3:3 és 4:4 elleni játékok
A termi játékokat alapvetően két fő csoportra oszthatjuk. Az egyikbe a labdatartó játékok tartoznak. A másik főcsoport létszámfölényben felépített, mondhatnánk „kijátszó” játékok. Erről a termi játékok sorozatunk 3. részében ejtünk szót, amikor is a 3:2, 4:2 elleni játékhelyzetet mutatjuk be. A labdatartó játékok alapvetően abban különböznek az úgynevezett „cica” játékoktól, hogy két lehetőleg egyforma képességű csapat csatázik egymással a labda birtoklásáért. A legfontosabb szempont, hogy minél tovább, minél hosszabb ideig próbálják meg a labdát tartani – helyváltoztatással, adogatással, labdafedezéssel, átvétellel stb.

Értelemszerűen a másik csapat tagjai ezt igyekeznek meggátolni és labdát szerezni. Nem elsősorban megakadályozni az ellenfél játékát - mint sok esetben a nagypályán, pl. az oldalvonalon túlra történő szereléssel, hanem úgy szerelni, hogy a továbbiakban az övék legyen a labda továbbjátszásának a lehetősége.

Ezeket a játékokat két formában lehet játszatni:

• A játékban a labdát szerzők minden elvétel után gyorsan visszaadják a labdát a másik csapat játékosainak, közben „behúznak” egy strigulát önmaguknak, hogy szereltek. Ez esetben időre megy a labdabirtoklás. Az egyik csapat „csak” szerel, a másik „birtokol” vagy adogat.
• A játékban a labdát birtokló csapat igyekszik megtartani a labdát, ellenfele pedig megszerezni tőle, és ha ez sikerül minél tovább magánál tartani.

Mind a két formában az összjáték minden eleme életszerűen gyakorolható, tehát a játékosoktól alapvetően megkövetelhető, hogy a következőkben ismertetett technikai-taktikai elemeket készségszinten alkalmazzák:

• Rövid és hosszú átadások;
• Kényszerítő passzok;
• Lőtt passzok;
• Két és három játékos közötti labdás összjáték;
• Labdáshoz közel és távol helyezkedések;
• Ellenfél kijátszása;
• Üres területbe bejátszások és ezen területbe futások;
• Stb.

Mindezeken felül a játékhelyzet megoldások szinte összes elemét be lehet gyakorolni.
Mi több: a meleg teremben lehetőség van hosszabb időn keresztül is elemezni a támadási és védekezési mozgásokat.
Majd a játékokban számon lehet kérni a játékosoktól a helyzetekben való helyes mozgásokat!

A helyzetmegoldások mellett ezekben a játékokban nagyon jól lehet edzeni a játékosok speciális játék-állóképességét.
A terhelés és a pihenés viszonyát az edzésjátékokban nehéz előre meghatározni.
Ehhez elsősorban edzői tapasztalatra van szükség. Látni, érezni kell, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor bele kell nyúlni az adott játékba, mert túlpörgetik magukat a játékosok. Természetesen egy-egy alkalommal ezt a pillanatot ki lehet tolni másodpercekkel, de nekünk edzőknek nem lehet az a célunk, hogy túlterheljük a játékost.

A 3:3 elleni játék különösebb szervezés és átalakítás nélkül jól játszható:

• 9
• 12
• 15
• 18 játékossal

A 4:4 elleni játék különösebb szervezés és átalakítás nélkül jól játszható:

• 8
• 12
• 16
• 20 játékossal

A játékfeladatokat az edzőknek kell KÜLÖN meghatározni.
Ezek a feladatok az általános játékelveknek megfelelően fogalmazódnak meg és ehhez kell az edzőnek hozzácsatolni az egyéni csapatstratégiai meglátásait, kívánalmait.

A játékterületet a terem nagysága határozza meg, ami a leggyakrabban 40 x 20 méteres, tehát kézilabda nagyságú pálya.

A három játékos felállási lehetősége támadásban:

Nincs mélységi felállás Téves helyezkedés	Mélységi játékra felépített felállás	Erős egyéni támadójátékra felépített felállás

A három játékos felállási lehetősége védekezésben:

Oldalt átadások elleni védekezés 2+1 védő játékos esetén	OIdalt átadások elleni védekezés 1+2 védő játékos esetén	Középről szélre passzolás esetén a labdás felvétele és a mögöttes terület biztoisítása

Játékok:

3:3 elleni játék alapmozgásai (A és B játék) két kapura, teremben két tornapadra

3:3 elleni játék mélységi ritmusváltással történő beindulással

 

4 játékos trapéz formában

Játékok:

4:4 elleni játék

Szabályok: mindkét csapat trapéz alapfelállásban játszik, a védőtérfélen labdabirtoklás. Ebből ritmusváltással a labda feljátszása mélységi passzal a támadótérfélen helyezkedő játékosnak, aki leteszi a labdát a védőtérfélről érkező 2 társa valamelyikének. A védő térfélen egy játékosnak mindig tartozkodnia kell! Ha visszakerül a labda erre a térfélre labdavesztés nélkül, akkor újra fel kell építeni a játékot.

Az első részt itt is elolvashatja