Football Philosophers – Futball filozófiák 2. rész

 Az edző fontos személy a játékban, ő felel az edzésért és a csapatért a meccs alatt. Mintegy a saját képére is formálhatja a játékosait. Az edzők egyedi képességüket használják, hogy ösztönözzék a játékosokat pályán kívül és belül (az edzéseken) egyaránt. A tehetséges edző magas vezetői képességgel rendelkezik és tudja a megfelelő módszereket, amivel a fiatal és az idősebb játékosokat gyorsan és eredményesen edzheti.

Nagyon fontos tényező, hogy az edző vezetői képessége alapvetően befolyásolja, hogy milyen gyorsan változik magától a csapatszellem; ha a csapatszellem a középérték (hűvös) alatt van, jobb vezetői képességű edzővel gyorsabban éri el ezt az értéket, ha pedig felette van, akkor a pluszt tovább megtartja.  Anélkül, hogy a fiatal edzőkollégák felé bármilyen nehézséget tüntetnénk fel, kétségtelen, hogy az edzői szakmai alapfeltétele a magas szintű tapasztalat. Ezt a tapasztalatot több területen szerezheti meg egy az edzői pályára elhivatottsággal biró egyén.

A sikeres edzői pályafutáshoz szükséges

  • játékos pályafutás tapasztalatai
  • az edzői életút tudatos felépítése
  • tapasztalt edző melletti munka
  • az edzői tanfolyamok ismeretanyaga
  • szakirodalom - hazai és nemzetközi – folyamatos követése
  • általános intelligencia (olvasottság, nyelvismeret, kreativitás, stb)
  • a tudományos ismeretekkel való ismerettség
    Vigyázz T. Kolléga, ne vigyen el a részterületek információja! - Szerk.)
  • Michel Platini gondolatának ismerete és elfogadása: a futball nem tudomány, hanem gyakorlat!
  • legyél kommunikatív, nyitott ember, úgy a játékosok, mint a vezetők és a szurkolók felé!
  • mindenekelőtt: ALKALMAS SZEMÉLYISÉG!

Az edzői tapasztalatra utalva két érdekes gondolatot szeretnénk közvetíteni a kollégák felé:


Tudás és Tapasztalat nem beszélik feltétlenül ugyanazt a nyelvet. De vajon a tapasztalat útján szerzett tudás nem értékesebb-e, mint az, amelynek nem a tapasztalat a forrása?
Benjamin Hoff (amerikai iró)
 
Ha a tudás megelőzi a tapasztalatot, előfordul, hogy értelmetlennek tűnik.
Richard Bach (amerikai író)

 Louis van Gaal (1951) holland labdarúgóedző, jelenleg a Bayern München edzője. Tanult szakmája: pék.
Sikerei edzőként: (Világkupa győztes 1995, Bajnok Ligája győztes 1995, UEFA-kupa-győztes 1992, UEFA Szuperkupa győztes 1995,1997, spanyol bajnok 1998,1999, spanyol kupagyőztes 1998, holland bajnok 1994,1995,1996,2009, holland kupagyőztes 1993, holland szuperkupa győztes 1993, német bajnok 2010, német kupagyőztes 2010)

„Nem gondolom, hogy az edzőket csak az eredmények alapján kellene megítélni. Azt is kell látni hogyan dolgoznak, meg kell ismerni életfilozófiájukat és döntéseiket valamint a játékosokhoz való viszonyukat.”

The Technician: Nem egy klubnál fordult elő, hogy Louis már az ajtó felé tartott, amikor a játékosok nyilvánosan megkérték, hogy maradjon. Maradt. Ezek után „megajándékozta” a csapatát egy címmel (kupagyőzelem, bajnokság). Érdekes, hogy "Ő", a sikeres edző mondja, hogy ne pusztán az eredményeken keresztül ítéljenek meg egy edzőt. Van Gaal nagy hangsúlyt fektet az önfegyelemre és a tekintélyre, felfogásában ezek a kreativitás alapjai. Mottója is sokat elárul róla: „Nem a tizenegy legjobbat, hanem a legjobb tizenegyet akarom.”

  Giovanni Trapattoni (1939) az egyik legsikeresebb olasz labdarúgóedző. Klubedző és játékos a Serie A-ban. Jelenleg Írország válogatottjának menedzsere. Trapattoni játékosként a 60-as években, az óriásokkal teletűzdelt Milanban szerepelt. Elsősorban védőként és védekező középpályásként játszott. Fő feladata a kreatív játékosok, mint például Gianni Rivera kiszolgálása volt.
1972-ben kezdte a Milánnál ifi-edzőjeként második karrierjét, amelyben végül is nagy trófea-gyűjtő lett. Az 1976 és 1986 közötti 10 évben a Juventus együttesét többek között 6 bajnoki címhez, BEK győzelemhez és világkupa győzelemhez vezette. Ezután váltott az Inter Milanhoz, ahol Matthäussal, Brehmevel és Klinsmannnal bajnokok és UEFA kupagyőztesek lettek.  Olaszországon kívül is folytatta sikeres munkáját „Il Tedesco”. Második nekifutásra az FC Bayernnel megnyerte 1997/98-ben a német bajnokságot, egy évvel később pedig a DFB-Kupát. Másik vendégszereplése is bajnoki címet hozott: 2005-ben a Benfica Lisszabonnal, majd 2007-ben a Red Bull Salzburggal.

„Egy klubban szobrász vagyok, a válogatottnál turmixgép”

The Technician: Reá jellemzően csodálatos és színes mondat. „Trap” a két munkafeladat közötti különbözőségét emeli ki. Az egyik feladatnál arra utal, hogy a „szobrász” a műalkotást formázza meg, vagyis felépít, a formálatlan sziklából alkot és ez jelenti a mindennapok munkáját. A másik feladatnál a kész részletek összecsiszolása a feladata, amelyben a minőséget a játékosok fejlődése alakítja.

 Carlos Alberto Parreira (1943.) brazil labdarúgóedző. Nem volt jelentős labdarúgó karrierje, már 24 évesen edzőnek állt. Már a harmadik munkája a ghánai nemzeti csapat irányítása volt. Ezután felváltva edzett nemzeti- és klubcsapatokat. Előfordult olyan eset is, hogy egyszerre mindkét helyen, például míg 1969-ben Ghánában dolgozott szövetségi kapitányként a Vasco da Gama erőnléti edzője volt egy időben. Parreira híres arról, hogy Bora Milutinovic után ő vett részt a legtöbb válogatottal a labdarúgó-világbajnokságokon. 1982-ben Kuvait, 1990-ben az Egyesült Arab Emírségek, 1994-ben és 2006-ban Brazília, 2002-ben Szaúd-Arábia csapatával jutott ki. A 2010-es VB-n Dél-Afrika válogatottját vezeti.
Legnagyobb sikerét az 1994-es világbajnoki győzelem jelenti hazája válogatottja élén.
Klubedzőként is számos siker köthető a nevéhez, például a Fenerbahçéval török bajnokságot, a Corinthiansszal brazil kupát és Torneio Rio-São Paulo-t is nyert.

„Amikor csillagokról beszélgetünk, nem szeretem azokat, akik csak füstöt csinálnak, azokat szeretem, akik tüzet csinálnak, mert ezekkel lehet alkotni!”

The Technician: Carlos egy olyan környezetben él, amelyben hagyományosan magas szintű labdás tudással rendelkeznek a játékosok. De őt ezek a labdazsenik alapvetően nem nyűgözik le. Csak azok a játékosok érdeklik, akikben tűz van. Szilárdan hiszi, hogy minden játékosnak hozzá kell járulnia a csapat közös erőfeszítéseihez és ezt nem trükkökkel kell bizonyítani. A legnagyobb játékosok olyan dolgokat csinálnak, amelyekre mások nem számítanak, de még a játékmesterek tekintetében sem fogadja el a lustaságot és azt, hogy ezek a zsenik ne vegyék ki részüket a csapat közös erőfeszítéseiből.
 
Folytatjuk ...

 



Lap elejére