A játék két fő, egyben két átmeneti állapota a támadás és a védekezés. Azért átmeneti, mert mind a két esetben lehetséges a labdaváltás lehetősége. Az edzéseken az edzők nagyrésze elsősorban a támadójáték gyakorlását helyezi előtérbe, és ehhez igazítja a védekezés feladatait. Pedig a játékosok felkészítése folyamán a védekezés oktatására ugyanolyan nagy hangsúlyt kellene fektetnie, mint a támadásra. Igaz, ez nagyobb edzői felkészülést és felkészültséget igényel.




A védekezésben négy fontos tényező játszik szerepet.
Nem sorrendben (!), de mintegy keretbe foglalva fogalmazva:

1. Az egyik legfontosabb a párharc, amelyen belül az egyik oldalról a labda birtokbavétele és birtokban tartása, illetve a labda megszerzése és a továbbjátszások megakadályozása
2. A védőjátékosok egymás közötti támogatása és segítése
3. Az ellenfél játékos mozgásainak a követése és ezen mozgások előrevételezésének megakadályozása, vagyis a befutható és megjátszható területek lezárása.
4. A másik legfontosabb a labda és a labdás játékos azonnali megtámadása, az ellenfél folyamatos nyomás alatt tartása.

A fenti gondolatok részletezve:

1.
Az ellenfél zavarását a labda elvesztésének a pillanatában kell kezdeni. Abban a pillanatban, amikor a labda az ellenfélhez kerül. Ez a játékhelyzet viszont feltételezi, hogy a labdát birtokba vevő játékos közelében van olyan játékos, aki azonnali szerepcserével feladatot vált (támadóból védő lesz!) Ez a játékos tehát azonnal válthat és visszatámadhat. A mérkőzés a párharcok sorozata! Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha nem feltétlenül az a csapat nyeri meg a mérkőzést, amelyik a statisztikai adatok alapján a több párharcot nyer meg. De ez nem jelenti azt, hogy a labdaváltás pillanatában a játékosok részére kevésbé fontos legyen a labda birtokbavételének a szerepe.
2.
A védekező csapat azon játékosának van segítségre szüksége, aki a labdás játékost megtámadja. Ha, ezt a játékost a területvédekezést játszó csapatban kicselezik, átjátsszák, akkor az őt azonnal segítő játékosra hárul a feladata, hogy azonnal átvegye az ellenfelet, illetve a labda továbbjátszásának irányába besegítsen és igyekezzen az ellenfél támadását akadályozni vagy a labdát megszerezni. Ez egy nagyon fontos pillanat, a besegítés, a váltás pillanata.
3.
Alapvető hibát követ el a védekező csapat játékosa, ha az ellenfelet a háta mögé engedi. Azok a védők, akik ezt a játékhelyzetet nem veszik észre, azok még nagyobb hibát követnek el. Éppen ezért a területvédekezésben a legfontosabb játékelv, hogy nem szabad szem elől veszíteni sem a labdát, sem a labda nélküli ellenfelet. Pszichikai szempontból sem lényegtelen, hogy az a támadó játékos, akit mindig szemmel tartanak és mozgására folyamatosan reagál a védekező csapat együttesen, vagy egy játékosa; az észlelve ezt a védő-tevékenységet elvesztheti az önbizalmát is.
4.
A védekezés legfontosabb alapelve a labdás azonnali megtámadása. Ez magában foglalja azt is, hogy a védekező csapat játékosainak kell elsőnek elérni a labdát. Ez esetben lehetőségük van birtokba venni, vagy a védett kapujuktól elrúgni. A lényeg, hogy elsőként érjék el a labdát, azáltal az alkalmazkodó szerepkörből minimum egyenlő ellenfélként lépjenek fel. Jobb esetben kezdeményezőként – tehát már labdabirtoklóként – lépjenek fel.

A gyakorlatanyagot Lóczi István (UEFA Pro) edzőkollégánk segítségével mutatjuk be.

A gyakorlati anyaghoz fűzött szakmai gondolatok:

• A védekezés legfontosabb alapelve az ellenfél és a labda folyamatos szemmel tartása. Ez magában foglalja:
• A játékosok egymás közötti kapcsolatát
• A labdásra reagáló védőt és az őt segítő játékost
• A segítő játékos feladatait
• A védekezési alapelveket, úgymint: ne engedd megfordulni a labdás játékost, kényszerítsd a labdást, hogy visszafelé passzolja a labdát, akadályozd meg a labdás előre felé történő kezdeményezését