Legalább is annak kellene lennie. A felszabadult játéköröm, a tartalmas közösségi lét támaszt nyújt, önbizalmat és életkedvet ad.
Hogy lehet mindezt gyûlölködõ, vérre menõ csatározássá zülleszteni? Amikor a hajdan volt zöldséges zsebbe dugott ezresekkel veszi meg csapata gyõzelmét a BLSZ I.-ben. Vagy mostanság pénzzel váltják ki a kölyök csapat indítását! Hol gyülekezzenek a gyerekek, hol tanuljanak futballt, közösségi életet, sportág iránti odaadást ha nem a kis csapatokban? Ott kellene ellesni a labdával való bánni tudás elsõ mesterfogásait, - a nagyoktól - a kezdõ focistáknak. Megismerni a szerelés haználat alapkövetelményeit, a vezetõk tiszteletét, a pontosságot, a fegyelmet, a játékszabályokat, a gyõzelmek és vereségek elviselését. Mindez együtt jelent boldog amatõr éveket.
Ezt igényli a sportág. A türelmes, öntevékeny tanulás, a kiválasztás színtereit, amelyek vonzzák, a sportághoz kötik a fiatalokat.

„Játszom.
Komolyan focizni – vagyis nem egyszerûen lötyögni egy kicsit a tornatanár kedvéért, hanem figyelni is arra, hogy mit hogyan tesz, ugyanakkor kezdtem el, mint meccsre járni.
Fociztunk a suliban teniszlabdával, fociztunk az utcán kipukkadt gumilasztival, kettes vagy hármas csapatokban;
Fociztam a húgommal az udvaron, tíz gólra, úgy, hogy kapott kilenc gól fórt, és azzal fenyegetõzött, hogy nem játszik tovább, ha gólt rúgok.
Fociztunk a helyi csapat igyekvõ kapuspalántájával a közeli pályákon a vasárnap délutáni Rangadó után, és újrajátszottuk az elsõ liga legizgalmasabb meccseit, s én közben élõben kommentáltam is az eseményeket.
Fociztam a helyi sportcsarnokban öt az öt ellen, mielõtt egyetemre mentem, és játszottam a második vagy a harmadik csapatban az egyetemen.
Fociztam a tantestületi csapatban, amikor tanítottam Cambridge-ben, nyáron meg kétszer egy héten fociztam a haverokkal. Az utolsó hat vagy hét évben pedig az összes focibuzi ismerõsömmel összegyûltünk hetenként egyszer egy nyugat-londoni kispályán.
Egyszóval életem eddigi kétharmad részében magam is fociztam, és szeretnék a maradék három-négy évtized minél nagyobb részén át is focizni.” 
                            Idézet: Nick Hornby: Fociláz c. könyvébõl. (Európa Könyvkiadó Budapest 2002.)