültségre.
  Tessék gyakoroltatni a lövés technikai részét. Lábfej, érkező labda eltalálása, célok eltalálása, labdára való ráfutás szöge, stb.
• Vállalkozó kedv.
  Biztassuk akkor is a gyermeket, játékost, ha nem találja el jól a labdát, vagy messze a kapu mellé száll a lövése!
• A játékosnak fel kell ismernie azt a pillanatot, amikor a védő távoli helyezkedése által terület nyilik a számára a lövés végrehatásáho. Ez a legnehezebb.
  Utólag lehet magyarázni a számára: miért nem lőtted el? Lőjj már!
  De ezek az edzői bekiabálások semmit sem érnek!
  Egy elmaradt cselekvés pillanatát utólag számonkérni felesleges!
  Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a játékos maga ismerje fel a pillanatot.

Gyakorlati anyagunkban játékokból felépített kapura lövési feladatokat adunk közre.

5:5 elleni játék Szabály: a támadó térfélre történő második passz után kapura kell lőni. Kulcshelyzet: az a pillanat, amikor a lövő játékos beindul a védelmi vonalba, mert érzi, hogy kapura lőhet.

4:4 elleni játék faljátékosokkal, középen egymásnak háttal felállított, kapusokkal védett kapukra Szabály: a játékterületen belül szabadon mozgó, de egy (a játék kezdeti tanulási szakaszában két) érintővel játszó támadókkal. Kulcshelyzet: a lövés pillanatának felismerése és kivitelezése.

4:4 elleni játék Szabály: labdabirtoklásból felépített játék, a támadó térfélre érve azonnali kapuralövési kötelezettséggel, majd ugyanezen támadó csapat oldalról kap beadást befejezésre (max egy átadással) Kulcshelyzet: az a pillanat, amikor a lövő játékos beindul a védelmi vonalba, mert érzi, hogy kapura lőhet, de "van még egy feladata" a második labda értékesítése.

7:7 elleni játék - területileg felosztva: középen 3:3 ellen, a két szélső sávban 2x 2:2 ellen. Szabály: mindegyik csoport a saját mélységi sávjában játszik, egymásnak szabadon passzolva. A szélső területen lévőknek kell megteremteniük a középső sáv játékosainak lehetőségét a kapuralövésre.

5:5 elleni játék, oldalt öt bepasszoló játékossal Szabály: a játékterület határán lévő bepasszoló játékosoktól érkező labdákból támadásindítás és befejezés, maximum 3 átadással kapuralövés. Öt külső indítás az egyik csapatnak, majd csere. (3 x 5 fős feladatcserével)