3:3 elleni játékok négy kapura.
Egy előre meghatározott játékterületen belül (mely lehet félpálya vagy annál kisebb) négy kaput helyezünk el. Ezzel egyrészt megnehezítjük a játékosok védekezését, hiszen egyszerre két kaput kell védeniük, a támadásban pedig megkönnyítjük a megoldási lehetőségeket, hiszen egyéni akcióval, súlypontfordítással választani tudnak, hogy melyik kapura támadjanak. Ezekben a játékokban a különböző támadó és védő taktikai megoldásokon kívül a technikai elemeket is mérkőzésszerű körülmények között gyakoroltathatjuk.

A játékokban az ötletesség, a rögtönzőképesség, a játékhoz szükséges fizikai tulajdonságok, a csapatrészek és a csapattagok közötti összműködés egyaránt fejleszthető.

3:3 elleni játékok négy kapura
Játék magyarázat, kulcshelyzetek:

• A rajzokon a támadóktól elvárt labdás passzirányokat jelöltük be, vagyis az elvárt (meghatározott)összjátékot viszont besorszámoztuk.
• Az ábrákon az edző vagy az adogató által indított első passzt nem jelöltük külön. Az ábrákon csak 3 támadó és 3 védő játékost tüntettünk fel, mint alaphelyzetet. Ezen játékosok mögött további 3-3-3 stb. csoportoknak kell lenniük, akik az előzők játékának a befejeztével lépnek be a pályára és most már ők játsszák le a maguk „meccseit”.
• Figyeljünk a 3 fős csapatok játékosainak a terhelésére.
• Legyenek készenlétben további labdák.
• Az alábbi gyakorlatoknál - az utolsó kivételével - nincsenek kapusok, csak mezőnyjátékosok vannak. Természetesen kisebb átszervezéssel lehet játszani egy-egy, vagy kettő-kettő kapussal is.
• A pályaterületet lehet változtatni, félpályán, a fél pályán keresztben, a játéktér negyedrészén, a két büntetőterület között, a játéktér teljes szélességében, vagy a büntetőterület szélességében. A pályaméret és terület kiválasztása sose legyen ötletszerű, mindig valamilyen cél határozza meg. Például: ha a mélységi játékot akarjuk gyakoroltatni, akkor keskeny, de hosszabb a pálya, ha a szélességi játékot, akkor széles, de rövid pálya legyen.