Akik az utánpótlás sport és ezen belül a gyermekfutball - 6-12 éves kor között - „környékén élnek” szomorúan tapasztalhatják, hogy a gyermekek jelentős része a testnevelési órákat nem szereti ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne vegyenek rajta részt, holott a gyerekeknek életelemük a mozgás. Ennek több oka van, elsősorban az, hogy a merev, sematikus, testnevelésórák semmilyen örömet nem adnak a gyerekek számottevő részének. Emiatt van aztán az is, hogy például az ország legnépszerűbb csapatának a „toborzójára” alig ötven gyermek jelentkezett.
A tapasztalat az, hogy az egyik oldalon az utánpótlás futballban lévők mindent elkövetnek, hogy minél többen sportoljanak, focizzanak, a másik oldalon viszont „sajnos megint” többen szintén mindent elkövetnek” azért, hogy a sportágunkba beérkezők minél előbb távozzanak közülünk. De amíg az első csoportban a „behozók” magas szintű felkészültséggel, futball iránti szeretetből, alázatból tevékenykednek, addig az „elküldők” felkészületlenek, nem gondolják át, hogy cselekedeteikkel elűzik a gyermekeket a pályákról. S ezt a lemorzsolódást a későbbiekben már nem lehet pótolni. Nyugodtan nevezhetjük a futballtól eltávolodókat „futball deficitnek”!

A lemorzsolódás okai a serdülő labdarúgók körében c. anyagot Vágó Viktor UEFA B diplomás kollégánk anyagából állítottuk össze! A közléshez a szerző hozzájárult. Az indokokat áttekintve és összefoglalva arra megállapításra juthatunk, hogy sokrétűek, vannak amelyeken minimális odafigyeléssel, szinte napok alatt változtatni lehet, igaz vannak olyanok is, amelyek komoly, sportági összefogást igényelne. Okok: egészségügyi, más sportág felé fordulás, iskolai problémák, szülői háttér, edzői hatás, sportegyesületi körülmények, és maga a gyermek.

Egészségügyi okok

„Ha káros folyamatok jelentkeznek a szervezetben, akkor az iskolai gyógytestnevelés sajátos területén tovább folyik a harc a gyermek egészségéért.” (Andrásné: Gyógytestnevelés)

Talán ez az ok, ami miatt a legkevesebb gyermek fejezi be a labdarúgást, viszont ez az, amit nagyon komolyan kell venni. Sajnos vannak öröklött, és szerzett betegségek, fizikai elváltozások, vagy sérülések, amely miatt kizárt a rendszeres, vagy a versenyszerű sportolás. Bizony nagyon sok ügyes és tehetséges fiatal kényszerűségből kell, hogy abbahagyja a megkezdett munkát. Bármennyire is fáj értük a szívünk, muszáj lemondani róluk, hiszen az EMBER sokkal fontosabb. Éppen ezért nagyon lényegesnek tartom a rendszeres orvosi-sportorvosi vizsgálatokat, vagy egy sérülés minél áthatóbb elemzését, hogy az a későbbiekben ne okozzon problémát. Ide tartoznak még a különféle pszichikai okok, amelyek igaz, hogy elenyészők, de azért jelen vannak. Edzői kérdés, hogy a sportágtól egészségügyi okból távozásra kényszerült gyermeket valahogy mégis megtartsuk köreinkben. Ehhez csapatösszefogásra és konkrét feladatadásra van szükség.

Más sportág felé fordulás

Ennek az oknak egyik kiváltója lehet az előző téma, a nem 100 %-os egészségi állapot. Például mozgásszervi betegség, amely csak kisebb fizikai terhelést enged meg, vagy olyan betegség, amely nem teszi lehetővé a labdarúgás művelését. Sokan azért is fordulnak más sportágak felé, mert ebben az életkorban még nem igazán fejlődött ki az a tudat, hogy mit is szeretne sportolni. Sok olyan gyerek van, aki több sportágat is kipróbál, mire elkötelezi magát valamelyik mellett. Persze lehet, hogy ez már olyan életkorban történik meg, amikor már lekésett a megfelelő alapképzésről.
Az is előfordul, hogy 1-2 év után kiderül, más sportágban tehetségesebb, ezért finoman átirányítják. Ezt a módszert sajnos akkor is alkalmazzák, ha nem akarnak vele foglalkozni, mert esetleg tehetségtelenebb. Azért, hogy minél kevesebb gyermek forduljon el a sportágtól, természetesen mi edzők sokat tehetünk, de az iskola, a szülő felelősége is nagy. Viszont aki tényleg tehetségesebb más sportágban, azt valóban el kell engedni, hiszen a jövőjéről van szó. Ezen a területen sokat tud segíteni az a vizsgálat, amely tudományos módszerrel megállapítja, hogy mekkora lesz gyermek testmagassága, milyen fizikai adottságokkal fog rendelkezni felnőttként gyermek. Ez alapján kap sportágajánlást.

A módszer, amelyet külföldön is elfogadottnak  tekintenek a sportantropometriai vizsgálat, amely azt a célt szolgálja, hogy megismerjük a testösszetétel és a testalkat adatait.
Például a várható felnőttkori testmagasságot adjuk meg az edzőknek, ami azt jelenti, hogy meghatározhatjuk minimális eltéréssel, a játékos felnőtt korában milyen magas lesz és már most behatárolhatjuk a testösszetételi adatok segítségével a játékos majdani erősíthetőségét. Az alkati mutatókból megmondjuk, hogy kit hogyan, mennyire lehet erősíteni, ami genetikailag meghatározott. A vizsgálattal azt is meg tudjuk határozni, hogy ki alkalmas arra, hogy megerősödjön.
A mérést végző laboratórium komoly, majd százezres mérési mintával rendelkezik, ami sportágválasztás tanácsadásunk pontosságát növeli.

Iskolai okok

A sportolás feltételeinek tudatos megteremtéséhez már az iskolai testnevelésen keresztül hozzákezdünk. Az iskolának nagy szerepe van a sportolási szokások kialakításában. Sajnos elmúlt az az idő, amikor a tanulók sporttevékenységét a labdarúgás uralta. Nagyon sok iskola más sportra szakosodik, ami tulajdonképpen nem rossz, hiszen különbözőek a feltételek, viszont emellett teljesen kiszorul a labdarúgás. Szerzői tapasztalat (!), hogy 300-400 fős általános iskolában – megdöbbentő, de igaz – egyetlen focilabdát sem találni a szertárban. Így biztos, hogy nem szerettetik meg a labdarúgást, sőt, aki ezt szeretné is, elfordul tőle, hiszen nincs alkalma gyakorolni. Néhány helyen az iskola vezetősége, pedagógusai nem veszik jó néven, ha a gyerek külső sportegyesületben focizik, és különböző okokkal megpróbálják lebeszélni. Természetesen a mai világban valóban előfordul, hogy annyi teher van a gyerek vállán, hogy már nem tud felvállalni mindent, és sokszor a labdarúgást adja fel. Elég gyakori eset, hogy tanulmányai miatt tiltja el az iskola, de erről még szó lesz a szülőkkel kapcsolatban is. Meg kell még említeni egy igen fontos dolgot. Mégpedig azt, hogy az általános iskola elvégzése után sokan más településen tanulnak tovább, ahol már nem adottak a feltételek a labdarúgásra. Vagy azért, mert egyáltalán nincs csapat, vagy, mert kollégista lévén már nincs lehetőség a sportolásra.
Összegezve: sajnos az a megállapítás, hogy „az iskolai testnevelésnek és sportnak az életmód, benne a fizikai tevékenység kialakításában kulcsfontosságot kell tulajdonítani” kezd ellaposodni. (Schiller J.: A sportszociológia néhány kérdése)

Szülői támogatás, szülői háttér

Ez az egyik legkényesebb téma, hiszen elsősorban a szülők a felelősök gyermekükért, viszont néha tévutakra tévednek.
A sport értékét a szülő általában nem vonja kétségbe. Ő is látja előnyös egészségügyi hatását, fegyelmező erejét, életformáló jellegét. Szaporodnak azonban a kérdőjelek a sportolás értékének megítélésekor. A leggyakoribb ok, hogy a labdarúgás a tanulás rovására megy. Természetesen nem könnyű összeegyeztetni a tanulást és a sportot, de véleményem szerint nem lehet úgy leegyszerűsíteni a dolgot, hogy: „fiam rosszul tanulsz, nem járhatsz focizni”.

Különféle tanulmányok készültek arról, hogy a sportoló gyerekek egyáltalán nem tanulnak rosszabbul, mint társaik. Sok szülőt azonban nem lehet ezzel eltántorítani attól a meggyőződésétől, hogy az eltiltás után gyermeke sokkal jobban fog tanulni. Még az sem befolyásolja őket, hogy a mai már-már krónikus mozgáshiány milyen pszichés és fizikai lemaradást okoz. Vannak más okai is, hogy a szülő eltiltja gyermekét. Gyakran előfordul, hogy hozzá nem értése vagy türelmetlensége (szerinte nem fejlődik elég gyorsan) miatt gondolja úgy, hogy nem érdemes időt vagy éppen pénzt áldozni a sportra. Esetleg nem úgy történnek bizonyos dolgok az egyesületnél, az edzésen vagy az edzővel kapcsolatban, ahogy ő szeretné.
Nekünk edzőknek nagyon oda kell figyelni arra, hogy miként kezeljük a szülőket, hiszen ha ez nem működik jól, a játékosainkat veszítjük el, és bizony a gyermek issza meg a levét. Tudjuk, hogy általában a szülők döntenek, de nekünk segítenünk kell, hogy döntésük helyes legyen.

Edzői munka, hozzáállás, szakértelem

Ha ez az idézet a végeredménye az edző - játékos kapcsolatnak, akkor jó úton haladunk, de idáig eljutni nem egyszerű feladat és sokaknak nem is adatik meg. Ennek mi lehet az oka?
A rossz pedagógia?
A szakmai alulképzettség, vagy csak a nemtörődömség?
Sok oka lehet.

Egy biztos, a gyermek nagyon érzékeny műszer. Gyakran elveszti a kedvét, ha nem érzi, hogy törődünk vele. A rossz szakmai munka miatt nyűg az edzés, ha nincs dicsérve, ha türelmetlenek vele, ha nem szerettetik meg vele a focit. Ennek általában az a vége, hogy inkább más időtöltés után néz. Tehát az edzőknek nagy a feladata abban, hogy a gyermek igenis akarja ezt a sportágat. Ha ezt nem tudja elérni, akkor esetleg sok tehetséget veszít el a sportág. Tehát nagyon felkészültnek kell lenni, főleg az életkori sajátosságok figyelembevételével.
Egy dolgot sohase feledjünk: az edző és játékos közötti kapcsolat alapja az edző felől a szeretet és a dicséret! Ez az alapja az oktatásnak, tanításnak, edzésnek és a fegyelmezésnek is!

Sportegyesületi háttér

Ez az ok talán nem olyan gyakori, mint az előzőek, de azért ezzel is számolni kell. Arra gondolok, hogy például szűk anyagi körülmények miatt egy idő után nem tud az egyesület az elkezdett létszámmal működni, vagy esetleg egész serdülőcsapat szűnik meg. Vagy olyan körülmények vannak, hogy a gyerekeknek egyszerűen elmegy a kedve az egésztől (salak, vagy rossz minőségű pálya, lerobbant öltözők, rongyos és hiányos felszerelések). Sokszor nem törődnek az utánpótlással, csak a kötelező volta miatt. Nincs a gyermeknek motivációja, és ezt a gyerekek gyorsan megérzik. A sportklub támogatást kap a szövetségtől vagy önkormányzattól, de a forrást „határon túlról érkező világmegváltó” labdarúgó igazolására és költségeire fordítja, mert az majd rúg hét gólt a megye II-ben a felnőtt csapatban ….

A sportvezetőknek pedig tudniuk kellene, hogy milyen nagy a felelősségük a helyi közösség építését illetően.
T. Olvasóink, emlékezzenek csak a „kis falu nagy futballja” anyagunkra!

Saját maga a gyermek

A felsorolt okok mind közrejátszanak abban, hogy a gyermek abbahagyja a labdarúgást, de sok esetben olyan is megtörténhet, hogy minden jó, és mégis felhagy a játékkal. Lehet, hogy egyszerűen nincs kedve ehhez a játékhoz, vagy akarati tényezők befolyásolják, vagy egyszerűen többre tart más időtöltést. Ide tartozik sajnos a különböző káros szenvedélyek felé fordulás. Ezért is nagyon fontos, hogy minél több fiatal kerüljön az egyesületi, szervezett sport keretei közé.