Egy sajátos közösség
Tavasz eleji meditáció ez csupán tisztelt olvasó!
Túl sok, nehéz, teljes koncentrációt igénylő szakanyaggal láttuk el mostanában. Jól jöhet egy kis kikapcsolódás.

Beszéljünk másról, - ami ugyan nem szolgál örömünkre, de hát - ez is életünk része.
A mindenhol érezhető szétesésről.
A futball velencei tükre a körülöttünk lévő világnak.
Amelyet minduntalan torzítani igyekeznek.
Mondják, hogy jellemtelen gazemberek, de mi nem mondjuk.
Azt hallani azok, de mi nem hisszük.
Bértollnokoknak nevezik őket, ahogy hallani, bár nem hisszük, hogy ilyen lehet.
Hiszen az újságírói etika szerint mindig az igazat, csakis az igazat.

Fölösleges meg is nevezni bárkit!
Meg nem is nagyon lehet.
Sokszor álnév mögé bújnak. Vagy fal monogramot használnak.
Minek leírni konkrétumot?
Nem számít a név, a külsőség.
A romlott belső!
Igen, az árulkodik legtöbbször emberéről.
Mutatja magát.
A mindent mérgező cinizmus, gúny és gyűlölet.

Jól jövedelmező állásuk van.
Nem írás művészetük révén.
Nem is kell ahhoz képezniük magukat, amit művelnek.
Gyomor kell, meg pofa.
Vastag bőr, kő szív és beteg lélek, hogy reggel tükörbe nézve, kibírják okádás nélkül.

Bárki van hatalmon, ők jól élnek.
Abból is hasznot húznak, ha az ellenfelet kell mocskolni.
Mert a poszton lévők így rendelik.
És ők soha sem szűkkeblűek.
Rágalomgyártásban, valóság ferdítésben ők a klasszisok.
Nincs gondjuk önmagukkal, legkevésbé környezetükkel.
Szemrebbenés nélkül mondják a fehérre, hogy fekete.
Könnyebb a dolguk, ha a pozícióra ácsingózók rendelnek.
Mindig előnyösebb számukra támadni azt, aki felelős valamiért.

Vonzzák a magukhoz hasonlókat.
Könnyedén írják róluk, hogy bár klasszisok, de elnyomottak, meg nem értettek.
Mert a tehetségtelen hozzájuk dörgölődző, az mindig elnyomott, félreértett zseni.
Jókat kávézgatnak együtt, hiszen összejárnak.
Az állás nélküli rögtön kopogtat: segíts, szabad vagyok, hallatni kellene rólam.
A jó ég tudja, mi tarthatja őket össze?
Talán a mérgezett, sérült belső?
Egy csapatban játszhattak egykor?
Vagy valami más, - külső szemlélőnek láthatatlan - összetartozás motivál?
Féltékenység?
Irigység? Gyűlölet?

Egy biztos, fontos szerepet játszanak: életben tartják a gyűlölködést.
Mondják is a bölcsebbek: ezt az országot már csak az irigység és a gyűlölet tartja össze.

Éltetik a hozzájuk hasonlók közösségét.
A mindenben rosszat látók, a mindenről lekicsinylően szólók, a mások erőfeszítéseiben gonosztettet tudók, a mindenhez hátsó szándékkal közeledők közösségét.

Igen tisztelt szurkoló, ez a hang nyom el mindent a lelátón.
A mindig hangos, indulattól, gyűlölettől torzult hang.
Az "egyedüli igazak" hangja a semmit nem számítók világában.
Szerepük akkor is fontos, ha eredmény van.
Ébren tartják a kétkedés lángját.
Kutatnak a bizonyítékok után.
Pörköltzsírtól csöpögő szájjal hörgik, hogy itt csak tésztát lehet enni.

Területükön igazi profik.
A rohasztás nagymesterei.
Jeges gyűlölettel, kitartanak.
És nevelik az utódokat.

Ebben az országban mindig nagy szükség volt rájuk: nélkülük semmire sem jutnának a tehetségtelen karrieristák.