/Összegezés/
Az ötlet Joseph S. Blatter-tõl, a FIFA elnökétõl származik.
Tartson tükröt a világ futballja maga elé klub szinten is.
Minden konföderáció, - UEFA–hoz hasonlóan,- megvívja csatáját a legjobb klub címéért.
A világ nagy része, csak a média által legjobban felpörgetett és szakmailag a legmagasabb szintû eseményt, a Bajnokok Ligáját ismeri. Nézettsége vetekszik minden egyéb sporteseménnyel. Ebben a viadalban gyûlnek össze a legnagyobb futballisták.
Ugyan így megvan a klub bajnoka a többi kontinentális szövetségnek is.
A gyõztesek 2006-ban:

Észak,- közép Amerika, és a karibi térség

Club America
/Mexico/

Dél-amerika

SC Internacional
/Brazilia/

Afrika

Ahly Sporting Club
/Egyiptom/

Ázsia

Jenbuk Hyundai FC
/Korea/

Óceánia

Auckland City FC
/Új-Zéland/

Európa

FC. Barcelona
/Spanyolország/

Az ötlet valóra vált.
A TOYOTA évi százmillió dollárral járul hozzá a rendezvény sikeréhez!
A TOYOTA Kupát 1980-ban indították útjára.
Kezdetben csak a Dél-amerikai és az európai bajnok csapott össze.
Az elsõ gyõztes a Nacional Montvideo /Uruguay/ volt.
Az esemény 2004-tõl szélesedett Klub Világbajnoksággá.
12-12 gyõzelmet szereztek eddig európai és Dél-amerikai csapatok.

Japán ideális házigazda.
Óriási az érdeklõdés, 30-60 ezer nézõ mérkõzésenként.

Tökéletes szervezetség.
Udvariasak, figyelmesek, mindenben a legjobbra törekszenek.

A fõhadiszállás:
Hotel Westin Tokyo.

Udvariasságból, az elsõ mérkõzés Nagoyaban, a Toyota gyár városában van, a Toyota stadionban.
A távolság Tokyotól 400 kilométer, amit a villámgyors vonat alig másfél óra alatt tesz meg.
A vonatablakból kitekintõ, megismerheti egész Japánt.
Városok, gyárak, megmûvelt tenyérnyi földek.

Száguldó vonatból - Nagoya felé

A táj csodálata

Tájkép Japánban - a vonatból

Toyota Klubcsapatok Világbajnoksága, Japán 2006 eredményei:

Negyeddöntõ:
Aukland – Ahly SC 0:2
Jeonbuk – Club America 0:1

Elõdöntõk:
Ahly SC – Internacional 1:2
Club America – Barcelona 0:4

Ötödik helyért:
Auckland – Jeonbuk 0:3

Harmadik helyért:
Ahly SC – Club America 2:1

Döntõ:
Internacional – FC. Barcelona 1:0

Szakmai megfigyelõk munkában

Mérkõzés utáni elemzés
Holger Osieck (FIFA Technikai igazgató)
Mezey György (FIFA Instruktor)
Ivica Osim (Japán válogatott edzõje)

SC Internacional (4-4-2)

Clemer (1)
Ceara (2), Indio (3), Fabiano Eller (4), Rubens Cardoso (15) , a négy védõ vonalban
Edinho (8), középpályás biztosító,
Wellington Montereiro (5), Alex (7) kissé rézsút elõtte a középpályán. Védekezésben /5/ behúzódik /8/ mellé, második szûrõnek.
Fernandao (9) elõttük, a két ék mögötti szervezõ pozícióban,
Iarley (10), Alexendre Pato (11), a két belsõ ék. Pato kissé balról.

FC. Barcelona (4-3-3)

Victor Valdez (1),
Marquez Rafael (4), Carlos Puyol (5,) a belsõ védõk,
Gianluca Zambrotta (11), Motta (3), Giovanni Van Bronckhorst (12) elõttük egyvonalban.
Elölrõl kissé nyitottabb dobókocka ötös, mert 11 és 12 a széleken van.
Iniesta (24), Motta és Deco között.
Elöl a támadó gyémánt: Deco (20) a hátsó csúcson, jobbról Giuly (8), balról Ronaldinho (10) , a csúcson Eidur Gudjohnsen (7).

Ahly Sporting Club (3-4-3)

El Hadary (1),
Goma Wael (6), Mohamed Shady (7), Mohamed Sedim (20),
Ashor Hossam (13),
El Shater Islam (2), Shawky Mohamad (17), Ahmed Shadid (12),
Aboutrika Mohamed (22),
Flavio (23), Emad Moteab (9)

Club America (3-4-3)

Ochoa (1),
Rojas Ricardo (16), Davino (5), Rojas Oscar (4),
Arguello (20)
Castro (3), Fabiano (11), Villa (18),
Blanco (10), Cabanas (9), Lopez (7),

Jeonbuk Huyndai Motors FC (4-3-3)

Lee (1),
Kim In (20), Kim Young (5,) Choi (4), Jang (7)
Kim Hyun (6), Lee (14), Lim (16),
Chung (8), Zecarlo (15), Kim Hyehung (22)

Auckland City FC (4-4-2)

Nicholson Ross (1),
Pricthett (7), Perry (5), Uhlmann (20), Van Steeden (21),
Mulrooney (6), Seaman (4), Sykes (11), Little (22),
Young (10), Jordan (14)

Izgalmas, érdekes, valóban tükörként szolgáló esemény volt.
A szakemberek megérthették a különbözõ földrészek iskoláinak törekvéseit.
A játékügyes arabok, a „rugbis” Új – zélandiak, a tanult, de egyre jobb futballt játszó koreaiak, a mexikói futball kultúrát felvonultató közép- amerikai bajnok és a döntõ két csapata Brazíliából és Európából.

Az óriási média háttérrel zajlott eseményt, váratlanul újra a brazilok nyerték.
Figyelmeztetõ ismét Európának.
A gõg és a tömött pénztárca, még ha nagyobb tudással párosul is, nem elég ...

A dél-amerikai játékos képzõ iskola jobb, mint az európai.
A kevesebb tudás, esetenként más emberi értékekkel pótolható.
Ezt mutatta a 2006-os Klub Világbajnokság is.

/Európa megint bukott/
Mezey György, FIFA, UEFA Instruktor

Az MH98 járat fedélzetérõl röppen a tudósítás. Útban Kuala Lumpur felé, a malaysiai légi társaság gépérõl. Megérinti az embert ez az egzotikus világ. Rendkívül vonzó hölgyek, kihívóan érdekes ételek, italok.

Valami más, mint az Európában szokott.

Kell is ez a sajátos kikapcsolódás, hogy magyarázatot lehessen találni a történtekre.

Európa megint bukott.
A Klubcsapatok Világbajnokságán, Tokióban a Barcelona vesztett az esélytelennek tartott Porto Allegre-i dél-amerikai bajnokkal szemben.

Miért?

Senki nem ismerheti a választ.
Óriási a különbség a két csapat között.
A spanyol Európa-bajnok elõdöntõs játéka mindenkit lenyûgözött.
Felülmúlhatatlanul szépen, ugyanakkor céltudatosan és eredményesen játszottak.
Mint egy felejthetetlen szimfónia.
Lágy finom akkordokként szolgáltak Ronaldinhoék passzai.
Gyors ritmusváltásaik, mint feldübörgõ dobok hangjai.
A befejezések, a szebbnél szebb gólok lelki felszabadulást hoztak ...
A nézõk sokaságát könnyekre ragadtatták.
Valódi boldogságot hoztak, amit csak az élhet át, aki a helyszín varázsával juthat hozzá a kivételes élményhez.

Érdekes, megmagyarázhatatlan: az eseményeket szenvedélyesen átélõ japán szurkolók közül sokan most is nedves tekintettel, kövülten álltak.
Nem értették!
Miért vesztett az utolsó percekben, a vitathatatlanul jobb katalán együttes?
A világ legértékesebb csapata!
A könnyek nem a fájdalom cseppjei voltak.
Inkább az együttérzésé, hiszen fájdalommal csak a szegényebbet, a gyengébbet, a minden szempontból ártatlanabbat, a kiszolgáltatottabbakat lehet szemlélni.

Decóék sem kiszolgáltatottabbak, sem gyengébbek, sem ártatlanabbak, fõleg pedig nem szegényebbek a braziloknál.

Maguknak köszönhették bukásukat.
Már a bemelegítésnél gyanúsak voltak!

A brazil tornatanár által diktált dedós alapgimnasztikai gyakorlatok fegyelmezett végrehajtásával szemben, Ronaldinhoék szinte szétestek a mesterkélt lazaságtól.
Minden mozdulatukban az egyén felsõbbrendûségének, mi több géniuszának jelét kívánták üzenni.

A brazilok "dedós" melegítése

A tapasztalt szakemberek aggódnak ettõl.
Nem maradt nyomtalanul a „Barca” játékosainak lelki világában sem a mexikóiakkal szembeni parádé.

A „minket nem lehet megállítani” elégedettség jele érzõdött az elõkészületek során.
Minden mozdulatukban az alkotó nagyságának üzenete fejezõdött ki.
Ronaldinho egykedvûen lövöldöz - egyedül.

Színpompás megnyitó ünnepség.

Majd a FIFA induló, elõtte kézfogások, - most hogy J. Blatter elnök úr is jelen volt, felállást kértek a nézõktõl a himnusz hangjaira, – majd elkezdõdött a döntõ.

A játék az elõbbi kételyeket támasztotta alá.
Az alapfelállás a „rejkardi” hagyományokat tükrözte.
Támadólag, labdabirtoklásra, a tempó diktálására felkészülve.

A brazilok ismét 4-4-2–ben.
Baloldalon az alig 17 éves Alexandre Pato /11/ sztárjelölt.
Szükségtelen hangsúlyozni, hogy rövidesen valamelyik európai nagycsapatban tûnik majd fel!

SC Internacional

Clemer (1)
Ceara (2), Indio (3), Fabiano Eller (4), Rubens Cardoso (15) , a négy védõ vonalban
Edinho (8), középpályás biztosító,
Wellington Montereiro (5), Alex (7) kissé rézsút elõtte a középpályán. Védekezésben /5/ behúzódik /8/ mellé, második szûrõnek.
Fernandao (9) elõttük, a két ék mögötti szervezõ pozícióban,
Iarley (10), Alexendre Pato (11), a két belsõ ék. Pato kissé balról.

FC. Barcelona

Victor Valdez (1),
Marquez Rafael (4), Carlos Puyol (5,) a belsõ védõk,
Gianluca Zambrotta (11), Motta (3), Giovanni Van Bronckhorst (12) elõttük egyvonalban.
Elölrõl kissé nyitottabb dobókocka ötös, mert 11 és 12 a széleken van.
Iniesta (24), Motta és Deco között.
Elöl a támadó gyémánt: Deco (20) a hátsó csúcson, jobbról Giuly (8), balról Ronaldinho (10) , a csúcson Eidur Gudjohnsen (7).

Agresszív támadó felállás. Az ellenfél labda birtoklásakor a védelmi biztonságot a Motta, mögötte Puyol és Marquez alkotta háromszög jelentette.
Ebbe az egységbe Iniesta húzódott be, illetve Zambrotta és Van Bronckhorst zárt a két szélen.
Elvileg hibátlan.

FC Barcelona alapfelállása helyszíni kép alapján

Az SC Internacional alapfelállása helyszíni kép alapján

Valami azonban nem stimmelt.
A brazil jobbhátvéd Ceara (2) furcsa módon semlegesítette Ronaldinho-t.
Néha követte, ilyenkor a középpályás szûrõ Edinho (8) tolódott vissza a szélsõ védõ pozíciójába.
Néha átadták egymásnak az elmozgó klasszist, Wellington Montereiro (5) és Edinho (8) folyamatosan kitámadva rá és fenyegetõen a nyomában loholva.

Ronaldinho
semlegetítésének variációi.

Bár dominanciájuk kidomborodott, Rijkaard is érezte, hogy a dolgok nem az elvártak szerint mennek.
Deco így is brillírozott, Ronaldinho azonban csak vergõdött.

A csere a félidõben is a tréner bizonytalanságát jelezte.
Az agresszív támadó stílusáról ismert jobb bekk, Pelletti váltotta Zambrottát, aki a védekezésben hibátlan.
Ha Rijkaard nem bízik abban, hogy Guily, Gudjohnsen, Deco és Ronaldinho képes áttörni és gólhelyzetet teremteni, - ehhez még Pelletti is kell, - akkor itt nagy baj lehet ...
A kívülálló szakemberek ezt emlegették.

Törvényszerû volt a folytatás.
Egy váratlan kontra, mesteri passz Iarleytõl (10) a csereként beállt Adrianonak (16) és eldõlt a mérkõzés.
A Barcelonának már csak egy Ronaldinho szabadrúgásra futotta.

Boncolgatni lehetne a történteket.
Egy vitathatatlanul jobb csapat, szenvedve elvérzett a brazil második szintet jelentõ csapattal szemben.
Magyarországon az erre szakosodtak, már útnak indítanák a hírt: biztosan tésztát ettek, vagy nem a kellõ magaslaton készültek.

A profi világban ez nem így történik.
A mérkõzést követõen leszedik a keresztvizet a Barcelona játékosairól és trénerérõl.
Azután már, a következõ feladatot nézik.
Pörgetik a nézõket. Várd az eljövõ eseményt, szurkolj.

Brazíliában még ezen is túltesznek.
Õk a világ legjobbjai mondják, írják, nyilatkozzák.

A brazil futball egy „mozgó ünnep”.
Hemigway tartotta ezt Párizsról.
Ha esetleg egyszer-egyszer kikapnak, nagyvonalúan, egy pillanat alatt elintézik: hülye volt az edzõ, jöhet a következõ.
Három szpíker közvetítette ezt a mérkõzést a brazil rádióhallgatók számára.
Egymást váltva, óriási hõfokkal daráltak, felüvöltve egyszer - egyszer, meghatározott idõn belül akkor is, ha semmi nem történt.
Ne aludj hallgató. A világ legérdekesebb eseményét követheted.
Elhitetik: õk a legjobbak.
Tokióban is nyertek, mert saját magukat is le tudták gyõzni.
Egy természetellenesen kreált sztárvilág törékeny figuráit ütötték ki.
Sok millió dollárt vittek haza ...

/Klubcsapatok VB Japán 2006/

Aki kitartott a borzasztó futball események ellenére is Magyarországon, mind megérdemelte volna, hogy lássa az európai és a közép-északamerikai bajnok összecsapását. Amit a Barcelona mûvelt ezen az estén, az jelenleg felülmúlhatatlan. Hatvanezer nézõ látta az összecsapást a szakadó esõ ellenére.

FC Barcelona – Club America /Mexico/ 4:0

Már a bemelegítéskor megcsodálhatta az európai sztárokat a hálás, õszinte japán publikum. A mexikói csapatot már látták, õk az ázsiai bajnok legyõzésével kerültek szembe a Barcelonával.

Honlapunk korábban már bemutatta a spanyol sztár csapat elõkészületeit. Mindenki kék alsóban, Ronaldinho feketében és külön. Õ labdával, a többiek a nélkül.
Örömmel töltötte el a szakembereket a spanyol csapat természetes futball szellemisége.
A VB-n láttunk válogatottat, hat edzõ vezetésével bemelegíteni.
Itt senki nem dirigálta Ronaldinhoékat. Bûvészmutatványai extázisba kergette a nézõket.

Victor Valdez is egy edzõvel végezte elõkészületeit.

Hihetetlenül jó volt látni ráhangolásként a világklasszisokat.
Lazák, pontosak, hibátlanok, pörögnek, ha kell, robbannak.

Puyol (5) és Marquez (4) középen, Zambrotta (11), Van Bronckhorst (12) feltolva a középpálya két oldalára.
Közöttük, a két belsõ védõ elõtt Motta (3) a biztosító. Jobbról Giuly (8), Gudjohnsen (7), balról Ronaldinho (10) , mögöttük Deco (20) alkotta Barca gyémánt, (vonallal összekötve).
Motta és Deco között Iniesta (24) mozgott, mintegy átmenetet képezve a támadás és a védekezés között.

Magabiztos építõ játékukba mindig bedobtak - Ronaldinho és Deco vezetésével – egy-egy mûvészi elemet.
A közönség és a FIFA szakemberei is elragadtatással figyeltek.

A FIFA Technikai Igazgatója Holger Oscieck,
a két szakember, Ka Ming és Mezey György társaságában.

Sarkalás, belsõvel hátrahúzás az érkezõknek, ritmusváltással labda átlépés.
Szinte nem volt támadásvezetés, hogy ne olyant látott volna a hálás közönség, - egyéni vagy összjáték elemet, - amit ma csak õk tudnak a világon.

Gólok szebbnél szebb kombinációk után és a végére a csattanó.
Ronaldinho megõrjítette húzásaival a mexicóiakat, majd lehelet finoman Deco elé simította a labdát, amit õ huszonötrõl, átvétel nélkül a pipába vágott.
Errõl az átadásról a szakemberek számára még külön elemezést készítünk.

Ezzel be is fejezõdött a mérkõzés.
A nézõk nem akartak távozni.
Elbûvölve éltették Ronaldinhóékat.

A sokat tapasztaltak sem láttak még ilyent: a szurkolók tömege könnyekre fakadt.
Maradandó élmény volt: ennyire magával ragadó futball örömöt, együtt érzõ boldog játékosokat és csodálóikat még nem láttunk, tapasztaltunk.

A mérkõzés FIFA statisztikája:

A tornáról részletes beszámolót és elemzést készít lapunk kint tartózkodó tudósítója Mezey György, aki a FIFA megbízásból képviseli a futball szakembereket.

Akad bõben mondanivaló, tanulság a minden elemében szétesett magyar futball számára.

Kedves játékosok és szakemberek otthon.
Itt maximális az iram még így karácsony tájt is.
Azután tovább: vissza és helytállás a bajnokságban.
Nincs megállás.

A magyar futball már hátradõlt a fotelban.
Pár hónapra ...
Haveri összejövetelek, utazások, disznótorok ...
Közben egy-egy teremtorna.
Út a semmibe.

Már kész volt a téli mûfüves pénzdíjas tornák országos rendszere, ami versenyre késztette volna játékosainkat, a fiataloktól a felnõttekig, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen ...
Az új MLSZ vezetés ezt is kidobta.

Számukra most az a legfontosabb, hogy legyen már kapitány.
Mindenek elõtt olyan, akiben bízik Kisteleki ...

/Meddig ér a szakma?/

Mezey György
UEFA, FIFA instruktor

Valahogy nem kapják vitorlájukba a szelek az Olympic Lyont.
Megengedhetõ: nem látnak benne igazi üzletet, az erre szakosodtak.
Szakmailag ugyan sorozatban tökéleteset produkál, még sem vet vihart.
Ugyan már vannak, akik mondogatják: esélyes a BL gyõzelemre, de valahogy kevesen hiszik el ezt, még a mértékadó szakemberek közül is!

Miért?
Az fbt21 nem kívánja megválaszolni a kérdést, nincs a biztos tudás birtokában.
Találgatni meg ugyan mire való?

Mire való akkor, amikor akadt érdekesség bõven a két csapat küzdelmében.
Az OL finom szakmai húzásokkal ismét megbénította a mindig dicsfényben fürdõzõ Real Madridot /a „galaktikusokat!”/!

Mit csinált Gerrard Houllier és csapata Madridban a kedd esti visszavágón?
Nézzük elõször a két csapat hadrendjét.

Jobbról Clerc (kék 2), balról Malouda (kék 10) húzódott fel a két belsõ madridi szûrõ magasságába.
Oda, érthetõen, Emersonék (fehér 8) nem támadhattak ki.
Sergio Ramos ( fehér 4) és Roberto Carlos (fehér 3) nem tudta mit tegyen. Amikor kitámadtak, az oldalt nyíló üres területre Carew indult be, ha hagyták Maloudáéknak a labdát átvenni, már kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.
Tiago (kék 21) és Toulalan (kék 28) átfutottak Diarráék területén.
Mögéjük kerülve Juninho (kék 8) precízen játszotta meg õket, sakk–matt helyzeteket teremtve.

A madridi védelmi hatos,
Carew és társai által kreált
óriási üres térrel.

Malouda és Clerc pozíciója,
ahova sem a bekkek,
sem Emersonék nem támadhattak ki. 

Tiago és Toulalan
befutása Diarráék
mögé.

Ez a szerkezeti csapda okozta a madridiak zavarát.
A Real, csak a végén tudott lábra kapni akkor, amikor már minden edzõi elképzelés szertefoszlik, és a rendszert és a taktikai mozgások szerepét a játékosok improvizációs kavalkádja veszi át.

Hozzá kell még tenni, hogy a két csapat pillanatnyi felkészültségében is óriási különbségek mutatkoztak.
A madridiak olyan jeleket mutattak, mintha egy volt kommunista csapat medicinlabdás alapozásából törtek volna elõ a Bernabeu zöld gyepére.

Az igényes szakembereknek igazi csemege volt ez a mérkõzés.
Lelkesedésünket még az sem lohasztotta, hogy a spiker másik csatornára kapcsolására buzdított, katasztrófálisnak ítélve a játékot.

A mérkõzés embere Carew volt.
Foto: uefa.com

/Barcelona –Chelsea visszavágó/

Mezey György
FIFA, UEFA Instruktor

Senki a világon nem fogalmazta meg a csapatjáték lényegét olyan világosan, mint Csanádi Árpád Labdarúgás címû, monumentális mûvében.

"A játékrendszer:
a játékra vonatkozó elvek összessége,
a játékosok /erõk/ elhelyezése a pályán elõre és általánosságban meghatározott célok teljesítése érdekében",
idézzük a könyvében megfogalmazottak lényegét.

Egy csapat játékrendszerének kialakítása, felépítése hosszú, meglehetõsen aprólékos, esetenként bonyolult folyamat.
Ezek az elvek határozzák meg egy csapat játékát.
Ezért, egy csapat játékrendszere tartós, nem változik mérkõzésrõl mérkõzésre, egyáltalán nem a mérkõzéseken belül.

Mindezt azért kellett elõre bocsátani, mert manapság meglehetõsen sûrûn hallani – még szakemberek szájából is -, hogy a jó csapatok több rendszert tudnak játszani, a játék egyes idõszakaiban váltva egyikrõl a másikra.
Ezek elvi kérdések.
A Csanádi által teremtett magyar iskola tekintélyének a védelméért kellett megemlíteni.

Folytatva a gondolatsort: az, hogy a Chesea két ékrõl három támadóra vált, vagy Rijkaard a Barcelonában három védõt szerepeltet a védelem tengelyében középen a mérkõzés egyes idõszakaiban, nem játékrendszeri kérdés, nem változtatja meg a csapat mozgását meghatározó elveket, ezek a változtatások taktikai megfontolások eredményei. A szakvezetõk és a pályán lévõ játékosok reakciói a mérkõzés alakulására, a stratégiai célok elérése érdekében.

Pontosan ez utóbbit tükrözte Mourinho húzása, amikor a mérkõzés hosszabbításában Ballack helyett pályára küldött egy védõt, Paulo Fereirrát.
A kommentátor következtetése az volt, hogy most már visszaáll négy védõre, mert Ronaldinhot fogja a jobb oldalon fogni, Essien pedig bemegy újra középpályára.

Nézzük képekben is a helyzetet.
A Chelsea négyvédõs területvédekezést játszik. „Flat back four”, ahogy mondják Angliában.

Boulahrouz (9), Terry (26), Ricardo Carvallho (6), A. Cole (3) - a négy védõ.
Essien (5), Makalele (4) tömöríti a védelmet, zárja, középpályáról.
Lapos védekezést alkalmaznak, ahogy fogalmaznak az angolok, ami nyilvánvalóan söprögetõ nélküli, tolódásos zóna védekezést jelent. Ez az egész mérkõzésen így volt, a cserék ellenére sem változott.

Azzal, hogy Essien hátrajött, - a hibát hibára halmozó holland behemót helyére - középpályáról, a csapat játékrendszere, formációja nem változott.

Essien (5) játszott jobboldali védõt, ott fogta le a baloldali támadó pozíciójából tevékenykedõ Ronaldinhot.
Helyére Makalele (4) tolódott, mellé pedig Lampard (8) tolódott vissza.
A szervezésben most Ballack (13) mellett, Drogba (11) kapott nagyobb szerepet. A fiatal ék, Kalou (21) - behozatalával sem változott a rendszer, hiszen a két ék mélységi szélességi mozgását, a labda kihozatalt és a szervezést az eddig épített játékrendszeri elvek szerint továbbra is a hármas egység Lampard, Ballack és az elõttük ingázó Drogba határozta meg.

A befejezés elõtti cserénél, Ballack(13) lehozatalánál taktikai változatást hajtott végre a Chelsa mestere. Veszély már csak baloldalról, Ronaldinhotól volt várható. Essien (5) fedezte Ronaldinhot, továbbra is jobboldali védõként, a bejött Paulo Ferreira (20) biztonságot adva - Essien mögé állt védekezni, kettõs fedezettel zárva a feltartóztathatatlannak tûnõ brazil klasszist.
Megmentette így Essient az esetleges szabálytalanság utáni kiállítástól és végképp lezárta Ronaldinho felgyorsulási lehetõségeit.
Ez egy tipikus, - az adott helyzetre helyesen reagáló - taktikai húzás volt Mourinho részérõl!

Motta (3) a – holland dobókocka ötös felállásban – támadások hatékonyságát segítve, kissé Puyol (5) és Marquez (4) elõtt játszott, Zambrotta (11) és Van Bronchorst (12) magasságában.

A védekezésben jobb Edmilson (15) behúzódott Puyol és Marquez közé, segítve a középsõ terület szûkítését és átjárhatatlanságát.
A két középpályára feltolt szélsõ védõ is beljebb és a belsõ hármas védõsorhoz közelebb helyezkedett.

A vesztésre álló, óriási erõkkel támadó Chelsea lehetõségeit próbálta evvel kivédeni a Barcelona mestere.
Arra viszont játékosai nem tudtak reagálni, hogy a szélen vezetett támadások utáni beadásokhoz, - magas labdákhoz – érkezõ, fejjátékban verhetetlennek tûnõ Terry-t semlegesítsék.

Ezek az aprónak tetszõ, de ezen a szinten a mérkõzések kimenetelét meghatározó taktikai húzások, a klasszisok egyéni döntései és megoldásai hozzák a gyõzelmeket és adják majd a Bajnokok Ligája gyõztesét.

/új világrend a futballban is/

A futball globalizáció rendezte a sorokat. Azt nem lehet mondani, hogy átrendezte, mert a régi nagyok maradtak az új urak is!
De, már mások a lehetõségek.
Az eddig diktálók még hatalmasabbak lettek, meghatározzák a futball közéletet.
A Real Madrid, a Barcelona, a Manchester,a Chelsea, az Arsenal, a Liverpool, a Bayern München, a Lyon, a Milan, az Inter - majd jön még újra a Juventus, - meg még néhány ide csapódó, elszakadt a futball világtól gazdaságilag és szakmailag.
Nem telik sok idõbe, amíg szervezetileg is az önállóság útjára lépnek.

Most még nem érdemes elébe menni a dolgoknak honlapunk szintjén.
A nemzetközi futballvilágot vezetõ szervezeteknek azonban jó oka van aggódni.
Tenniük kell valamit.
Nem várhatják ölbe tett kézzel, amíg a világ legnagyobb futball eseményeit, /VB-k, EB-k,/ hobbyként kezelik a sportág sztárjai. Sajnos erre mutató jelek akadnak bõven.
Ezeknek a futballistáknak otthonuk az õket hihetetlen magas „sztárgázsikkal” honoráló klubok. Sokuk ezért már hazát is cserélt.
Mindenük az egyesületeikben mutatott teljesítménytõl függ.

A Real hazai pályán mérkõzött õsi riválisával a Barcelonácal.
Tarolnak a TV-k. A nézõk másodszor láthatták három napon belül a világ egyik vezetõ klubját a legmagasabb európai szinten játszani. A spanyol bajnokságban is rendkívül sikeres „Barca” megrogyni látszik. Csapatjátéka bonyolult, s ha sztárjai együtt mondanak csõdöt, képtelen rangadót nyerni.

A Capello vezette Real Madrid viszont sikeresen újította meg játékát és alakította át állományát.
Chelsea–szerûen modernizálta szerkezetét.
Játékukban a show elemek másodlagossá váltak és elõretört az agresszív célfutball.
Ez az összecsapás is tanított.

A mérkõzés közbeni váratlan edzõi és sztár játékosi húzásokkal szemben a tökéletes szervezettség és tudatosság, a fegyelem és a játék korszerû elemeinek felvonultatása, az egyéni alkotókészséggel szemben – a gigászok csatájában ismét döntõnek bizonyult.

Capello mellõzi a „megállt” sztárokat.
Nincs a kezdõ csapatában Beckham és Ronaldo. Bejött viszont a kevésbé látványos, de igen célszerû Raul, a pontosabbá vált Guti és az egyre érettebb Robinho. És az újak. Cannavaro hátul, Diarra és Emerson a gépezet kulcselemei középen és elöl a Manchesterben elfásult, de Madridban megújulni tudó Van Nistelrooy.

Nézzük a Real Madrid szerkezetét.

Területvédekezés négy védõvel.
Jobbról a robosztus gép Sergio Ramos (4), belül Helguera (21) és Cannavaro (5), balról a kicserélõdött R.Carlos (3).
Ezt az önmagában is átjárhatatlannak tûnõ négyest betonozza be tömör fallá Emerson (8) és Diarra (6).

A védelem elõtt állnak fel, de azonnal készek a labdát fogadó, szabadon lévõ ellenfél középpályásának a letámadására. Az egyik kitámadásával összhangban a másik, - a védelem elõtt – mögé tolódik, behúzva üresen maradt helye közelébe jobbról Rault, vagy balról Robinhot.

Ezt az együttmozgó, mindig „sûrû” – egymás fedezésére kész – egységet még az olyan hatalmas egyéniségek, mint Ronaldinho, és Messi sem tudta egyénileg, vagy rövid passzos kombinációval átjátszani.

Emerson és Diarra elõtt támadó rombusz:
Guti (14) a hátulsó csúcson, Van Nistelrooy (17)az elsõn, Raul (7) jobbról, Robinho (10) balról.

A szervezõ játék legfinomabb megoldásait kívánó szakaszában, a támadó harmadba érkezéskor, ismét példás, tudatos együttmozgással találkozunk.
Guti (14) kevés lenne egyedül.
Nálánál nagyobb játékosok is csak formájuk csúcsán képesek megoldani – õk sem tartósan magas szinten – a csapat eredményességét meghatározó „finom” szervezõi feladatokat. Õ kettõs segítséget kap.
A középpályás védõk egyike, Emerson (8), vagy Diarra (6), felváltva befut mellé. Harmadiknak oldalról, - gyakorlatilag lefoghatatlanul – Raul (7), vagy Robinho (10) érkezik.

Ez a hármas, kiválóan kombináló egység, megoldhatatlan feladat elé állította a Barcelona középpályás védelmét.
Hiába jött be Thuram – a világ legjobb védõinek egyike - a hátsó tengelybe, õ túl messze volt az események gyújtópontjától, csak a következményekkel találta magát szembe, ahol már kevesebb esélye volt.

A Real Madrid ezzel az átszervezéssel, - személyi összetételében, - játékerejében is eléri a Barcelona szintjét.
Szerkezete korszerûbb, céltudatosabb, könnyebben érthetõ játékosai számára, mint riválisáé.

Ismét szembesültünk a XXI. század futball követelményeivel.

Vannak benne szépszámmal tanulható elemek.
Tudatos csapatépítés, szerkezet kialakítás, agresszív célszerûség és mindemellett finomság.
Capello példát mutatott valamennyi szakembernek és vezetõnek:

egy csapat számára hasznos játékost vásárolni, nem csak pénz kérdése.

Szakmai hozzáértés nélkül lehetetlen az elõre lépés.

/4-4-2 vagy 3-4-3?/

Mezey György
FIFA, UEFA instruktor

Nagyon nehéz a nemzetközi csatározások között találni olyan mérkõzést, ahol a szakemberek számára a stratégiai csata látképe is – tökéletesen érzékelhetõen - bontakozik ki, felvetve alapvetõ szakmai kérdéseket.

• Melyik a korszerû futballban legeredményesebben használható játékrendszeri formula?
• Van-e ilyen, ha van, mi indokolja egyik, vagy másik felépítését az adott játékosállomány esetében?
• A szakemberek belsõ meggyõzõdésük alapján határoznak egyik vagy másik mellett, vagy az állomány ajánlja a megoldást, vagy más szempontok is érvényesülnek?

A futballt értõk számára, a londoni derbi világos válaszokat adott. Természetesen nem várható el ezek szakmai szemmel történõ nyomon követése szurkolóktól, vezetõktõl, a média munkatársaitól. És ezt most pozitív megközelítésbõl állítjuk, hiszen ezen a szinten játszott futballnak alapvetõen egy célja van: szórakoztasson! / Ezen keresztül, sokszor bonyolult áttételeken át: profitot termeljen!/

Ez a mérkõzés eleget tett ezeknek az igényes kívánalmaknak:

• a szakemberek számára elgondolkozató, követendõ példákat állított,
• mindenki más számára remek szórakoztatást nyújtott.

Tömegek a lelátón, óriási média érdeklõdés. A világ legnézettebb eseménye volt otóber 18-án!

Kell-e ennél több üzletembereknek?
A különbözõ csatornákon keresztül dõl a pénz!
Így mindenki jól jár.
A veszély egyedül a szakemberekre leselkedik! Ha nem tudják kellõen hasznosítani a tapasztaltakat, lemaradnak. Elõbb utóbb bukik egzisztenciális lehetõségük.

Persze Magyarország kivétel:
itt a Guiness könyvbe kívánkozó „legtöbbször kirúgott edzõ” címmel rendelkezõ, média sztár lehet, pocskondiázhat bárkit, mondhatja tájékozatlanul a marhaságait, mert haveri kapcsolatokat ápol a sajtó néhány szereplõjével!

Nézzük a kérdéseket és a mérkõzés szakmai tanulságait.
Nincs önmagában eredményeket hozó rendszer.
Ha az adott formáció és játékrendszer nem simul gördülékenyen egy klub játékfilozófiájához, állományához, - annak mindenek elõtt koordinációs és játékkészség színvonalához, - semmit nem ér a rendszer.

Ilyen szempontból, tökéletesen megalkotott formációkkal és csatolt játékkoncepciókkal találkoztunk.

A Chelsea hagyományai, klubfilozófiája szegényebb, ezért kevésbé meghatározó Mourinho számára.
Nyerni, nyerni és nyerni.
Abramovics és az újgazdagok által vezérelt futballvilágrend.
Ez mindent meghatároz.

Robosztus, sziklaszilárd négy védõ.
Boulahrouz (9), Ricardo Carvalho (6), Terry (26), A. Cole (3). Az utóbbi kitûnõ támadó erényekkel bír a széleken való egyéni és kombinatív áttörésekben is. A két belsõ a világ legjobban fejelõ /elöl, hátul/ játékosai között van.
Két erre a posztra termett, - érthetõen tudatosan választott – középpályás szûrõ, / védõ, horgony, stabilizátor, ahány ország, annyiféle megnevezés/ Essien (5) és Makelele (4), a két világklasszis teszi tömörré /compact/ és szinte átjárhatatlanná a védelem közepét.
Elõttük zár egy háromszög alakzat, – szintén kiváló védõerényekkel megáldott játékosokból – Lampard (8), Ballack (13) és kissé elõttük Drogba (11).
A félvonal tájékáig húzódik vissza Sevcsenko (7) aki zavarja az elõtte zajló labda kihozatalt.

Az egész Mourinho - és most már a Chelsea - filozófiájának hû tükre.
Áthatolhatatlannak lenni, védeni a kaput minden áron, majd labdát szerezve, ha lehet:

• azonnal indítani Sevcsenkot,
• felpasszolni Drogbának, aki a védelmi egység elõtt mozog,
• gyors kombinációkkal – elsõsorban Essien, Lampard, Ballack révén – építkezni, kollektív ellentámadássokkal gólhelyzetet teremteni.

Célszerû, logikus, begyakorolt, tudatos játék.

Miben hibázhat az edzõ?
Az elsõ bukási lépcsõ a játékos kiválasztás.
Még nem tudhatjuk véglegesen, de egyelõre Sevcsenko és Ballack nem találja a helyét. Fõleg a német sztár vergõdik Essien, Lampard és a kissé visszavont, de egyre agresszívabban domináló Drogba között.
A volt Milán sztár, az ukrán gólzsák, még nem érzi sem az angol futball légkörét, sem a ritmusát. Nem találja magát a Chelsea hierarchiájában, ahol újra ki kell vívnia magának a tekintélyt. Láthatóan nem engedhet meg magának annyit, mint volt csapatánál.

A másik hibázási lehetõség Mourinho számára, annak a kérdésnek a helyes vagy helytelen megválaszolása, hogy megtalálja-e a harmóniát, a kegyetlen agresszivitás, a cél által szentesített játék egyszerûsítés és a csúcsra éréshez szükséges játékosság között.

Megérdemelten nyertek, de ehhez egy esztelenül kinyíló Barcelona is kellett.
Zártabb védekezés ellen nem ment volna ilyen „simán”.
Hiába hivatkozik Mourinho az eredményeire, múltjára, ez nem elég. A Portó sikerei egészen más közegben születtek, mint amiben a Chelsea-val kell megküzdenie. Neki is újra kell tanulnia mindent ezen a szinten is, mert még egy bukás és Abramovics kiebrudalja.

A Barcelona rendszere, játéka, a klub filozófiájára épül.
Ennek megfelelve választották Rijkaardot és /õ/ a játékosokat.
Játékosság, látványosság, támadó szellem, játékdominancia, eredmény.
A formáció és rendszer inkább a klub gondolkozását, tradícióit tükrözi, mint az edzõét. Igaz, ebben az esetben szerencsés, vagy inkább tudatosan épített egybeesésrõl beszélhetünk.

A kapus elõtt középen két védõ – Marquez (4), Puyol (5) – alkot belsõ védelmi hármast a középpályás liberóval /horgony, védõ, elõsöprögetõ/, Edmílsonnal (15), aki inkább harmadik középsõ védõként jellemezhetõ, mint középpályásként.
Ez így logikus, hiszen a két szélsõ védõ, Zambrotta (11) és Van Bronchorst (12) a labdaszerzés pillanatában már középpályára, befelé húzódva várják a támadási lehetõséget, illetve, pozíciójuktól fogva is készek a labda azonnali visszaszerzésére.
Így formálódik egy sajátos /holland mintájú/ dobókocka ötös a védõkbõl és a középpályásokból.
Xavi Hernandez (6), vagy Iniesta a helyzettõl függõen erõsíti Edmílsont, húzódik be mellé, vagy mozog a védelmi egység elé - olaszos Pirlo módra – a labdakihozatal esélyét kínálva.
Elõttük a klasszikus támadó rombusz: Deco (20) a hátsó csúcson, Gudjohnsen (7) az elsõn, jobbszélrõl Messi (19), balról Ronaldinho (10), - kivételesen most alig cserélve pozíciójukat. Vesztésre álláskor ez a formáció változott, de az alapelveket nézve most ez elhanyagolható.

A Barcelona, alig veszt pontot a hazai bajnokságban és többnyire hozza az alapszakasz mérkõzéseit az európai küzdõtéren is.

Hol hibázhat, /hibázott/ Rijkaard?
Ez a felállás és játék filozófia, a játékosállomány magasabb minõségi /játékkészség és koordináció/ szintjét tételezi fel.

Mire épül játékuk?
Az ellenfél támadásainak a középpályás zónában történõ elfojtására.
/„dobókocka ötös alakzat"/.

• A pontos labda tartásra, abból elõre játékra, az egyéni virtuozitásra építõ klasszisoknak. Ronaldinho, Messi, Deco erre termett. Az õ zsenialitásukra épül a támadó stratégia. A többiek ehhez asszisztálnak.
• Szemben a Chesea-val, az elöl lévõ cél ember itt az utolsó lehetõség: ha nem tudják sehogy sem megjátszani tudatos labdajáratásból a Deco, Messi, Ronaldinho hármast, akkor jön a „felpassz” Gudjohnsennek, akinek egyetlen feladata a labda birtokban tartása addig, amíg a játékmesterekhez továbbítani nem lehet! Amikor szemben a kapuval birtokukba kerül a labda, felgyorsítanak és ilyenkor már nincs irányadó taktika. Õk döntik el a támadások végsõ kimenetelét.

Ha nem jut el hozzájuk a labda idõben, ha felgyorsítási lehetõségeiket meghiúsítják, a sikeres támadás esélyei a minimálisra csökkennek.

Ebben számította el magát Rijkaard.
Nem mérte fel, hogy a Chelsea, más-más minõségi szinteken, de legalább olyan játékerõt képvisel, mint a Barcelona.
A labdatartásból elõre passz nem mûködött, mert:

• sztárjai többszörös fedezet alatt esélytelenek voltak ráfordulás utáni felgyorsításokra,
• labda járatáskor, - keresve az esélyt – egyre több védõnek kellett bekapcsolódnia az elõépítkezésbe /Marquez, Zambrotta, Van Bronchorst/, elõteremteve így a kinyílás sorozatos veszélyét.

A labda járatás alapfilozófiája, csak a jobb játékosállománnyal bíró csapat esetében lehet hatékony.
Ez esetben, mint már jeleztük ez a feltétel nem volt adott Rijkaard számára.
A következménye:

• labda eladás
• késõi elõre passz
• a sztárok játékba hozatala már esélytelen pozícióban
• ezen a szinten megengedhetetlen kinyílás

foto: www.uefa.com

Csodálatos mérkõzést láttunk.
A szakemberek számára pedig egy olyan szakmai elõadást, amely minden pillanatában tanított. Tanított akkor, ha az érintettek fel vannak kellõen készülve a befogadására, és ha szándékukban is áll elsajátítani és hasznosítani a tapasztaltakat!

Ha ez megtörténik, akkor már elõveheti a média dédelgetett sztárjait, és bemutathatja úgy, mint „filkók közt az ászt”.
Akkor már nem tudnak nagyon ártani.