Klubválasztás
Az a fiatal, aki végigjárta a felkészülés 15/16 éves folyamatát, kiérdemli, hogy képességeinek, jövőbeni lehetőségeinek legjobban megfelelő klubhoz kerüljön.

Gyakorlati tapasztalatok – és statisztikai tények – azt mutatják, hogy nagyon kevés az a futballista, aki a kezdéstől a pályafutás csúcsáig ugyanabban az egyesületben futballozik.

Nincs ebben semmi különös.
Érthető emberi és sportkövetelmények állnak a változtatások hátterében.
Ha az érintett ország élvonalába tartozó nevelő egyesület az ifjúsági kor átlépésével foglalkoztatni tudja játékosát, ugyan optimális megoldásnak tetszik, de erre kevés példa akad.
Ennek magyarázatába felesleges belemenni.

Ha az érintett ország élvonalába tartozó nevelő egyesület az ifjúsági kor átlépésével foglalkoztatni tudja játékosát, ugyan optimális megoldásnak tetszik, de erre kevés példa akad. nnek magyarázatába felesleges belemenni.

Rengeteg szubjektív elem határozza meg a jövővel kapcsolatos döntést.
Az érintett és családjából, valamint az egyesület szakembereiből és vezetőiből összetevődött közösség bonyolult egymásra hatásának eredménye a megoldás.

A legésszerűbb szakmai döntés meghozatalának feltétele az a nyilvánvaló lehetőség, hogy szülő és gondviselő csak a felnőttkor eléréséig terjedő időtartamú szerződést írjon alá egyesületével.

 

 

Nehéz betartani.

• anyagi csábítás,
• nyomás gyakorlás,
• téves értékítélet,
• a lehetőségek és következmények nem ismerete

és sok más tényező együtt mind hozzájárulhatnak a később rendkívül sok emberi és szakmai gyötrődéssel járó döntés meghozatalához.

A legtöbb futballista klubot cserél 18 éves kora után.
A kérdés az, hogy milyen úton haladjon tovább.
Egyetlen alapelvet fektethetünk le:

azt az egyesületet válassza, amely a legmagasabb szintű bajnokságban szerepel és amelyben biztosítottnak látszik a rendszeres játéklehetőséghez jutás.

A játékosnak és gondviselőinek tiszta képpel kell rendelkeznie arról, milyen szintet képviselnek a számításba vehető egyesületek.
Érdemes egy rövid áttekintés erejéig erre is kitérni.

A profinak nevezett egyesületek között óriási különbségek vannak.
Ezek a különbségek a látottak alapján ugyan nyilvánvalóak, a felszín azonban sok ellentmondást takar.

A világ legszínvonalasabb szakmai versengése a Bajnokok Ligája sorozat.
Ennek 1-8/16 csapata a kiemelt kategóriába tartozik.
Ezt nevezzük a könnyebb érthetőség szempontjából az I-es szintnek.

2007-ben három angol, két olasz, egy-egy német, spanyol és holland csapat került be a legjobb nyolcba.

Az említett országokon kívül a francia, török és a portugál élvonal küzdelmeiben résztvevő csapatok sorolhatók még ehhez az osztályhoz.

A magyar bajnokság Európa IV. szintjére tehető az eddig fel nem sorolt országokkal együtt.

Természetesen az „osztályba sorolás” nem teljes és objektív lehetőségek hiányában több szempontból vitatható is.
A szakmai lehetőségeket elemezve azonban tényként le kell szögezni:

a legtehetségesebb magyar játékosoknak az elérhető legmagasabb hazai színvonal négyszer kevesebb lehetőséget biztosít továbbfejlődésük terén, mint az, az említett első kategóriába jelölt országok bajnokságaiban játszó csapatok játékosai esetében adott.

Ezt a hátrányt hozzá nem értők alapvetően az elvégzett edzésmunkára, az edzők felkészültségére - és számukra kevésbé jelentős - egyéb okokra vezetik vissza.

Egy ország labdarúgásának színvonalát, az elérhető legmagasabb teljesítmény feltételeit sokszor elemeztük már az fbt21.com hasábjain.
Erre most nem térünk ki.

Nemzetközi tapasztalatok szerint az adott ország

• gazdasága,
• nevelés és sportkultúrája,
• infrastruktúrális viszonyai,
• sportági vezetése,
• hagyomány tisztelete,
• egyesületi menedzsmentje,
• sportági tömegbázisa,
• szakember képzési színvonala,

mind meghatározó tényezői a bajnokság színvonalának, intenzitásának, versenyképességének.

Az e téren legnagyobb követelményeket állító küzdelmek nevelik klasszissá a legmagasabb profi szinten a hosszú, aprólékos, szakszerű képzési folyamat eredményeként az élvonalbeli csapatokhoz kerülő tehetséges játékosokat.