A főváros, Montevideo hatalmas ünnepléssel köszöntötte a labdarúgó-világbajnokságon negyedik helyen végzett uruguay-i válogatottat, amely negyven év óta a legjobb eredménnyel tért haza. Egyes becslések szerint százezres nagyságú tömeg köszöntötte az utcákon a futballistákat, akiket mintegy négy órán át szállított egy busz a főváros különböző részein. De nemcsak otthon írtak róluk úgy, hogy a „2010-es meglepetéscsapata”, hanem az egész futballvilág megemelte előttük a képzeletbeli kalapját. Ráadásul a torna legjobb játékosa: Diego Forlan lett. „Köszönjük fiúk az egész uruguayi nép nevében. Megérdemeltétek a sikert, lehetővé tettétek a számunkra, hogy álmodozzunk” - mondta José Mujica köztársasági elnök, mielőtt emlékérmet adott volna át a küldöttség tagjainak.

„Azzal a vággyal mentünk el Dél-Afrikába, hogy hazahozzuk a vb-trófeát. (Melyik komolyabb válogatott nem evvel a céllal utazott? Szerk.) Közel kerültünk ehhez, de végül nem sikerült megkaparintanunk - fogalmazott a csapatkapitány Diego Lugano. - Ugyanakkor sokkal többet kaptunk, mint amit elképzelni mertünk: azt, hogy Uruguayt egységesnek látjuk, az emberek kart-karba öltve kiáltják világgá büszkeségüket, amelyet mindannyian átérzünk.”

Az uruguayi válogatott 1930-ban és 1950-ben világbajnok, 1970-ben pedig vb-negyedik volt, Most utolsó csapatként (!) pótselejtezőn jutott ki a dél-afrikai tornára.
Mondhatnánk hosszú út áll mögöttük.
S, hogy mi a sikerük egyik titka?
Egy sajátos „uruguayi Bozsik program”, amely jól érzékelteti, hogy milyen szellemiséggel dolgoznak a szövetségben!

Az alábbi cikket Dr. José Luis Corbo az Uruguayi Labdarúgó Szövetség korábbi elnöke írta. Jelenleg Bauza Sebastian az elnök, akit a VB előtt választottak meg. Az „irodai” folyamatosságot mutatja a válogatott VB-n történő jó szereplése. Ha megnézzük, hogy mi van ezen sikeres szereplés mögött, akkor láthatjuk, hogy egy nagyon jól felépített szövetségi rendszer, amelyben kiemelt szerepet kapott az elmúlt években a fiatal játékosokkal való kiemelt bánásmód és a sikeres játékosok jó menedzselése.

Dr. José Luis Corbo:
Az Uruguay-i Labdarugó Szövetség fő aggodalma, hogy a Szövetség és ezen belül a klubcsapatai hogyan tudnak hozzájárulni a játékosok felneveléséhez. Vagyis az élet milyen kihívásokat támaszt az AUF (Asociación Uruguaya de Fútbol) felé, amíg a játékos tanköteles? A képzés során ugyanis egyértelműen látszik, hogy nemcsak az a jó játékos, aki technikailag és taktikailag képzett, hanem az aki „jobb ember” is. Olyan ember, aki képes a kihívásokkal szembe nézni és ezáltal képes úgy élni az életet, hogy sikeres játékos is lehessen belőle.
„Sajnos” nálunk már a labda pattogása elég ahhoz, hogy a fiatalok izgalomba jöjjenek. Mondhatnám inkább úgy, hogy számukra véget ér a világ, ha a labda a közelükben van.
Ez jó.
Nagyon jó, de a gyakorlatban, az életben ez kevés. Az országban futballozó játékosok mindössze 3 %-a az, akik a futball területén a tankötelezettségből kikerülve, valamiféle „hasznot” kapnak az élettől.

Ezért a Szövetségünknek különböző külső mechanizmusokhoz (támogató, nevelő programokhoz) kell fordulniuk, hogy a „maradék” 97%-ot ne veszítsük el, úgy a futball, mint az élet számára. Ezért írtunk alá a közelmúltban egy megállapodást egy nagy dél-amerikai fejlesztési bankkal és a Microsofttal, hogy közösen támogassuk a fiatalokat.
Az alap a labdarúgó képzés és az oktatás átfogó, közös útja.
A megállapodás szerint a végrehajtást a Szövetség kiadja az egyesületeknek, mert ők ismerik a játékosokat és tudják, hogy kit, hol, miben kell segíteni. Az Egyesületek a Szövetséggel koordinálják a feladatokat és ebbe belevonják az iskolákat.

A beérkező információk szerint az első fokú problémát sikerült is közösen megoldani.
Hogy mi ez?
Nem is gondolnánk, a legegyszerűbb dolog!
A gyermekek nyomon követése!
Vagyis az iskolába járás, az edzésre utazás akár közös busszal, vagy más közlekedési eszközzel.
Így szinte folyamatosan nyomon követhetőek a játékosok/gyermekek mindennapjai.
Mert meg kell jelenniük az iskolában és az edzésen is!
Egy-egy felkészült edzővel, tanáremberrel folyamatosan, szinte napi lebontásban követni tudjuk, hogy hol, mikor marad el a gyermek az iskolából, illetve az edzésről.
Ezáltal CÉLT adunk a figyelemmel kísért gyermeknek.
Ott vagyunk, amikor az iskolába kell mennie és ott vagyunk, amikor edzésre kell mennie.
Érzi, hogy figyelnek rá, érzi, hogy szerepe, személyisége fontos!
Az iskolákkal - és a felügyelő oktatási minisztériummal – egyetértve az egyesületek felelős képviselői segítenek ezt a feladatot koordinálni.

Végső soron az AUF (Asociación Uruguaya de Fútbol - az Uruguay-i Labdarúgó Szövetség) nemcsak arra törekszik, hogy a válogatottja sikeres legyen, hanem arra is, hogy beteljesítse a futball által a szociális felelősségét.
A futballon keresztül a népességet szolgálja és megtalálja a lehetőségeket a fiatalok futballon kívüli érvényesüléséhez.

A nevezett intézményekkel közösen kialakított project célja, hogy ne engedje a gyermekeket a társadalom perifériájára. Ezután elmondhatjuk, hogy a futball tette a legtöbbet a gyermekekért!
Nem vagyok szakértője az oktatásnak, de tudom, hogy olvasással, írással, számítógépes programokkal való tudással, más nyelvekkel való ismeretekkel mintegy „szárnyalásra tudjuk” késztetni a srácokat.
A Szövetségnek olyan lehetősége van, hogy az iskolát „bevigye” az egyesületbe. (Ezt Európában sok helyen „Akadémiának” nevezik, mert az iskolai lehetőségeken túl, kiemelt technikai körülményeket biztosít a futball területén is, úgy infrastrukturálisan, mint a játékosok kiválasztásában.)

A Szövetségnek sajnos egy komoly problémával kell szembenéznie.
Sok tehetséges srác a boldogulását idegenben keresi, már nagyon korán. És ezt a szándékukat a média - „nagy kiugrás, nagy pénz, nagy karrier” jelszóval - támogatja is.
Aztán nagy részük elveszik.
Miért?
Mert „idegenben” nem számít a nemzeti érzés.
A képzést és a folyamatos fejlődési lehetőséget a jobb anyagi lehetőségek nem tudják helyettesíteni.

A tehetséges játékosoknak a nemzethez kötéséhez sorozatos és folyamatos nemzetközi megmérettetésre van szükség. Ez sok válogatott mérkőzést jelent, korosztályonként, akár több csapattal is. Így a fiatal is érzi, hogy a Szövetség figyelemmel kíséri a pályafutását és ha megfelelő körülmények között él - a képzés és oktatás harmóniája - akkor itthon mutatja meg tehetségét és csak később megy külföldre.

A fenti anyaghoz weblapunk egy-két olyan információt szeretne adni, amely alátámasztja a fenti rendszer működésének a hatékonyságát.

FIFA ranglista 1993 és 2010 júniusa között:

Az ország területe:

176,220 km2

Lakossága:

3,4 millió