A futballban a technika a labda feletti „hatalmat” jelenti. A labdabiztonság, a játékszer feletti uralom, a koordinált labdás mozgások a játékhelyzetek megoldásának alapfeltétele, amely csak a játékos technikai-taktikai tudásán keresztül jut érvényre. A „taktikai tudás” kifejezés viszont mit jelent? Azt jelenti, hogy a játékos - mint egyén - a csapat alapvető és fontos alkotórészeként, hogyan tevékenykedik. Az egyén a csapat szervezettségében jelenik meg! Nem önállóan, hanem csapattagként!




A technika magas szintű elsajátítása és alkalmazása döntő!
Ennél „talán csak az a fontosabb”, hogy a játék ritmusában ez hogyan jelenik meg?
A két terület oktatása az edző számára kiemelkedően fontos.
A labdabirtoklás és a játék ritmus (lassítás, felgyorsítás és a védőkre való rágyorsítás) felépítése döntő a csapat együttműködése szempontjából.

A fenti gondolatok oda vezetnek, hogy azt a célt kell az edzőnek megfogalmazni, hogyan tudom megtanítani a játékosaimat focizni?
Ez nemcsak pusztán a technikai elemeket, hanem magát a játékot jelenti.
Az oktatási folyamatban a felkészült edző számára igen fontos, hogy a célhoz vezető úton milyen játékformát alkalmaz, használ fel eszközként?

Bátran állíthatjuk, hogy a sok kis játékforma közül az 5:3 elleni játékok kiemelkedően hasznosak.
Ezen játékok néhány variációját szeretnénk bemutatni.

1. játék
Feladat:

• Támadás: átadások, átvételek, keresztátadások (!), cseles átadások,
• Védekezés: területvédekezés elvei szerinti tolódások

Szabály: a létszámfölényben lévő játékosok kör alakzatban állnak és folyamatosan egy-két érintéssel egymáshoz passzolják a labdát. Minden második passz két érintéssel, minden második egy érintéssel történik. A támadók ennek a játéknak az alaphelyzetében különösebben nem mozdulnak el a pozíciójuktól.
A védők megpróbálnak labdát szerezni, a fő törekvésük: megakadályozni a közöttük történő átadást.
Variáció: a köríven lévő játékosok egymás között helyet cserélhetnek, vagy átfuthatnak a kör területén.

2. játék
Feladat: mint az előbb, kibővítve a kényszerítő játék alkalmazásával!
A pályaterület nem kör, hanem téglalap (15 x 25 m)

3. játék
Feladat: mint az előbb, kibővítve a szabad terület befutásával..
A játékterület azonos, mint az előbb, a játékterület 3 sarkában egy-egy semleges játékos helyezkedik el. Ezeket a semleges sarokjátékosokat csak a létszámhátrányban lévők játszhatják meg.

4. játék
Feladat: a gólvonalon kell átvezetni a labdát a létszámfölényben lévő csapat játékosainak. Az számít gólnak, ha a vonal mögött állítják meg a labdát.
A játékterület azonos, mint az előbb, a rövidebbik oldala gólvonalként „játszik”.
Játékosok: 2 x 5:3 ellen (16 játékos)
Két térfélre osztjuk a pályát, mind a két területen 5:3 elleni játék van, fordított felállásban. Tehát, amelyik csapat az egyik térfélen létszámfölényben van, az a másik térfélen létszámhátrányban.

Szervezés:

• labdaszerzés után azonnali felpassz a másik térfélen lévő csapattársaknak
• gól után, a gólt kapott csapat indítja a saját gólvonaláról a labdát 3:5 elleni játékban minimum egy átadást kell a saját térfélen végrehajtani

5. játék
Feladat: két térfél, mind a két területen 5:3 elleni játék van, fordított felállásban. Tehát, amelyik csapat az egyik térfélen létszámfölényben van, az a másik térfélen létszámhátrányban.
A játékterület azonos, mint az előbb, de két hordozható kapu van a pályán elhelyezve.
Játékosok: 2 x 5:3 ellen + kapusok (16+2 játékos)
Az alapfelállásokat az edző által meghatározott célkítűzések alapján lehet változtatni.

Például:
Pirosak védő térfélen (1+2), támadó térfélen (2+3).
Kékek támadó térfélen (2 szélső, 2 belső középpályás, 1 mélységi biztosító, védő térfélen 2 biztositó, 1 tengely védő) 

Szervezés:

• Kapus védése esetén azonnal indíthat a másik térfélre
• Gól esetén a kapus kigurításával folytatódik a játék
• Védő által érintett labda alapvonalon túlra kerülése esetén „kis” szögletrúgás (tehát ki kell menni a szögletet elvégző játékos mellé egy társnak)

folytatjuk ...