A világ legnézettebb klubmérkőzése volt. Milliárd fölötti nézőszámmal. Színességére jellemző: máshogy látta a szurkoló, a média és a munkájában a tapasztalatokat felhasználni akaró szakember. A Barcelona simán nyert, Mourinho szerint szerencsével. A kispadon ülő sok ilyen mérkőzést él át. Igaz nem 85 ezer néző előtt, túlfűtött atmoszférában, de a forgatókönyv azonos lehet más pályán is. Szerencsés gól az első percben. Nem követi gyorsan újabb. Azután rendeződnek a sorok és rátér a mérkőzés a labdarúgás saját forgatókönyvére. A jobb erőkből álló, kialakultabb csapatjátékot játszó csapat átveszi az irányítást, parádés mélységi bejátszásból egyenlít és biztosan nyer.

Mondhatni: ahány mérkőzés, annyi elemzés. A tapasztaltabb edzők könnyebben látják át a mérkőzés eseményeit, mint kezdőnek mondható kollégái. Egy biztos, az elemzéshez felkészültnek kell lenni. Az a jó, amikor az edzői egy előre lefektetett „itiner” alapján dolgozik. Fontos előre meghatározni az elemzési területeket! Mit elemezzünk? Milyen módszerrel? Végül: hogyan értékeljük a látottakat, milyen javaslattal éljünk a felé a közösség felé, akinek az elemzést készítettük.

A Tottenham Hotspur (teljes nevén:Tottenham Hotspur Football Club) egy 1882-ben, Hotspur Football Club néven alapított angol labdarúgóklub. Teljes nevükkel ellentétben többnyire csak Tottenham vagy Spurs néven emlegetik a szurkolók körében. A Spurs a Chelsea-hez, vagy az Arsenalhoz hasonlóan fővárosi csapat, így székhelyük, a White Hart Lane stadion (36 200 férőhelyes) a londoni Tottenham-ben található. A csapat színei a fehér és a tengerészkék. Mottójuk Audere est Facere (angolul To Dare Is To Do, ami magyarul annyit tesz: „merni megtenni”), amely a klub régi címerén is fel volt tüntetve. Jelképük egy fiatal kakas egy focilabdán. Ősi riválisuk a szintén észak-londoni Arsenal, a két csapat közti meccseket "Észak-londoni derbi"-nek nevezik.

A játékrendszeri kérdések a felkészítési módszerek mellett a legérdekesebb kérdései a ma labdarúgásának. Szinte mindenki „osztja az igazságot”, hogy nem egy ékkel, hanem kettővel kellett volna játszani, vagy több védekező középpályással jobb lett volna a csapat? Egy tény, ahhoz, hogy a játékrendszerekkel és felállási formákkal kapcsolatosan véleményt formálhasson „valaki” ahhoz mélyebben el kell merülnie ezen kérdéskörben. 

Kollégánk Bene Ferenc (UEFA Pro) a közelmúltban Olaszországban járt egy a nemzetközi porondra lépés szempontjából fontos mérkőzésen. Szakmai beszámolóját köszönjük! „Magam részéről nagy rajongója vagyok az olasz futballnak, lehet mondani, hogy elhaladt a világ élvonala tőlük, hogy kevésbé látványos a bajnokság, de azt senki sem vitatja, hogy taktikai szempontból nézve rendkívüli mérkőzések vannak. Három fordulóval a bajnokság vége előtt a 4.-5. helyezett párharca a BL induló helyekért igazi csemegének ígérkezett. Ennek tudatában amolyan tanulmányútként mentem ki erre a rangadóra és figyeltem az edzők húzásait." (Bene Ferenc UEFA „Pro”)

Előző anyagunkban kiemeltük, hogy a koordináció az a képesség, amelyben a különböző mozgáselemeket egy mozgássá kombináljuk. Az alkalmazott koordinációs gyakorlatok során a csapatjáték alapelemeit tudjuk gyakorolni. Egy-egy játékossal a posztjának megfelelően lehet gyakoroltatni a labdakihozatalt a középpályára, a támadás építést és az indítást. A pontosság elsődleges szempontját figyelembevéve a játékhelyzeteknek megfelelő gyakorlatokat kell összeállítani.

Levelet kaptunk, amelyben egy edzőkollégánk az iránt érdeklődik, hogy milyen szakmai elvek alapján (és milyen gyakorlatanyaggal) tudja felkészíteni a most még félpályán szereplő játékosait a következő évben, amikor is, már nagypályán fognak játszani.
Erre a kérdésre szeretnénk választ adni három részes sorozatunkban, játékelvek ismertetésével és konkrét gyakorlatok, kis játékok bemutatásával. Weblapunk már többször foglalkozott a 4-3-3-as játékrendszerrel, hisszük, hogy az újabb és újabb elemzésekkel mindig újabb részletekre tudunk rávilágítani.

Tény, hogy a játék minőségét – nem a győzelmet! – a csapat labdabirtoklásának minősége és ritmusa jelenti. Ez a szakmai megállapítás feltételezi a játéktéren a játékosok megfelelő területi felosztását. A 3:4:3-as rendszerben ez az igény tökéletesen megalapozza, hogy a pályán lévő játékosok között számtalan – előre nem meghatározható – játékhelyzet adódik. A játékosok ebben a felállásban egyrészt nincsenek egymástól távol, de ugyanakkor egymáshoz nincsenek túl közel sem. Ez a rendszer alapvetően alkalmas arra, hogy az összjáték "KÖZÖSSÉGI" alapját elsajátíthassuk az utánpótlás játékosainknak.

Az UEFA a követendő játékstílus és ezen belül a technikai-taktikai cselekvések tér-idő viszonylatában bekövetkezett változások ismeretében az utánpótláskorú labdarúgók képzésében a játékrendszerek egymásra építésével új utat, új labdarúgó-filozófiát indított útjára. Szakmai javaslatait feltétlenül érdemes megfontolni, mert logikusan és a játék oktatását, tanulását segítően építette fel a rendszerét. Ezek szerint a nagypályára lépés időszakában a 4:3:3-as rendszert kell elsajátítani a játékosoknak, majd 14-15 éves korban a 3:4:3-as, később 16-18 éves korban a 4:4:2-es játékrendszer felépítése, megtanulása következhet.

Az edzőnek kell eldöntenie, hogy milyen játékrendszerben játszatja a csapatát. De amíg felnőtt és profi szinten ez a döntés a csapat stratégiájának megfelelően lesz meghatározva, addig utánpótlásnál az oktatás és a tanulás vezérfonala szerint kell a megfelelő játékrendszert kiválasztani. Utánpótlás szinten - már a nagypályára lépés időszakában - meg kell tanítani a gyermekeknek a játéktéren való helyes felállást, a posztok szerinti játékot. Minden nagypályán játszó utánpótlás játékosnak általánosságban ismernie kell a pálya zónáit, a játéktér helyes felosztását, a csapatrészek kapcsolatrendszerét.

Általánosságban beszélve a területvédekezésről azt mondhatjuk, hogy ez egy olyan rendszer, amelyben a játékosok labdaorientáltan mozognak, amelyben minden játékos egy kijelölt védőterületet biztosít és annak „felügyeletéért” felel. Manapság a támadó csapat tagjai folyamatosan változtatják a helyüket, az edző meg a számukat, lévén, hogy látható három csatáros, „kétékes", na meg egy „ékes" rendszer is. Emiatt a sok támadó elmozgás miatt a védekező csapat játékosainak magas szintű együttgondolkodást kell mutatniuk. Nem elég, ha egy-egy játékos csak a saját területéért felel, hanem folyamatos helyezkedésével be kell segítenie a mellette és előtte védekező társának is.

Hír a netről: „A Bundesliga negyedik fordulójában újra fény derült az alapigazságra: jó eredményt csak kiváló védekezéssel lehet elérni.” Védekezni tudni kell! Manapság ez alapkövetelmény. A jó csapatokra az jellemző, hogy szervezettek a védekezésben, a megszerzett labdákkal képesek azonnali ellentámadásra vagy megőrzik a csapat számára, amelyből aztán hatékony támadást tudnak felépíteni és - ami a legfontosabb - befejezik a támadást. A védekezés önmagában nem azt jelenti, hogy a csapat tagjainak nagy része - mondjuk 6-7 játékos - megszállja a büntetőterület előtt lévő 30 méteres sávot, hanem azt, hogy a veszélyes területeket lezárva folyamatosan, agresszíven igyekszik minél távolabb tartani a védett kaputól az ellenfél labdás akcióit.

A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) (németül: Deutscher Fußball-Bund) a német labdarúgás irányító szervezete. Az európai szövetségek közül az egyik legszervezettebb. Az egyesületek (a tagok) öt nagyobb közigazgatási terület alapján szerveződnek, melyek további 21 Regionális alszövetségben tömörülnek. A vezető szerep természetesen úgy szervezeti, mint szakmai területen a DFB-t illeti, de mindegyik szövetségnek megvan a maga önállósága különböző szakmai programok lebonyolítására.

Arsene Wenger nyilatkozta az UEFA topedzők egyik konferenciáján: „egy csapat fejlődésének az a mértéke és egyben az edzői munka művészete, hogy miként tud a csapatjátéka úgy fejlődni, hogy minél jobban előrefelé játszanak védő pozicióvesztés nélkül". Erre a legjobb szerkezet a 4-2-3-1 formáció. Az európai topligákban elsősorban a spanyoloknál és a franciáknál használják a legtöbbet ez a fajta felállást. Az angol élcsapatok közül a legjobbak is többször játszanak ebben a felállásban.

A 4-4-2-es manapság talán a leggyakrabban alkalmazott játékrendszer. Európai topszakemberek szerint kimondottan flexibilis (alkalmazkodó és egyben könnyen változtatható) hiszen csak egy csapatrész adott minden esetben: ez a négy védő. Az előttük lévő középpályások felállása az ellenféltől és a saját csapat stratégiájától függően, edzője váltogatja. Lehet klasszikus a középpályások felállása, (angol módra) vonalban, de lehet középpályás söprögetővel játszani, lehet három középpályással és előttük egy szervezővel. Ugyanez vonatkozik a csatárokra is. Két szélső ék, vagy két belső ék, de lehet egy ék és mögötte egy „bolygó”, vagy árnyék ék.

A támadások felépítésének több fontos mozzanata van. A szervezés első fázisa a labdakihozatal. Leginkább a kapustól vagy a hátsó védelmi sorból indul. Pontos adogatásokból - átvételek nélkül vagy átvételekkel együtt felépített passzolásból áll, miközben a középpályások és a csatárok a maguk területén - leginkább a felezővonal környékén és az azt követő 20 méteres sávban - helyezkednek. A szervezés következő fázisa, amikor a labdával „megtámadjuk” az ellenfél bizonyos területeit. Ezek a területek (elsősorban) az ellenfél középpályai mögötti teret jelentik. Ha ide sikerül bepasszolni a labdát - és erre további támadók indulni is tudnak – a védekező csapat középpályásai kénytelenek visszafelé mozgással védekezni, ami pillanatnyi előnyt jelenthet a támadást megindítójának. Kérdés, hogy ezt az előnyt képes-e kihasználni?

A sikeres védekezéshez a játékosoknak egymást figyelve, sokat mozogva kell helyezkedniük. Manapság a csapatok a legjellemzőbb elemként egységes, együtt mozgó védelemi blokkban játszanak. A négytagú védő sor egyaránt vonatkozhat a hátsó védelmi falra, de vonatkozhat a középpályások felállására is. Szinte alaptörvénynek számít a négytagú hátsó védelmi fal és ennek a mozgása, amely területvédekezésen alapul. Előttük további négy (alkalmanként öt) játékos játszik középpályásként, szintén területvédekezést alkalmazva. Ennél a második védelmi sornál több esetben mélységi tagozódás van a játékosok között.

A csapatjáték begyakorlása egy vagy több játékrendszerben az egyik legnehezebb edzői feladat. Míg a technikai képzésnél, vagy a kondícionális felkészítésnél adottak a „gyakorlatanyagok”, addig egy játékrendszer oktatásánál komoly edzői tapasztalatra van szükség. Ugye ismerős az az edzőtípus, aki a csapat felállását, a játékosok feladatait, a játék nyújtotta lehetőségeket a mágnes táblánál csodálatosan átélve, mindenki számára elmondja, berajzolja a mozgásokat, de ennél az „edzői teljesítménynél” meg is áll, mert nem képes többre.Pedig egy játékrendszer begyakorlásához nem csak és kizárólagosan a szóbeli magyarázat szükséges. A pályán kell begyakorolni a védekezés és a támadás elemeit.

Bár a klasszikus 4-4-2-es játékrendszer hanyatlónak tűnőben van Európában, mégis az utánpótlásképzés során ezt a fajta formációt feltétlenül tanítani, oktatni kell. Már csak azért is, mert javarészt ebből a formációból alakulnak ki azok a felállások, amelyeket a mai élcsapatok alkalmaznak. Amikor a nagypályás játékrendszerek című fejezethez „jutunk” a képzési folyamatban, akkor először el kell magyaráznunk úgy elméletben, mint gyakorlatban a játékosoknak, hogy hogyan „népesítsék be” a pályát.

A legtöbb edző szerint háromféle mezőnyjátékos van: hátvéd, középpályás és csatár. Ezen három alapvető típusnak kell megtanítani a feladatait - támadásban és védekezésben. Ismertetni kell velük az alapvető mozgásterületüket és irányukat.

Csapatjáték - szervezés, befejezés. - BL döntő 2009.
A futball a finom rezdülések apró hullámain keresztül változik. Nagyon nehéz kihámozni a meghatározó jeleket. Aki nem rest, tanulmányozza, megérti és megérzi az átalakulás irányát, lépéselőnyre tehet szert. Ilyen lágy szellő suhant át a római olimpiai stadion felett a BL döntő éjszakáján is! Mint az ősz, Ady Párizsának Szent Mihály útján! Valahogy minden más volt most Rómában, mint eddig Párizsban, Isztambulban, Athénban, vagy Moszkvában. Az a szerencsés, aki helyszínen követhette végig a legrangosabb európai kupa fináléját az utóbbi években, tanúsíthatja ezt.

Csapatjáték. - BL döntő 2009
Jeleztük: a római döntővel a futball határkőhöz érkezett. A „hogyan tovább" kérdésben a Barcelona döntött. A játékos, technikailag tökéletes - a labda magabiztos birtokban tartását előtérbe helyező csapatjáték, az ezt elősegítő játékrendszer uralja a futballt. E fölé nem kerekedhet a vad profizmus, a kőkemény, mindig csak az eredményt előtérbe helyező célfutball. Hiába van a legtöbb pénz az angol futballban, hiába a játékosoktól mindig maximumot követelő miliő, a tökéletes feltételek, a kifelé jól mutató akadémiai háttér, az angol futball a zsoldosokból él és rájuk épít. A Manchester szinte kivételnek számít e téren, hiszen mesterük Sir Alex Ferguson a világ legjobb csapatépítője és nevelője. Mégis: játékosait előbb-utóbb felőröli a kíméletlen profi világ darálója.

BL Döntő 2009
Nincs könnyű helyzetben az elemzés szerzője. Szakírást készíteni a BL döntő várható esélyeiről, hatásáról akkor, amikor a hazai virtuális futballal a valódi áll szemben!? Folyamatban van a magyar labdarúgás kiiktatása az európai futball kultúrából. A hírek, elemzések, felszínes semmit tevésről, pótcselekvésekről szólnak. Honlapunkon kívül nincs szakmai fórum ahová fordulhat az érdeklődő szakember, szurkoló, tájékozódni vágyó.

Van egy nagyon érdekes mondás, a győzelem alapja a jó védekezés és a felépített támadás. A világ toppedzőinek a véleménye szerint a sikerességnek az alapja a jó védekezés. Játékunk fejlődési folyamatában több védekezési irányzat létezett. Manapság azonban egyeduralkodóként a zónavédekezést használják a csapatok. Ezt alapul véve anyagunkban megpróbáljuk megmagyarázni a védelem helyes működésének szervezeti alapját

A labdarúgás egy olyan játék, amelyben hosszútávon az eredményességet alapvetően a „mit?" és a „hogyan?” elve határozza meg, ezért célszerű az egyszerűség oldaláról megközelíteni. Rögtön itt van a játékrendszerek és a kis-játékok kapcsolata. Mind a két területről már több száz oldalt adtunk közre. Így most csak egy pár gondolatban ismétlünk.

Elintézték a Sportingot Lisszabonban
Hol vannak már Ronaldinho változó színű fejkendői, Messi lányosan hosszú haja és vékony pántja, amit állandóan igazgatott, Márquez fekete homlok kötése és copfja, meg a többi nagymenői allűr: külön melegítő sztárok, a többitől elütő színű öltözék a bemelegítés közben, hergelés - show az előkészületek végén - sorolni lehetne. Ez most egy más Barcelona, mint Rijkaard alatt volt.

Juve iskola Madridban
Magyarországon elnagyolt, felületes - az edzők által kevésbé fontosnak tartott - területe a futballnak a védekezés. Aki a hazai mérkőzések jeleneteit szakszemmel követi, igazolja az állítást.

Bajnokok Ligája 2008

Az első forduló a „knock-out” sorozatban. Érdekes nagy mérkőzések. Teltházak előtt természetesen. Pompa, ragyogás, színes világ. Ebben a varázslatos hangulatban és környezetben lehetetlen rossz mérkőzést látni. Nagyon egyszerű az egész. Csak a lényeget kell megérteni. Profizmus mindenütt. Hozzáértő vezetők munkája. Rendezett stadionok. Figyelmes kiszolgálás. Törődés a nézővel!

Régi klubtagunk, Publik Antal Svédországból küldte el szakmai gondolatait, melyet változtatás nélkül közreadunk.

Az edző által választott játékrendszert mindenekelőtt a rendelkezésre álló játékosállomány határozza meg.

Karácsonyi tanulmány szakembereknek

Mindent leírtak már a valóban örökrangadókról. A futball székesegyházaiban - a Barcelona és a Real Madrid stadionjaiban - vívott egymás elleni csaták igazi élvezői a helyszíneken lévők.

Előző anyagunkban Bognár György, UEFA Pro diplomás edző, a III. ker TVE igazgatója és szakmai vezetője mondta el gondolatait a 4-3-3-as játékrendszerről. Ebben a részben Varga István, UEFA Pro diplomás edző beszél a 4-3-3-as játékrendszerről.