A híres Fogl-gátat az Újpest (UTE) két legendája alkotta:

Fogl Károly és testvére Fogl József.
A két timárember, akik a gúlarendszerben Európa legjobb hátvédjei voltak.

Balról: Fogl II, Opata, Fogl III, Jeny, Eisenhoffer, Guttmann, Mándi, Obitz, Braun, Orth, Kiss Gyula szöv. Kap. - Ül: Biri kapus)

Fogl Károly (Fogl II.)
1895.01.0 19.-1969. 01. 12.
Az UTE jobbhátvédje.
1918-1929 között 50 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban és 2 gólt lőtt.
Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon szerepelt magyar együttesnek.
A zömök, dinamikus izomzatú játékos minden idők egyik legkiválóbb magyar hátvédje volt.
Pályafutását szélsőként kezdte, de a hátvédsorban emelkedett a világklasszis labdarúgók közé.
Kifogástalan rúgótechnikája nagyszerű helyezkedéssel, ütemérzékkel és magasfokú lelkesedéssel, akaraterővel párosult.
A Fogl-kettőst Európa legjobb hátvédpárjai között emlegették. Játékuk ellen olykor a túlzott keménység vádját hozták fel. A tény azonban az, hogy az összecsapások során semmivel sem okoztak több sérülést, mint ahányszor ők jártak rosszul. Játékos pályafutását követően edzősködött itthon, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában. Nevezetesebb csapatai Juventus Bukarest, Warta Poznan, Racovia, Warta Poznan, Kolozsvári AC. És a Testvériség voltak.

Fogl József (Fogl III.)
1897.08.14-1971.02.06.
A fiatalabbik Fogl bátyjával remekül egészítették ki egymást. Kiemelkedő képességű bátyja mellett sem halványultak el kitűnő tulajdonságai.
Bátorsága és keménysége mellett legnagyobb erénye, hogy tökéletesen kiegészítette Károly játékát.
Sokan állították, hogy csak testvére mellett érvényesül. Nos, Fogl II. Károly visszavonulása még sokszor bizonyította, hogy „idegen” társakkal is képes klasszis teljesítményre.
37 alkalommal játszott a nemzeti válogatottban.

A labdarúgás ebben az időszakában – a 20-as évek - gyakorlatilag három vonalon helyezkedtek el az alapfelállásnál a csapatok:

• a kapus előtt két hátvéd tevékenykedett (angolosan a „bekkek”).
• előttük a fedezetek, a mai védekező középpályások ősei (a „halfok”), összesen hárman.
• a legelső sorban játszott öt csatár: a jobbszélső, a jobbösszekötő, a középcsatár („center”), a balösszekötő és a balszélső.

A Fogl testvérek voltak a bekkek.

A Fogl testvérekről nagyon sok történet kering.
Nagy tekintélynek örvendtek, s ezt példamatató játékukkal és a civil életben mutatott viselkedésükkel érték el.
Ők nem azt mondták, hogy „Előre gyerekek!”, hanem, hogy „Utánam fiúk!”.
Fogl II. vezérletével az egész csapatot – legyen az válogatott, vagy az Újpest – irányították.
„Becsületes” civil foglalkozásuk: tímármesterek voltak.
Akivel kezet fogtak nagy, kérges tenyerükkel az sokáig emlegette őket …

Fogl. II.
Egy bécsi magyar-osztrákon a játékvezető feltűnően kedvezett a hazaiaknak.
A mérkőzést el is vesztettük. A magyar öltőzőben felháborodottan tárgyaltak a bíró ténykedéséről.
Nem akart senki átmenni a játékvezetői öltözőbe, hogy megköszönje a közreműködést.
Fogl Karcsi felpattant:
Majd én!
És elindult.
A többiek aggódva néztek utána …
Mi lesz ebből? Csak nem követ el valami nagyon nagy hibát csapatkapitányunk?
Hamarosan visszatért.
Izgatottan kérdezte mindenki:
Mi volt? Semmi – válaszolt nyugodtan. Csak megköszöntem játékvezetést és kezet fogtam vele …
A szomszéd öltőzőben a játékvezető síró szemekkel nézte összelapított, vérző ujjait.

Fogl III.
Egy UTE-MTK mérkőzésen az ifjabbik Fogl – Jóska – a kék-fehérek jobbösszekötőjét – az egyébként 26-szoros válogatott – Molnár Györgyöt fogta.
Minden összecsapásnál keményen, de „jól megdolgozta”.
Az egyik belépője nyomán Molnár combján felszakadt a bőr.
Mire a lelátón szurkoló Salamon Béla – nemzetünk egyik legnagyobb színésze – megjegyezte:
Meglátszik, hogy az a Fogl tímár.
Hazadolgozik. A bőrszakmát igyekszik fellendíteni.