Miért van az, hogy míg mezõnyjátékosainkkal küszködünk a nemzetközi porondokon, az európai nagycsapatoknál szereplõ profiknak élet halál harcot kell folytatni a napi csapatba kerülésért, addig több nemzetközi szinten is stabil csapattagként, klasszis teljesítményre képes kapusaink vannak. A kapitány e téren a bõség zavarával küzd. Király, Babos, Rabóczky, Sáfár mellett a hazai bajnokságban is a legmagasabb szinten azonnal bedobható kapusok állnak rendelkezésre. Szűcs, Vlaszák, Végh de folytathatni lehetne a sort a kitûnõ magyar kapusok további felsorolásával. Ez valamilyen megmagyarázhatatlan csodának tûnik? Pedig nem az!

Vegyük elõbb a képzést.
A kiváló kapusedzõk sora: Tamás, Pálinkás, Andrusch, Brockhauser, Kakas, Józsa vagy a vidéki kapus fellegvárakban Szarka, Veréb, Gujdár, Balázs ... Aprólékosan, tudatosan rengeteg egyéni képzéssel építik fel kapusaik karrierjét. Szemben azonban a kapusok képzésével, ahol az edzés önálló és döntõ fontosságú elemként van jelen a felkészítés folyamatában, a mezõnyjátékosoknál más a helyzet. A játékok, azok szervezettsége, intenzitása, az összjáték, a kombinációk minõsége a felkészítés olyan elemei, amelyeket csak csapatban, képzett közösségben lehet úgy gyakorolni, hogy az a nemzetközi szintre is felkészítsen.

Felnõtt, profi szinten pedig a mérkõzés veszi át a fõszerepet a felkészítésben.
A világ legjobb csapatai nem ismerik az alapozás fogalmát. Maga a mérkõzés sorozat alapoz.
A Real, a Barcelona, a Manchester, a Milán és a többiek most nyáron is turnéztak.
A magyarok is ezt tették régebben, de a hivatalos szervek ezt leállították.
Alapozni kellett. Térdig érõ sárban körözni, és jött a súlyzó, a medicin labda. Megfedték a nyolcvanas évek nagy magyar válogatottját, mert jó pályákon futball gyakorlatokkal készült. Elemi felháborodás elõzte meg a januárban és februárban lejátszott magyar – spanyol és magyar - német válogatott mérkõzéseket.
A gyõzelem elfojtotta a dühöngõket, de maradt a gyûlölettel teli várakozás, - ha egyszer nem sikerül!
Az egyszer nem sikerül a futballban is pedig csak idõ kérdése. A bukás után jött a leszámolás.
A futball világ azóta nagyot fordult. Évi hetven mérkõzést is játszanak a legmagasabb szinten küzdõ csapatok.

A kapusok terhelése más.
A sorozat mérkõzések között is lehet iskolázni õket.
A mezõnyjátékosokra pedig a teljes regeneráció felelõssége és kötelezettsége hárul. Ez a feladat két teljesen más típusú szakmai munkát követel. Az egyikben döntõ az egyéni foglalkozás, míg a mezõnyjátékosok felkészítésére a mérkõzés marad. A jobb képességû társak, a jobb csapatok, a nagyobb mérkõzések, magasabb szintre készítenek fel.

A következõkben néhány alapelv a profi kapusok felkészítésével kapcsolatban.
( A szakanyag szerzõje Tamás Gyula, UEFA "A" licenc, a válogatott kapusedzõje)