Az angol titok.

Chelsea, Liverpool, Manchester.
A kontinenst egyedül a Milán képviseli.
Titok, rejtély, véletlen, törvényszerű?

Az edzőknek a statisztika nem elég!
Van magyarázat az egyre nyilvánvalóbb angol fölényre Európa legjobb klub csapatainak küzdelmeiben?

Igen van és a válasz viszonylag egyszerű.
Az, hogy a legtöbb pénz az angol futballban van, ismert.
A Sevcsenkohoz mért 80 ezer font heti fizetés felét keresik máshol Európában a legjobbak.
Ez bizonyos mértékig magyarázat, de nem teljes.

Létesítmények, edzés feltételek ma már mindenütt adottak.
Edző centrumok, a felkészítést segítő tudományos háttér rendelkezésre áll a profi világban.
Kijevtől, Donyecken, Moszkván keresztül, Madridon, Párizson, Münchenen át Rómáig, Milánóig.

A titok abban az atmoszférában keresendő, amely körülveszi a szigetország labdarúgását!
Ezek konkrétan a következőkben jelenítődnek meg.

A Premiership a játékosok elé a világ legnagyobb követelményét állító bajnoksága.
Mindig, mindenben maximumot nyújtani!
És mindezt nem edzői hanggal, korbáccsal, mint sokan – elsősorban botcsinálta vezetők - hiszik azt nálunk.
Még az egyértelmű technikai fölény ellenére sem érezheti egyetlen futballista sem biztonságban magát a pályán.
Az utolsó pillanatban is odaérhet egy láb, következhet egy váratlan taszítás, becsapódhat egy önfeledten védekezni akaró becsúszó!

A pályán kívül csak akkor lehet nyugodt, ha jól teljesít. Akkor ihat, éjszakázhat, - meg egyéb – senkit nem érdekel.
De, ha nincs teljesítmény, jaj neki!

És mindebben nem a fizikális tettre készség a legjelentősebb tényező, hanem a mentális acélosság. Ebben a mindig teljességre űző miliőben, egy pillanatra sem eshet ki a tökéletes koncentrációból a játékos, mert lemarad egy ütemmel, pontatlanul passzol, elveszíti a labdát, vagy jön a sérülés.

A mentális stabilitáshoz jelentősen hozzájárul a stadionokban uralkodó tiszta légkör!
Ott a vesztes is ember!
A közönség mindig a legjobbat tételezi fel a játékosról, még csapnivaló megoldások esetén is.
A tökéletesre törekvés, a hibák minimálisra szorítása mellett a játékos mer rontani.
Elfogadják, megértik, támogatják.
Taps jár a lecseréltnek, mert tudják mindent megtett.
A világ „legegészségesebb” játékosai ebben a közegben termelődnek ki.
Ez a bizalom kijár a szakvezetőknek is.
A Liverpool történetében eddig egyetlen trénert küldtek el idő előtt a tizenhatból.
Nem véletlen, hogy a BL sorozatban az angol csapatok edzői szervezték át csapataikat a legkevesebbszer mérkőzések alatt és közben!
Van merszük kivárni.
Nem kapkodnak és nem változtatnak nyakra főre csapatuk szerkezetén, csak, hogy kimutassák: élnek a játékkal, mindent megtesznek a győzelemért.
Az Európában jól ismert „show” húzások idegenek az angol futballban. Nincs is rá szükség.
Világosak a játékszabályok.
Pontosan ismeri mindenki a határokat, azokat nem lépik át.
A klubok szerkezetétől, szervezeti rendjétől függetlenül sem fordulhat elő, hogy egy tulajdonos nyakra-főre bocsátja el az edzőket egy-egy vereség után.
A csapatok építéséért a vezető edzők (menedzserek) a felelősek!
Az állomány alakítása kizárólagos joguk, amelyhez rendelkezésre álló összeg felett is ők rendelkeznek.
Ők foglalkoztatják a megfigyelői hálózatot, alakítják ki a csapatépítési és játékrendszeri stratégiát.

Rend, fegyelem, bizalom, pozitív miliő, teljes odaadást követelő szurkolói, támogatói háttér.
Európa keleti fele a legtöbbet az angol futball rendszeréből építhet.
Nincsenek titkaik.
Megtartották a futball egyszerű törvényeit.
Addig engedik az üzletet, ameddig az segíti a szakmai munkát, a játék színvonalát.
Kiebrudalnak mindenkit aki nem odavaló.
A pályán eredményt el nem érő „média sztár” edzőket nem fogadják el.
A sikerért mindenkinek meg kell dolgoznia.
A kapcsolati tőke, produktum nélkül életképtelen.
Szép, boldog, gazdag futball világ ...