Ő maga a futball.
Az utolsó gladiátor: Francesco Totti.
Kevin Buckley azt írja róla, hogy majdnem olyan erős szimbóluma Rómának, mint a Colosseum.

Valóban az 1976. szeptember 27-én Rómában született – öt nappal Ronaldo után és két nappal Sevcsenko előtt - futballzseni nélkül, a csodás főváros kevesebb lenne.
Csak az AS Róma színeiben játszott.
59-szeres válogatott, 9 góllal. Példaképe a - 90-es évek római nagy elődje a - 10-es mezben Guiseppe Giannini. Védjegye az „alárúgás”.
A 2006-os VB-n Ausztrália elleni büntetője előtt Lippi mester megjegyezte: „remélem most nem próbálkozol a híres alárúgással.” /Emlékezzenek az összeomló kapus képére az alárúgott büntetőnél, aki helyezett lövésre számít./

Ugyanolyan misztikus atmoszféra veszi őt körül, mint az egykori római birodalom hajdani uralkodóit.
Legendák keringenek a tíz hónapos csecsemőről, aki nem akarta visszaadni a labdát, az ötéves kisfiú első futball trófeájáról, a csökönyös kilenc évesről, aki az ünneplő tömeg közepéből a lelátóra kirepült labdát, ugyanarra a helyre vágta vissza, ahonnan jött.
Már gyerek futballistaként egyfajta saját színházat játszott, amelyben nyilvánvalóvá tette, hogy a futball nem csupán játék számára, hanem egy olyan előadás, amelyben bemutathatja tehetségét.

16 évesen mutatkozott be a Rómában 1993-ban.
Mára a megszállott szurkolók állítják róla: „valahányszor érinti a labdát, megvilágosodik körülötte”..

2000-ben 23 évesen az EB-n Dino Zoff igazán nem számított rá.
Azért a hollandok elleni szemtelen, „alárúgott” büntetőjével döntőbe kerültek, ahol végül a franciák legyőzték őket.
2002-ben a világbajnokságon csalódást okozott Trapattoni gárdája. Különösen Totti, akit kiállítottak Dél-Korea ellen.
2004-ben az EB-n leköpte Poulsen-t, a dán védőt. 12 millió Euróba került neki mindez!
Elvesztette szponzorait, imázsát.

Mostanra sajátos érettségről tesz tanúbizonyságot.
Házasság, család, 6 millió Eurós alapszerződés évente. „Itt töltöm el Rómában a pályafutásomat. Sohasem hagyom el klubomat”!

Mindenfelé csábítják.
Madrid, Milánó, Torino, Barcelona.

„Ha választanom kellett volna egy másik bajnokságot, az a spanyol lett volna. Az angol futball a fizikalitáson alapszik, ami taszít engem. Nem szeretem túlzottan. Elismerem: érdekes, változatos. Olyan, mint egy hullám vasút”.

„Csodálatos megszállottság írták róla”. Alig félévvel a VB előtt boka és sípcsonttörlést szenvedett.
A 30 éves játékos csontjait fém csavarokkal és csapszegekkel rögzítették.

Mindenki lemondott róla.

VB?
Egyáltalán visszatér-e?

Orvosok és gyógytornászok segítségével napi 8 órát töltött tornatermekben gyakorlással.
Tudta, hogy még nem készült fel teljesen amikor a VB-re indult.

Visszatért!
Világbajnok lett!

Szerencsére megváltoztatta szándékát Valerij Gazzajev.
Nem edző akartam lenni, inkább közvádló, ügyész” – mondta.

A CSZKA Moszkva edzője több európai kupát nyert, mint Arsene Wenger és több bajnoki címet szerzett, mint Carlo Ancelotti.
Amikor eszmét cserélnek Abrahimoviccsal a les szabályról, érdemes Gazzá-ra figyelni.
Moszkvától délre a CSZKA edzéscentrumában, csak nyolc játékosnak tart éppen edzést Gazzajev, - a többiek a válogatottal készülnek, - amikor Cherantsev interjút kért tőle.
A két G, Gazzajev és Ghiner elnök – korábban a Vörös Hadsereg tisztje – minden trófeát begyűjtött csapatával Oroszországban, amit lehetett.
A felszínen minden szépnek tűnik.
Hiányzik azonban az állandó nemzetközi csúcs szereplés.
De, hát hogyan is lehetne?
Döntő mérkőzés következett a Porto ellen, amikor Vlagyivosztokba kellett repülniük bajnoki mérkőzést játszani. /Az orosz törvények szerint az utolsó két bajnoki mérkőzést azonos napon és időben kell kezdeni/.
18 órás repülőút. Majd nyolc ezer kilométer.
Megnyerték a bajnokságot, de három nap múlva vesztettek a Porto ellen.

Gazzajev átitatódott futballal.
Csatárként U21 és U23–as Európa bajnok a szovjet időkben.
1980-ban olimpiai bronzérmes.
Vetélytársa - a válogatottban volt játékostársa – Oleg Romancev, a Szpartak edzője már elődöntőbe jutott csapatával az UEFA kupában és a Kupagyőztesek Kupájában is.
Túl kellett szárnyalnia.
UEFA kupát nyert 2005-ben.
Elismerésre méltó edzői képzettsége van, de mindig a saját útját járta.

Miért az öné az egyedüli csapat a Bajnokok Ligájában, amelyik a hagyományos 3-5-2-es szisztémát játssza, - kérdezi tőle Cherdatsev.

„Tudja, a formáció az nem valamiféle dogma. Egy jó csapat az ellenféltől függően cserélni tudja rendszerét. Én nem szeretem a zónavédekezést. Én úgy hívom, hogy ez a kollektív felelőtlenség rendszere. Sokkal egyszerűbb és jobb dolog három játékost megtanítani az együttműködésre, mint négyet egy bizonyos terület őrzésére. Nincs szükség négy védőre, hogy fedezzék a kijelölt területet. Elég három is, ha jól fel vannak készítve”.
Melyek a legszükségesebb és legalapvetőbb tulajdonságok, amelyekre egy jó játékosnak szüksége van?

Én a tehetséges játékosokat szeretem. Akik – és itt válaszolok a kérdésére -technikailag jól képzettek és minden helyzetben gyors és helyes döntések meghozatalára képesek.Megtaníthatod a játékost passzolni, felkészítheted taktikailag, de sohasem pótolhatod edzéssel, amit Istentől kapott!
Az adottságait, talentumát, karizmáját.
Ezek nem tanítható dolgok.
Amit viszont nem szeretek, ha egy tehetséges játékos azt hiszi, hogy ez elég, hogy nagy játékos legyen!
Bármilyen tehetséges is valaki, mindennap tanulnia kell, a futballban és az életben egyaránt.
Nincsenek tökéletes emberek és futballisták.
Mindennap keményen meg kell dolgozni a sikerekért.
A tehetség mellé izzadt mezek is kellenek! Edzéseken és mérkőzéseken egyaránt.