A mai futball egyik kiemelten kezelt problémája: hogyan tudja a labdát birtokló csapat megbontani az ellenfél „felállt” védekezését? Az alapvető cél elsősorban nem a létszámfölény kialakítása bizonyos pozíciókban, hanem - mindenekelőtt - a gólhelyzet kialakítása. A megoldás: az egyéni tudás (tehetség, zsenialitás és képzés) mellett a játékosok közötti összjáték szintjét kell minőségileg emelni.


Éppen ezért célszerű a játékosok felkészítésében az összjáték minden elemét életszerűen gyakorolni. Ezekben a gyakorlatokban szakmailag megalapozottan kell felépíteni a rövid és a hosszú átadásokat, a lőtt passzokat, az ellenfél feletti átemeléseket, a labdás és labda nélküli helycseréket, a váltásokat, a mélységi passzokat, stb.

Fontos, hogy a játékosok ismerjék fel egymás tevékenységének a jellemzőit: a megállást, a leállást a fogadó passzra, a beindulást üres területre, a visszalépést a labda megőrzésére, stb.

Az edzőnek a játék mindenkori elemzéséből ismernie kell a számára fontos információkat. Tudnia kell, hogy a játékosaiknak milyen irányban kell mozogniuk, milyen irányba kell passzolniuk - az általános játék követelményeknek megfelelően. Tisztában kell lennie, hogy a labdabirtoklásnak milyen játékelméleti követelményei vannak.

Ezek után könnyedén fel tudja építeni a játék stratégiáját, melynek alapja a két és a három játékos összjátéka.

Két játékos összjátéka az alapjáték. Ez annyit jelent, hogy képesek egymás között labdás kapcsolatot kialakítani. Az egyik játékos oda tudja passzolni a másiknak, vagyis meg tudja játszani, a másik úgy tud helyezkedni, hogy megjátszhatóvá váljon, és ami fontos, hogy a neki passzolt labdát képes megtartani, továbbjátszani, vagy éppenséggel helyzetet kialakítani.

A három játékos összjátéka a kombinációs játék egy fejlettebb része.
A három játékos együttes gondolkozása, mozgása egy igen fejlett játékismereti alapot tételez fel, illetve azt tételezi fel, hogy a játékosokra az a kifejezés jellemző: „KREATIV”.
Ebben a hármas kapcsolatban még véletlenül sem vetődhet fel, hogy hova kell passzolni, hova kell futni, milyen ritmusban kell a játékot felépíteni,
Ebben a hármas kapcsolatban alaphelyzetként a labdás játékos helyzetét kell alapul venni, ehhez kell igazítani a többi játékosnak a mozgását.

Ezek a mozgások három csoportra oszthatók:

• a labdabirtoklást segítő mozgásokra; (lehelyezkedés és beindulás)
• a védők figyelmének többszöri megosztása; (a labdás játékoshoz képest más-más irányba kell a két labda nélkülinek beindulni)
• a labdás játékos egyéni akcióját, kezdeményezését kell segíteni a másik két játékosnak: területnyitással, kényszerítőre lehelyezkedéssel, egy érintős faljátékra való felállással

A három játékos kombinációjához ne feledjük a játékelméleti alapelvet: a védők a legtöbb esetben a labda mozgását követik elsősorban. Ez a  „tévedés" vezet a legtöbb esetben alapvető helyezkedési hibákhoz.

• Két játékos labdás vagy labda nélküli kapcsolatát gyakorlatias módon összjátéknak is nevezhetjük.
  Három játékos esetében ez már együttműködést jelent!
• Két játékos a mérkőzésen még passzolgathat egymásnak. Ki is játszhatják a védőt. De egy komoly ellenféllel szemben ez nem jelentheti egy egész védelmi szerkezet (védők + középpályások) figyelmének a megosztását.
  Három játékos labdás és labda nélküli mozgása kombinálva viszont feltételezheti egy teljes védelmi fal figyelmének lekötését!

A gyakorlati anyaghoz fűzött megjegyzések:

• Minél több játékhelyzetet ismertetünk meg a játékosokkal, annál több tapasztalatra tesznek szert.
• Minél több és nehezebb - de edzési szinten megoldható! - játékhelyzetet kell „mesterségesen” teremtenünk. Aztán az igazi egyéniség, (nagybetűkkel) a TEHETSÉG, a JÓ JÁTÉKOS – majd az egyéniségére jellemzően kiválasztja a megfelelő megoldást.

Gyakorlatok a mezőnyben, labdatartásra.

1. játék Alap feladat: A hármas csoportokon belüli adogatás. Az első passz a társnak a lábára, a második egy saját kapun keresztül a kapu mögé futó harmadiknak. Adott esetben a második játékos labdavezetéssel keresheti a kapun keresztüli „indítás” lehetőségét a csoport harmadik tagjának.

2. játék Nincs behatárolva a kapuk színének megfelelő összjáték. A hármasoknál minden második passznak egy tetszés szerinti kapun keresztül kell történnie.

3. játék A hármas csoportok közötti összjátékot mindig egy - tetszés szerinti - kapun keresztül kell elkezdeni, innen az átadás egy üres területre történjen, melyet a harmadik játékos fut be.

4. játék Sorozatpasszok a csoportokon belül. A játékelv a következő: Belső játékterületről (ahol a játékosok sűrűbben vannak) passz kapukon keresztül kifelé a szélső területek felé Külső játékterületről (ahol a játékosok ritkábban vannak) passz befelé, majd egy másik oldalon kifelé.

5. játék Sorozatpasszok a csoportokon belül. Több átadás után, külső játékterületen kívüli oldalra történő átadás befutása, majd ezen passz visszahozása a belső terület felé.

6. játék A 3 x 3 játékos közül 2 x 3 támadó játékot játszik (a kép szerint a sárgák és a pirosak) - a fehérek, akik védők és labdaszerző, zavaró játékot játszanak. A támadóknál (sárgák és pirosak) van labda és a csoportok egymás között labdabirtoklást játszanak. A fehérek védekeznek, a passzokra rámozdulnak, igyekeznek labdát szerezni. A különböző színű bójákat az edző által meghatározottan kell bejátszani. Például: azonos színű játékosok egymásnak bója (kapu) nélkül is passzolhatnak egymásnak, míg a támadókhoz tartozó másik hármas játékosához csak bója után lehet passzolni. (Nehéz, képzett játékosoknál alkalmazható játék!)

Forrás: grassrootscoaching
Folytatjuk ...