Elöljáróban: nem akarunk senkit sem ijesztgetni, csak egy amerikai kutató csoport által publikált igen érdekes - és olvasmányos - anyagra hívnánk fel a figyelmet. A témát illetően régebben így írtunk: „A colorádói egyetem megtette az első lépést a rejtély megfejtésére. Elkerülhetők a tragédiák! Az élsportban és a tömegsportban egyre gyakrabban szembesülünk megmagyarázhatatlan tragédiákkal. Sportorvosok vitatkoznak és tanácstalanok. Z. G. halálakor a riporterek láthatóan azt sugallták, hogy nem megfelelő orvosi ellátása miatt történt a tragédia. Az ottani sportorvosok pedig nem tudnak csak magyarázkodni. A szokásos vizsgálatokat elvégezték, figyelmeztető jelet nem találtak, a boncolást végző orvos tudja csak megállapítani a halál okát. Vagy ő sem.” A legutóbbi futballista tragédiák után senki nem lett okosabb, mi történt. És hogyan lehetne megelőzni, hogy ne ismétlődjön.
A colorádói egyetem orvos kutatói idén januárban egy korszakos jelentőségű kísérletet tettek közzé. A kutatók a keringési betegség és a táplálkozás kapcsolatát vizsgálták. Munkájuk címe: „A szója táplálék súlyosbítja a szívbetegséget egerekben”. Ismert, hogy a sportolók szíve a folyamatos terhelés miatt nagyobb kapacitású, mint az átlagos, és ez az ún. sportszív. A szervezet a rendszeres és nagy terhelésre a szívizomsejtek megnagyobbodásával reagál.

Nemcsak a sportolók, de mindenki szívének két nagy ellenségét ismerjük, anélkül, hogy a védekezésre a legkisebb gondot fordítanánk.
A közvetlen szívizomra ható károsító anyagok az alábbi vegyületcsoportok:

• Szívizom károsító vegyületek az élelmiszerláncban a szójakészítmények
• Transz-zsírok (minden hidrogénezett margarin és olaj!)

A sportorvosok nem örülnek ennek, de elfogadják és többé-kevésbé természetesnek tekintik egy bizonyos mértékig. Tudják, ha a szívkamra tágulata elér egy bizonyos mértéket, akkor veszély keletkezik, de rendszeres műszeres mérésekkel képesek a folyamatot követni. Egyik közelmúltbeli tragédiánál sem merült fel ezzel kapcsolatban kétely, hogy orvosok nem vettek észre ilyen állapotot.
A körzeti orvos is tudja, hogy magas vérnyomás, szívbillentyű rendellenesség, öregedés következtében hasonló folyamatok zajlanak a nem sportolók szívében is. Azt is tudják, hogy ezektől az elváltozásoktól a férfiak sokkal gyakrabban szenvednek szívhalált, mint a nők, akikben szintén lezajlanak ezek a folyamatok, de valamiért ők védettebbek a következményekkel szemben. A különbség pontos oka nem ismert, de sokan a női és a férfi hormonok hatására vezetik vissza az eltérést.

A colorádói egyetem kardiológusai és molekuláris biológusai „előállítottak” génkezelt egereket, akik abban különböztek a többi egértől, hogy genetikailag az ún. hypertrofiás cardiomyopathiában (kóros szívnagyobbodásban) szenvedtek. (a hímek súlyosabban, mint a nőstények). Eddig ez egy technikai bravúr, de a kutatók ettől az egerektől várták a választ, hogy van-e kapcsolat a szívnagyobbodás és női nemi hormonok között?

A futball itt kapcsolódik a kísérlethez.
A szívnagyobbodás, ha nem is mindig, de gyakran kísérője az élsportnak. A génkezelt egerek ebből a szempontból szó szerint „agyonhajszolt” sportolókat modelleznek.
A génkezelés abból állt, hogy a szívizom összehúzódásért felelős egyik fehérje génjéből kivágtak egy darabot, amitől az másképp viselkedett, mint a normális fehérje. A különbség a fehérjében minimális volt, de a következmények, mint később látni fogjuk nagyon eltérőek lettek.

Az egerekről tudták, hogy előbb-utóbb kialakul bennük a szívnagyobbodás és a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a szívnagyobbodás kialakulása befolyásolható-e az egér takarmány összetételével, más szóval az étrend milyen hatással van a szívnagyobbodás jelentkezésére. Az egerek egyik csoportját szója fehérjét tartalmazó takarmánnyal etették, míg a másik csoport tejfehérjét kapott.

A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy a szójában lévő hormonok befolyásolják-e a szívnagyobbodás kialakulását.

A colorádói egyetem kardiológusai és molekuláris biológusai „előállítottak” génkezelt egereket, akik abban különbözött a többi egértől, hogy genetikailag az ún. hypertrofiás cardiomyopathiában (kóros szívnagyobbodásban) szenvedtek. (a hímek súlyosabban, mint a nőstények). Eddig ez egy technikai bravúr, de a kutatók ettől az egértől várták a választ, hogy van-e kapcsolat a szívnagyobbodás és női nemi hormonok között?
A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy a szójában lévő hormonok befolyásolják-e a szívnagyobbodás kialakulását.

A takarmány fehérje forrásának, szója vagy tej fehérje, nem volt hatása a nőstény egerek szívnagyságára. A tejfehérjével etetett hímegereknek nagyobb volt szívük, mint a szója fehérjével etetett egereké és mindkét utóbbi csoportnak nagyobb volt a szíve, mint a hasonlóan etetett nőstényeké.

A tejfehérjét fogyasztó egerek több testzsírt építettek be, mint a szója fehérjések. De a szívfunkció vizsgálatban már a szójások mutattak rosszabb képet. A szójafehérjét fogyasztó egerek szívének összehúzódása lényegesen gyengébb volt, mint a tejfehérjéseké. Genetikailag mindkét csoport szívnagyobbodásra volt tenyésztve! A tejfehérjések szívfunkciója a kontrollokéhoz, vagyis a szívhiba nélküli egerekéhez volt hasonló!

A szójafehérjés egerek szívfala jelentősen megvékonyodott. Ugyanakkor a szója fehérjés és a tejfehérjés csoport vérnyomása nem különbözött. A körzeti orvos nem vett volna észre semmit. A szójás a és tejfehérjés hím egerek szívizomzatának szövettani vizsgálatával is jelentős különbséget találtak a szójások kárára. Sokkal rosszabb volt a leletük, mint a tejfehérjéseké. A nőstényekben nem volt különbség.

A szójások szívében sokkal több volt az öregedésre és szívbetegségre jellemző myozin fehérje változat. Hangsúlyozni kell, hogy a szívbetegség szempontjából az egerek nagyon közeli rokonok voltak, mindegyik hordozta a szívbetegség génjét. A szójás egerek szívében több elhalt sejtet találtak, mint a tejfehérjével etetett egerekben. Az eltérések egyedül a takarmány különbségére voltak visszavezethetők.

A szójafehérje a szójaolaj gyártás mellékterméke.
A szójaipar évtizedek óta kísérletezik azzal, hogy a szójából élelmiszert készítsen, hatalmas reklámmal. Sokáig vontatott volt a siker, mert akárhogy manipulálták a szóját, mindig maradt benne egy kevés olaj, ezt a szójában lévő enzimek elbontották és akármi készült belőle, annak avas volt az íze. Csak a kilencvenes évek elején sikerült az avasodást okozó enzimet „kiütni” a szójából és így az avasság, ha nem is teljesen, de csökkent. Erre az időre esik a szója fehérje koncentrátumok piacra lépése. Ezek a készítmények majdnem minden élelmiszeripari termékben megtalálhatók a kenyértől a tejszínhabon át a felvágottig. Ráadásul a sportolóknak, mint egészséges fehérjeforrást reklámozzák a különböző poralakú szója koncentrátumokat.
Példa: a szója fehérje por hirdetése, amely azt „mondja”, sőt garantálja (!) is, hogy a növényi hormonok - amelyek az egerekben súlyosbítják a szívnagyobbodást  - biztosan jelen vannak a készítményben!

Minden hirdetést nagyon figyelmesen kell olvasni!

Nem tudjuk, hogy a tragikus esetekben milyen szerepet játszhattak a szójakoncentrátumok, mert ilyenkor mindenki elsőnek a doppingszerekre gyanakszik, de a gyanú megerősítéséhez és eloszlatásához érdemes lenne megismerni a tragédiákat megelőző fehérje koncentrátum fogyasztási szokásokat. Igaz, hogy korábban kisebb terhelésnek voltak kitéve a sportolók, igaz, hogy ezek a gyanús halálok az utóbbi időben szaporodtak meg, de az is igaz, hogy korábban ismeretlen volt a kockázatok csökkentésének módja.
A sportorvosok közül a kardiológus nem ismerheti, hogy a táplálék, hogyan befolyásolja a szívnagyobbodást, ugyanígy aki a táplálkozási tanácsot adja, nem mérheti meg minden élelem szívre gyakorolt hatását, de a kísérleti eredmények alapján a megoldás adott. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezzel veszéllyel nem csak az élsportolók találkoznak, de mindenki, akinek bármilyen szívvel kapcsolatos rejtőző genetikai problémája van.