A képzési folyamatban a nagy pályára történő átlépés előtti időszak igen fontos a fiatal játékosok képzésében. A nemzetközi trend ezt a szakmai feladatot a 11-12 év közötti korra teszi. Nehéz feladatokat kell ekkor megoldani az edzőnek, sőt a legtöbb esetben arra is fel kell készülnie, hogy bizonyos esetekben a játékosok vissza is eshetnek a fejlődésükben. Az új szakmai feladat legfontosabb lényege, hogy a játékosoknak hozzá kell szokniuk a nagyobb térhez, a nagyobb távolságokhoz, a több és összetettebb feladatokhoz. Éppen ezért a „még félpályás” vagy mondhatnánk kisebb területű játékok gyakorlásánál aprólékosan ki kell dolgozni a játék elemeit és ezeket aztán át lehet és kell is vinni a nagypályára.

Az egyéni megoldások támogatása mellett kiemelt gyakorlásként jelentkeznek az egyéni posztok és a csapatrészek feladatai.
A játék három alaptényezőjéből (labdabirtoklás, labdabirtoklás váltása és az ellenfél labdabirtoklása) kell levezetni a különböző játékos pozíciók (szélső védő, középső védő, szélső és középső középpályás, ékek) feladatait. Hihetetlenül nehéz edzői feladat, mert nem egyes edzésekre kell készülnie az edzőnek, hanem egy teljes képzési folyamatot kell átlátnia, és ennek megfelelően kell terveznie. Ugyanakkor folyamatosan elemeznie kell az egyes játékosok fejlődését és teljesítményét, mert éreznie, tudnia, látnia kell, hogy hol tartanak a játékosai a nagypályára való átlépésre történő felkészülésében.

A 7:7 elleni játék az, az alapjáték, amelyik nagymértékben hozzásegíti az edzőt ahhoz, hogy a futball játékot oktathassa!

• Ennek a játékformának az előnye, hogy a felállásból következően mindenhol „háromszögek” keletkeznek. Vagyis mindig van lehetőség szélességi játékra, de egyben mélységire is.
• Ebben a formában anélkül, hogy sérülne a játékosok egyéni kvalitása, az összjáték megkövetelése döntő jelentőségű!
• Ebben a játékfelállásban nagyon jól lehet a játékterületet a játékelveknek megfelelően helyesen és célszerűen felosztani.
  Kulcspozíciók: a tengelyben lévő játékosok: védő, középpályás és csatár helyzete, valamint a két szélen mozgó játékosok, akik lehetnek védők és támadók is.

Célszerű kihangsúlyozni, hogy a 7:7 elleni játékot a későbbiekben is célszerű elővenni, mert nagyon jól lehet segítségével a 4-3-3-as és a 3-4-3-as rendszert begyakorolni. Mi több játékterhelésként is lehet alkalmazni.

Az alábbiakban egy különálló edzést adunk közre Lóczi István (UEFA Pro) edzőkollégánk gyakorlatanyagának a segítségével.
A gyakorlatanyag címe: „Csapatjáték felépítése 7:7 ellen”
Kiegészítések a gyakorlatanyag felépítéséhez:

• Koordináció 1.
  Olyan labdás koordinációs gyakorlat, amelyeknél a feladat technikai jellege dominál a játékosok helyezkedésének a függvényében. Vagyis a játékosok helyezkednek és passzolnak, átveszik a labdát és továbbítják. Fontos a játékosok közötti kapcsolat minősége.
• Alkalmazott koordináció 1-2.
  Olyan labdás koordinációs gyakorlatok, amelyeknél az adott játékrendszertől függő döntések alapján történő feladatmegoldások megismerése és begyakorlása a fontos. Az „alkalmazott” kifejezés azt jelenti, hogy a labdás koordinációs gyakorlat során a különböző posztokhoz, pozíciókhoz kapcsolódó cselekvéseket skálázzuk be.
• Kis játékok variációi. (4:2 területváltással, 4:2 + 4:3, 7:6 ellen)
  Ebben a helyzetben a fő feladatok:
  Üres terület befutása és megjátszása, szélességi és mélységi átadások gyakorlása, labdakihozatalok, támadó játék (a játékosok közötti háromszög kapcsolatok kihasználása)
• 7:7 elleni játék (+ kapusok)