Az angol labdarúgás egyik kiemelkedő alakja. A Sir Trev. A Trevor nevet ő emelte lovagi magasságokba. A legelegánsabb, a legintelligensebb, a leghűségesebb, a legbeérkezettebb és általában véve  „A Trevor”. A hatvanas évek West Ham Unitedjében nevelkedő Trevor Brooking a futball mellett nem hanyagolta el a tanulmányait, amit az is bizonyít, hogy két diplomát is szerzett, méghozzá gazdaságtan és számvitel tantárgyakból, így saját bevallása szerint, ha nem futballista, akkor megbízható könyvelő vált volna belőle. Ez a kimagasló szakember, mint az FA (Angol Labdarúgó Szövetség) fejlesztési igazgatója a közelmúltban az angol futball oktatási módszereivel kapcsolatban ezt nyilatkozta:

„Sokkal több kis játékkal kell felkészítenünk a fiatal játékosainkat. Ezen játékokkal tudjuk megteremteni számukra, hogy felszabadultan játszanak, megérezzék a győzelem fontosságát és megakadályozzák abban a gyermekeket, hogy féljenek a pályán! A kis játékok révén kontrollálni tudják, hogy hol tartanak a technikai tudásukat illetően. A kevesebb játékos, kisebb pályán már eleve több labdaérintést szabályoz a játékban. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a labda gyorsan meg fogja őket találni. Aztán nekik nincs más dolguk, mint játszani."

Sir Trevor és Fabio Capello

Fontos, hogy ezeket a kis játékokat minden szinten lehet alkalmazni.
Tehát a kezdőktől egészen a profi szintig.
A kis játékok alkalmazásával fel tudjuk készíteni a fiatalokat a futballpályafutásukra, az amatőröknek örömet tudunk szerezni, mert élvezhetik amit csinálnak és a profiknak biztosítani tudjuk a mérkőzésekre való szellemi és fizikai felkészítésüket.
Mert a futball, bárhogyan is játsszák: MAGA A JÁTÉK!

A kis játékok tökéletes környezetet jelentenek, amelyben az edző meg tudja figyelni a játékosai magatartását. Ha „jó szeme” van, akkor észreveszi, hogy a játékosai hogyan alkalmazkodnak a gyors játék követelményeihez, melyek azok a játékhelyzetek, amelyeket nem tudnak megfelelően megoldani. Az edzőnek nem pusztán csak annyit kell megtapasztalnia, hogy ki az aki ügyes, és ki aki nem, hanem azt is, hogy milyen helyzeteket kell tovább gyakorolni, ahhoz, hogy fejlesztő ingert tudjon adni a játékosai számára. Ehhez kell a „jó szem”.

A kis játékok alkalmazásával az edzők számára tökéletes lehetőség nyílik, hogy gyors játékhoz hasonló feltételek alatt elemezzék a játékosok egyéni és együttes válaszait és figyeljék meg őket egy egyszerű, a nagypályás futballhoz tökéletesen hasonlító környezetben. A játékok során a játékosok nem „bújhatnak el”, vállalniuk kell a játékhelyzetekben való sorozatos döntéseket! Ráadásul a környezet segíti a versenyképességet és az erőszakosságot is.

Sir Trevor Brooking tanácsaihoz weblapunk gyakorlati anyagot is csatol.

Gyakorlat:
Két kapus játék céljátékossal 4:4 ellen.
Cél:
Pályaméret: 40 x 20 m. (50 x 30 m.) két hordozható kapuval, három „térfélre" (mondhatnánk udvarra) bójákkal felosztott területen. Méretek a rajzon.
Játékosok: 4:4 ellen + 2 kapus
Alapszabály: les nincs!

Felállás:

• középső sávban: 3:3 elleni játék
• kapu előterében egy - egy játékos 

Szabályok:

• Mindig a kapustól indul a labda a középső sávba való bejátszással;
• Itt 3:3 elleni játék, úgy, hogy mindegyik itt helyezkedő játékosnak legalább egyszer kell a labdát érintenie;
• Ezt követően történhet a kapu előtti támadónak egy bejátszás, melyre a középső sávból léphet be támadó társ, akció befejezése.

Variációk:

• a támadó harmadban lévő céljátékos bármelyik középső sávból érkezőt megjátszhatja
• csak azt a játékost játszhatja meg, akitől kapta a labdát
• csak azt a játékost nem játszhatja meg, akitől kapta a labdát, tehát egy harmadiknak kell belépnie
• nincs visszalépő védő
• van visszalépő védő
• érintésszám korlátozás
• stb.