A megfigyelések alapján manapság már egyértelműen állítható, hogy a gólpasszokat szinte kizárólagosan a támadóharmadból adják. Vonatkozik ez még a brit csapatokra is, akiknek a játékstílusa némiképp eltér a dél-amerikai és az európai futballtól. Az utolsó átadások iránya jellemzően előre és oldalirányban történik. Érdekes módon az is egyértelműen megállapítható, hogy a gólhelyzetek előtt a védők, a vizsgált esetek 85 %-ban fölényben vannak a támadókkal szemben.
Önmagában tehát a védők létszámfölénye nem jelenti automatikusan a támadások sikerességének az ellehetetlenítését. Ne felejtsük: a támadók alapvetően előnyben vannak. Miért? Mert ők a kezdeményezők, a labdás csapat mozgásához kell igazítani a védekezési mozgásokat. Igaz ez akkor is, ha a védekezés nagyon agresszív, mindenre kiterjedő.

A tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a gólhelyzetek kialakításánál:

• A büntetőterületen belül és közvetlen közelében a lapos, pontos átadások szerepe döntő. Ezen belül is az „ütempassz” jelentősége kimagaslik.
  Mit nevezünk „ütempassznak”?
  Azt az átadást, amely a játékban közvetlenül a gólhelyzetet „megteremti". Vagyis egy pontos, célzott területre vagy személyhez irányított átadást!
• A gólhelyzetek nagy részénél az utolsó átadás az ellenkező oldalról érkezik. Vagyis a támadást a leghatékonyabban az ellenoldali zónából érkező passzból lehet befejezni.
• A támadás befejezéseknél az edzők nagy része annak az alapelvnek a megdönthetetlenségét hirdeti, hogy a védelmi falat csak szélső játékból lehet igazán megbontani. Az edzők másik része pedig azt hangsúlyozza ki, hogy - és ez a mostani BL sorozat góljainak elemzése is alátámasztja - a pálya közepén, ritmusváltásokkal, cseles megoldásokkal, összjátékkal, egyéni megoldásokkal lehet áttörni a védelmet.
• A gólhelyzetek megteremtése elsősorban a középpályás játékosok feladata és lehetősége.

A gólhelyzet befejezésének az elemzésénél a gyakorlati tapasztalat az, hogy a gólba juttató játékos a labdát egy érintéssel küldi a kapuba. Az érintésszámok növekedésével csökken a gólszerzési esély, illetve a sok (több) érintésszámnál a gólszerző egyéni játéka, mondhatnánk „zsenialitása” a döntő.

A támadás befejezés gyakorlásához az 5:5 ellen játék a helyzetek sokaságát adja.
Félpályán játszható játék, két kapura.
Életszerű körülményeket lehet teremteni ezen a játékban, különféle támadó és védő taktikai megoldásokat mérkőzésszerű körülmények között gyakoroltathatunk. Érdekesség, hogy a pálya „elforgatásával” keresztben, a játéktér negyedrészén vagy „csak” a büntetőterületen belül is szervezhetjük.
A lényeg, hogy az adott játékban pontosan határozzuk meg a célt!
A taktikai célok pontos megfogalmazása döntő!

A játékokban a következő taktikai célokat határozzuk meg:

• Pillanatnyi létszámfölény kialakítása egy meghatározott területen ritmusváltással, a játék felgyorsításával, a büntetőterület előtt a védőfalra történő rágyorsítással
• A védekező játékosok figyelmének lekötése az előző pontban meghatározott területtől távolabbi részen és a pálya tengelyében.

A tapasztalat alapján megfogalmazott javaslatok a gyakorlati munkához:

• A labdát minél előbb vigyük be a támadóharmadba, de pusztán a kezdeményezésért nem biztos, hogy ott is kell tartani! A labdabirtoklás érdekében vissza is passzolhatjuk, de azután vigyük be újra!
• Ne akarjunk feltétlenül a védővonal mögé bejutni, azért, hogy a támadás befejezését előkészítsük! A védővonal mögötti zóna nem az előkészítés, hanem a befejezés területe!
• A rövid passzos játék közben juttassuk a játékosok eszébe, hogy a gyors és pontos oldalváltás hatékony része a támadás befejezésének!
• A befejező játékos a lehető legkevesebbszer érjen a labdához. Ha teheti egyből küldje kapura!

forrás: soctraining