Arsene Wenger nyilatkozta az UEFA topedzők egyik konferenciáján: „egy csapat fejlődésének az a mértéke és egyben az edzői munka művészete, hogy miként tud a csapatjátéka úgy fejlődni, hogy minél jobban előrefelé játszanak védő pozicióvesztés nélkül". Erre a legjobb szerkezet a 4-2-3-1 formáció. Az európai topligákban elsősorban a spanyoloknál és a franciáknál használják a legtöbbet ez a fajta felállást. Az angol élcsapatok közül a legjobbak is többször játszanak ebben a felállásban.



Példaként említhetnénk a Liverpoolt, a Manchester United-et, vagy a tavalyi (2009) Arsenalt,  (lásd kép lejjebb)
Az angoloknál ezt a felállást így ábrázolják.

Bár első ránézésre alapvetően ez egy védekező felállás, de a látszat ellenére mégsem az!
Annyira rugalmas, hogy például a labdaszerzést követően azonnali és igen hatékony támadást biztosít a labda birtokában. Ugyanakkor ez a felállás tökéletes alapja lehet egy magabiztos labdabirtoklásnak is. A szélső védők a pálya széthúzásával biztos pozíciót jelenthetnek a labda megtartására, elsősorban azért, mert a két belső védő közül az egyik a szélső védő pozícióját tudja biztosítani, közben az egyik középpályás biztosító befelé helyezkedik. Így minden fontos területet felügyelet alatt tartanak, ugyanakkor a labdát is hatékonyan tudják kihozni a középpályára. Emlékezzünk csak Arsene Wenger bevezető gondolatára!

Példák "az életből":

Manchester United (2008)

A legfrisebb!
Internazionale - Barcelona 3:1
José Mourinho mindenkit (de legfőképen a Barcelonát) meglepett a 4-3-2-1-es hadrenddel, a "vákumcsomagolt" védekezésre és a szélsebes ellentámadásokra építő taktikában valamennyi játékosa megtalálta a helyét.

Kapus: Júlio César (12)
Védők: Maicon (13), Lucio (6), Walter Samuel (25), Javier Zanetti (4)
Középpályás biztosítók: Thiago Motta (8), Esteban Cambiasso (19)
Középpályások (a támadó trapéz) Samuel Eto'o (9), Wesley Sneijder (10), Diego Milito (22)
Ék: Goran Pandev (27)

A labdabirtoklás további erősödését jelenti, ha a támadó feladattal megbízott játékosok alapfelállásában - a labdaszerzést követően - a támadó trapéz két szélén lévő játékosok azonnal ki tudnak húzódni a szélek felé, ezáltal még nagyobb területet adnak a labda adogatására.
Ne felejtkezzünk el a támadójáték másik fontos alapeleméről a kontrajátékról, melyet ebből a rendszerből indítva is hatékonyan lehet játszani.

A rendszer kulcsposztjai a támadó trapéz mögötti két tolódó középpályás és az (egy) ék. A magányos éknek erős testalkatúnak, izmosnak kell lennie. Olyannak, aki képes a támadott kapunak „háttal” megtartani a labdát, ugyanakkor technikásnak is kell lennie, vagyis birtokában kell lennie a lefordulás képességének, ezáltal az egyéni akció indításának és befejezésének. Ilyen típusú játékos Fernando Torres a Liverpool csatára, aki ráadásul nagyon jól is indul be a védelmi fal réseibe.

Összességében:

• Bármennyire védekezőnek látszik ez a fajta felállás, mégis azt mondható el, hogy a 4-2-3-1 egy jól alkalmazható, flexibilis, a védekezés és a támadás fő vonalait tekintve egyaránt hatékony felállás, amelyben a játékosok jól népesítik be a pályát és csapategységben mozogva tudnak együttesen jó teljesítményt nyújtva játszani.
• Egyes szakemberek szerint ez a rendszer egy 6 személyes védekezést és egyben egy 6 személyes támadó szerkezetet is biztosít és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a játékosok egyéniségének megfelelően „az elvárhatón túli többlettel” is hozzájárulhatnak a csapatjátékhoz. Pl. valamelyik szélsőhátvéd felfutása, vagy az ékjátékos többletvédekezése.
• A védekezést is jól meg lehet szervezni, elég megemlíteni, hogy a pálya tengelyében gyakorlatilag 5 játékos van!
• A rendszerben alapvető azonban a játékosok közötti magas szintű kommunikáció kiépítése. Ezt a rendszert nem lehet az öltőzőben a mágnestábla mellől felépíteni, begyakorolni!

 Forrás: arsenalvision, eloquor,