A három „térfélen” szervezett begyakorló játékokat háromharmadosnak, vagy háromudvarosnak is szoktuk nevezni. Ezek a játékok elsősorban taktikai jellegűek. A három pályaterület igen sok lehetőséget biztosít az edzőknek a különböző védekező és támadó taktikai feladatok begyakorlására. Ráadásul ezek a játékok „alkalmazkodnak” a legjobban a játékosok létszámához, mivel az edzők taktikai elképzeléseiknek megfelelően állíthatók fel a játékosok a védő-, a középső- és a támadóharmadban. További variációs lehetőségek vannak a pálya szélességi és hosszanti méreteinek a kialakításával.

Például szélesebb pályán a felállt védelem elleni játékot lehet gyakorolni azzal, hogy széthúzhatjuk az ellenfél védelmét. Keskenyebb pályán a mélységi átadások gyakorlására van lehetőség. Ugyanezt védekezési szempontból vizsgálva: szélesebb pályán az együttes védekezési mozgás begyakorlását helyezhetjük előtérbe, kiemelten az egymás mögé történő biztosítás fontosságát, míg a keskenyebb pályán a lövések, mélységi bejátszásokra való azonnali védekező rámozgást, blokkolást gyakoroltathatjuk.

Nagy taktikai lehetőség kínálkozik azzal, hogy az edzők meghatározhatják a játékosok támadó és védő mozgását. Például minden játékos csak a „saját” harmadában játszhat, vagy a labdás játékos, amennyiben egy másik zónába passzolja fel a labdát „utána léphet” a labda irányába. Másik lehetősége, hogy egy másik társa megy fel a következő zónába.

Sok lehetőségre maga a játék kínálja fel a megoldásokat.

A három udvaros játékok céljai között említhetjük egyebek között:

• a játékosok a támadást a középső harmadban építsék fel, majd ritmusváltással lépjenek be a támadó zónába és ott gyorsan fejezzék be az akciót.
• a támadók a védőzónából azonnal a támadóharmadba lőjék át a labdát - mintegy kontrajáték szerűen - és törekedjenek a gyors, pontos befejezésre
• a védekezésben a játékosok már a támadóharmadban igyekezzenek visszaszerezni a labdát, a támadók következő sávba is visszamozoghatnak és ott tovább akadályozzák az ellenfél támadás előkészítését.

Játékok:
1.

6:6 elleni játék, kapusokkal
Játékos létszám: 12 + 2 (további játékosok cserére várnak)
Pályaterület: hosszanti méret 3 x 20 méter, a szélesség 30-40 méterig változtatható. (a rajz sematikus)
Felállás: mindegyik sávban 2:2 elleni játék van.
Szabályok és egyben variációs lehetőségek:

• mindegyik játékos csak a saját sávjában játszhat. A sávban való tevékenységüket, érintésszámot, egymás kötelező megjátszását külön szabályozhatjuk.
• a következő sávba lépést külön szabályozhatjuk.
• csak a gólt értékeljük,
• a mezőnyjátékosokat időről időre cseréljük. S ez nemcsak pihenőt jelenthet, hanem másik feladatot is. (Középső sávban játszók cseréje a támadósávban lévőkkel)

Változatok:

• a védők a középpálya átívelésével indíthatják a saját csatáraikat, ez esetben a középpályások közül az egyik, vagy akár mind a kettő felléphet a támadó sávba. Ennél a variációnál nagyon fontos a "gólos" akció befejezése, hiszen a labdaelvesztésnél az ellentámadás nagy lehetőséget kínál. A befejező zónában az edző meghatározhatja a 3:2 vagy 2:3 elleni játékhelyzetet is.

 

2.

8:8 elleni játék, kapusokkal
Játékos létszám: 16 + 2 (további játékosok cserére várnak)
Pályaterület: teljes pálya (a középső harmad mélysége 25 m, a másik két sáv 40 - 40 méter)
Szabályok: a középső harmadban 4-4 középpályás játszik, a védő és a támadó harmadban 2-2. A kapus indítja a játékot az egyik középső harmadban lévő középpályásnak. Az a középpályás, aki a támadó harmadba juttatja a labdát, az fellép a támadó zónába, így a befejezés 3:2 létszámarányban történik.

folytatjuk ...