Az olasz foci „mindigis"  az egyetemes labdarúgó kultúránk alapjaihoz és meghatározó tényezőihez tartozott. Nem hisszük, hogy szakembereink bármelyikének magyarázni és bemutatni kellene azokat a szakmai fogalmakat: hogy „catenaccio”, kockázatmentes játék, sok ütközés, sok párharc, küzdelem az utolsó percig. Ugyanakkor a játékosság alapkövetelményéből indulnak ki. Nagy játékos egyéniségeik és nagy edzőik vannak, akiknek a filozófiáját szerte vitték a világban.


A lényeg: az olasz labdarúgó filozófia kiinduló pontja: a szervezettség és a csapatszintű döntések filozófiája, a közösség együttműködése, amely bár a védekezésből indul, de amelynek a végcélja nem a meghátrálás, az alkalmazkodás, hanem az állandó győzelemi érzés átélése.

Az olasz futball filozófia két fantasztikus szakemberével készített riportot az UEFA szakmai igazgatója Andy Roxburgh, Marcello Lippivel és Fabio Capelloval az UEFA hivatalos szakmai lapjában, a Technicianban.

Mondhatjuk a két edző két ikon.
Nemcsak az olasz futballt képviselik nemzetközi szinten, hanem magát a futball szakmát. Két szaktekintély, akiknek gondolataikra, elmélkedéseikre oda kell figyelni.
Eredményeik lenyűgözőek, voltak az „év edzője” Olaszországban, Bajnokok Ligája nyertesek, ráadásul jelenleg mind a ketten is szövetségi kapitányok.
Mindkét olasz szakember vezető (felkért) instruktorként tagja az Olasz Labdarúgó Szövetség Firenzében lévő edzőképző iskolájának.

Marcello Lippi (Szül: Viareggio, 1948. április 11.- Viareggio-ban, Észak-Toszkánia területén született, 2004. július 16.-ától 2006. július 12.-éig volt az Olasz labdarúgó-válogatott szakvezetője, irányításával a csapat megnyerte a 2006-os labdarúgó-világbajnokságot. A győzelem után távozott a válogatott éléről, mert bevallása szerint elérte azt, amit a torna előtt célként tűzött ki maga elé, magvalósította azt, amit elvártak tőle és amire felkérték. Több ajánlatot is kapott, számtalan csapattal hozták összefüggésbe, de ő nem vállalt el semmilyen munkát, és jól megérdemelt szabadságára indult. A csalódást keltő 2008-as Európa-bajnokság után újra őt kérték fel a válogatott élére, és 2 év pihenő után ismét munkába állt.

Fabio Capello Szül: San Canzian d'Isonzo, 1946. június 18. Az 1970-es években a Juventus játékosa volt, és 32 alkalommal az olasz válogatottban is játszott, összesen 8 gólt szerzett. A Squadra Azzura-val ott volt az 1974-es világbajnokságon Németországban. Edzői pályafutása az AC Milan kispadján (1991-1996) nagyszerűen kezdődött: 4 olasz bajnoki cím mellett megnyerte a Bajnokok Ligáját is (AC Milan 4-0 Barcelona). 1996-ban Spanyolországba, Madridba ment, ahol csak egy évet maradt, de a spanyol bajnoki címet sikerült megszereznie. 1999-től nagy sikereket ért el az AS Roma csapatával. 2001-ben olasz bajnok és Szuperkupa győztes lett. 2004-től a Juventus edzője volt. Torinóban 2 bajnoki címet is ünnepelhetett, igaz nem sokáig, hisz az Olasz Labdarúgó-szövetség ezt a két címet elvette az észak-olasz alakulattól. 2006-ban visszatért Spanyolországba, a királyi gárdához, ahol egy botrányoktól sem mentes év után sikerült megszerezni második spanyol bajnoki címét, 10 évvel az előző után. 2007 óta az angol válogatott edzője. A háromoroszlános csapat nem jutott ki az osztrák-svájci közös rendezésű EB-re, így Capello vállán óriási teher van. Kinevezésekor így nyilatkozott: „Óriási kihívás lesz, és biztosan nagy nyomás fog rám nehezedni, hiszen Angliában a futball valóságos vallás. De állok elébe a feladatnak. Száz százalékot várok majd el a játékosaimtól, azt akarom, hogy tűzbe tegyék egymásért a kezüket. Meg kell tanítani nyerni ezeket a futballistákat, a hozzáállás nagyon fontos tényező. Meg akarom nyerni a 2010-es világbajnokságot az angol válogatottal. Ha nem így gondolkoznék nem vállaltam volna el a kapitányi posztot, hanem továbbra is golffal ütném el az időt.”

 A világ legnagyobb labdarúgó edzői közé tartoznak. A sikerességük és a nagy tapasztalatuk miatt a „Mesterek Mesterei” közé tartoznak.

1. Az idei (2008-09) UEFA Bajnokok Ligája mérkőzéseiből mi az ami megragadott Benneteket?

Lippi:
Számomra a játék magas minősége szintje volt, ami lenyűgözött. Különösen az FC Barcelona és a Manchester United játékfelfogása keltette fel az érdeklődésemet. A futballjátékot olyan magas szakmai szinten játszották az egész évadon keresztül, hogy a játékukat csak úgy fogalmaztam meg magamnak: ők a játék hatalmasai. Mind a két klub érdemes volt arra, hogy a döntőt játsszon. Ami ezen túl érdekes volt az a csatárjátékosok, mint céljátékosok száma. Általában csak egy fő támadót láthattunk, aki ha a csapata elvesztette a labdát, elöl maradt egyedül - pihenni - miközben játékostársai felvették a védekező pozíciót és feladatokat és minden erejüket a labda visszaszerzésére fordították.

Capello:
Szeretném kihangsúlyozni egy edző képességét: Guus Hiddinket, aki a Chelsea edzőjeként az FC Barcelona ellen majdnem meglepetést okozott azzal, hogy hihetetlenül felkészítette a csapatát. Guus evvel a stratégiával aláhúzta azt az igényt, hogy ezen a szinten tökéletesen ismerni kell az ellenfelet és ennek megfelelően kell a játékot megtervezni. Azt mondják, hogy a BL csúcsszintjén a nagy játékosok jelentik a különbséget. Ez így is van, de csak akkor tudják ezt megvalósítani, ha a játékot az edző megfelelően előre megtervezi. Volt még egy másik csapat, aki igazán lenyűgözött engem, a Liverpool FC. Játékuk a Real Madrid ellen igazán nagy volt (0:1 és 0:5) Ezért is nagyon meglepődtem, amikor kiütötte őket a Chelsea. (1:3 és 4:4)
Visszatérve az edzőkre: Guus Hiddink és Pep Guardiola két olyan stratéga, akik képesek arra, hogy úgy készítsék fel a csapataikat, hogy az a másik számára komoly problémát okozzon. Vagyis szeretném kiemelni az edző magas fokú játékértésének a képességét és azokat a lehetőségeket, amelyeket az ilyen nagy mérkőzések alkalmával a felkészült edző tehet.

2. Láttatok-e olyan taktikai dolgot, ami különösen fontos volt?

Lippi:
A Barcelona képessége a labdabirtoklást nézve kiemelkedő volt, ráadásul a szervezettségét tekintve végtelenül energiatakarékos. Ez azt is jelenti, hogy a játékosaik „fittness” felkészítése és állapota nemcsak az adott mérkőzésre, hanem az egész évadra vonatkozóan magas szintű volt. Egyetlen egy mérkőzésen volt gondja a Barcelonának a Chelsea ellen, amelynek utolsó utáni pillanatában sikerült kiharcolni a továbbjutást.
A BL mérkőzés sorozatában kiemelkedett a spanyol játékosok hagyományos labdarúgó kultúrája, az erős középpályás játékosaik minőségi futballja, akik a mérkőzéseken úgy játszottak, mint amikor „gyermekek” voltak. Felszabadultan, csibészen, könnyedén. A spanyol játékosok kezdik megismerni a győzelem ízét, s ez onnan „datálódik”, hogy az utánpótlás tornákat sorozatban nyerték, vagyis megtanultak győzni! S ami még ennél is fontosabb: felnőttek a srácok!

Capello:
Azt hiszem, hogy a Barcalona BL. győzeleme a jövő szempontjából nagyon fontos lesz, de azt helyesen értelmezni. Remélem, hogy az angol játékosok vagy a német játékosok nem fogják megpróbálni másolni a spanyol játékosokat. Minden csapatnak a saját jellemzői vannak. Néhány sikeres edző spanyol földről átjött Angliába, például Juande Ramos és Phil Scolari, és megpróbálták rövid időn belül hozni azt a fajta játékot, amit a „hispánoknál” megvalósítottak, de az angol klubjaiknál nem alakult igazán jól.
Miért?
Azért, mert a stílus nem illett a vezető szigetországi játékosokhoz. Angliában a vezető négy klubnak meg vannak a sajátosságai. Például az Arsenalnak Arsene Wenger, akinek a sajátos egyéni stílusára van felépítve az „ágyúsok” csapata. Ezt az egyéni stílust nem lehet importálni egy másik országból. A „hozott” stílusokat nem lehet egyből ráhúzni egy csapatra.

3. Milyen elvárásaid vannak a 2010-es Dél-afrikai világbajnokságot illetően?

Lippi:
A játékot illetően reményteljes vagyok. Amíg a nagy csapatok - Olaszország, Anglia, Hollandia, Argentína, Brazília és Franciaország résztvesznek a döntőben - győzelemre mennek, ez versenyt jelent, küzdelmet a győzelemért. De az út hosszú!
Új játékosok betörését várom az élvonalba. Saját személyes célom is van: újra megnyerni a világbajnokságot.

Capello:
Nos ez az a kérdés, amire egész Anglia éveket várt.
Megpróbáljuk és amíg versenyben vagyunk mindent megteszünk a végső sikerért.
Az angol csapat egy jó csapat, de van egy választóvonal a siker és a kudarc között: ez az, hogy a labda bemegy a hálóba vagy nem.
Tehát van egy nagyon „apró különbség” a pozitív és negatív eredmény között!

4. Milyen nehézségekkel kell megküzdeni egy olyan válogatottnál, amilyent Ti vezettek?

Lippi:
A fő nehézség az idő hiánya. A gondom az, hogy nem tudom átadni azt, ami a szívemben megfogalmazódik, és amit az agyamban kiterveltem, mert nincs rá elég idő, hogy továbbítsam a játékosaim felé.
Vagyis igencsak megerőltető üzeneteket kell kézbesíteni, pedig ezek az üzenetek a csapatot erősítenék meg. Egy válogatott nem a nemzet legjobb játékosainak az együttese, mert kénytelen vagy igen sok jó játékost otthon hagyni. Ezért inkább arra kell törekedned, hogy a pozitív csapatszellemnek megfelelően építsél fel egy csapatot, és ezt vezesd a rendelkezésre álló idő alatt a lehető legtovább.

Capello:
A válogatott élete számomra valami igazán új volt. Klubedzőként mindennap hozzászoktam a napi „működéshez”. Vezetőedzőként nekem meg kellett a problémákat súlyozni, vagyis megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, és szerencsémre sok időt tölthettem együtt a játékosaimmal. Ebben a rendszerben volt időd, amit felhasználhattál az alkotásra.
Egy válogatottnál ez másképpen van.
Ott nincs időd. Maximum a barátságos mérkőzések állnak rendelkezésedre, de ez esetben is figyelembe kell venned az egyesületek szükségleteit. Mivel a klubok fizetik a játékosaidat, sok esetben a kéréseiket figyelembe kell venned!
Ugyanakkor az adott válogatott mérkőzésre nekem kell felkészítenem a nemzeti csapatot, én adom elsőként a nevemet a mérkőzésen. A mérkőzés után sokszor eltelik 40 vagy talán több nap, amíg újra találkozom a játékossal, akit meghívok a keretbe.
Ebben a munkában előfordulhat, hogy újra, meg újra a semmiből kezded építeni az egészet. Egyetértek Marcelloval, hogy több pszichológiai dolgot kell figyelembe venni, mint taktikait, mert négy nap alatt nagyon nehéz új dolgot felépíteni. Lehet néhány új játékosod, akiket utasítanod kell őket az általad megkívánt játékra. A legfontosabb, hogy olyan csapatot állíts ki, amelyben a játékosok kifejezhetik a személyiségüket.
Egy érdekes tapasztalattal rendelkezem. Az első angliai mérkőzésem előtt edzettünk, játékosaim csodálatos felkészültséggel, technikailag tökéletesen dolgoztak és igen jól gondolkoztak a játékban. Aztán a Wembleyben játszottunk Svájc ellen. Félelmet mutattak, önbizalomhiánnyal játszottak és nem éreztem a pozitív kisugárzást belőlük. A válogatottbeli játékukban a „lelki terhet” maguktól odatársították. Ez egy teljesen új forgatókönyvet jelentett a számomra a továbbiakban.

Lippi:
Utalnék arra, amit Fabio a válogatottal kapcsolatban mondott.
Annak idején miután továbbjutottunk a csoportunkból elmentünk egy barátságos mérkőzést játszani Hollandiába. Nagyon jó csapat ellen, csodálatos játékkal 3-1-re nyertünk. De volt egy problémám, a mérkőzés novemberben volt és a tervek szerint legközelebb csak márciusban láthattam a játékosaimat újra. Vagyis három és fél hónappal később. Ezért ebben az időszakban még egy mérkőzést szorgalmaztam a szövetségben és meg is mondtam, mikor akarok játszani,  Firenzében Németország ellen.
Arra emlékszem, hogy közöltem a játékosokkal, hogy kapcsolatban fogunk maradni és azt a minőséget amit eddig elértünk azt szinten is fogjuk tartani. Nem akartuk elveszteni, amit felépítettünk. Amikor a mérkőzésre készülődtünk, Covercianóban, a Technikai Centrumban azt mondtam a nekik: „Németország ellen nagyon jó mérkőzést fogunk játszani, ott folytatjuk, ahol Hollandia ellen abbahagytuk.” Néztek rám, mire én: nem aggódom, mert tudtok együtt játszani, úgy fogjátok folytatni a játékot, mintha csak tegnap játszottunk volna a hollandok ellen. És valóban így is volt. Annál a pontnál tudtam, hogy összenőttünk, felnőttünk és csapat lettünk.

5. Szóba jött Coverciano, mit jelent egy edző számára a firenzei szövetségi szakmai központ?

Lippi:
Nos, Coverciano alapvetően mindent megad neked, amire szükséged van, hogy edző legyél. Három hónap Covercianóban, olyan ismeretekkel vértez fel, amelyekre azelőtt soha nem gondoltál. Kinyitja számodra a futball valós szakmai világát. Ha még játékos vagy és úgy kerülsz ide, és azt hiszed, hogy mindent tudsz a futballról, akkor megdöbbensz, mert olyan ismeretekkel gyarapodsz, amire nem is gondolnál. Taktikákkal, felkészítési módszerekkel, fittness tréning-programokkal találkozik a „tanuló edző”. A Coverciano-i tapasztalat hasznos ahhoz, hogy szervezi, összeállítja az ismereteidet, amit hivatásos játékosként felvettél. Az egységes edzői tudásnak szüksége van arra, hogy amit az egyén felhalmozott a játékos karrierjén keresztül, azt összekösse a rendszerezett, sporttudományos ismeretekkel, a futball elmélet és felkészítés módszereivel, valamint a pszichikai felkészítés módszereivel. Az edző a tanulási folyamatában szüksége van arra, hogy a gyakorlati tapasztalatait összekösse az elméleti tanulandó és tanulható ismeretekkel.

Capello:
Amikor játékos vagy számodra az a fontos, amit teszel. Vagyis foglalkoznod kell saját magad felkészítésével, a játékoddal, a fittségeddel, az életmódoddal, az étkezéseddel. A napod gyakorlatilag abból áll, hogy edzel, hazamégy és pihensz.
De amikor menedzserré válsz, neked az egész csapat minden játékosára, testi és szellemi előkészületére kell gondolnod, miközben csapatszellemet építesz fel. Ugyanakkor tudatodban vannak az orvosi problémák is. Ezen kívül és mindenek felett fejlesztened kell a vezetői készségeidet.
Előbb-utóbb rájössz arra, hogy a csapat mellett ugyanakkor az egyénre is koncentrálnod kell, sőt magadra is gondolnod kell!
Ezeet a dolgokat  mind tanítják Covercianóban és ez rendkívüli segítséget jelent.
Az eredmények természetesen a szerencsétől függenek, de a szerencse csak egy elem. Téged az edzői „know-how-d” miatt választanak a munkára, de az ismereteid egy részét Covercianóban kapod meg.

Folytatjuk ...