A Champions Magazine a közelmúltban cikket közölt José Mourinhoval, a sikeredzővel. Lehet szeretni vagy nem Mourinhot, de Ő olyan vezető, akinek a véleménye fontos. Legutoljára is „érdekesen fogalmazott”. „Nem szeretem az olasz focit és engem sem szeretnek itt” – utalt a szövetséggel, és a helyi médiával való viszonyára a szókimondó portugál. Tudni kell róla, hogy immáron két éve ül az Internazionale kispadján és bár tavaly bajnokságot nyert a milánóiakkal, nem csinál titkot abból, hogy előbb-utóbb szeretne visszatérni Angliába. Mourinhót rendszeresen megbüntetik legutóbb három meccsre szóló eltiltást, és súlyos pénzbüntetést kapott, mert kritizálta a bírót.

A maga nemében egyedülálló vizsgálat. A napi élet idegeskedései során sokszor érzünk a szívünk tájékán szorítást, testünk remeg, erősen verejtékezhetünk. Ezek a tünetek azt jelentik, hogy szervezetünk erőteljesen reagál a környezeti hatásokra. A szívet, mint központi szervünket a legérzékenyebben érintő probléma a stressz. A szív ingerületképző-, és vezető rendszere az autonóm, vegetatív idegrendszer hatásaként reagál érzékenyen a szervezetet érő belső és külső stressz-hatásokra. Ezek a hatások a hőmérsékletváltozástól kezdve az érzelmi izgalmakig mind-mind befolyásolják a szív ingerképzését és vezetését, ugyanakkor szorosan kapcsolódnak a szívmunka hatásfokához.

Folytatjuk Andy Roxbourgh riportjának közlését, melyet az UEFA szakmai lapjában a Technicianban olvashatunk. Bevezetőként Alessandro Del Piero gondolatait idézzük a két edző személyével kapcsolatban. Hogy mi a különbség kettőjük között? Szinte semmi. Nagyszerű edzők mindketten, nincs túl nagy különbség köztük. Még ha a legtöbbször másként is játszatják a csapataikat és ha különböző módon igyekeznek is hatni a játékosaikra.

Kisebb-nagyobb, erősebb-gyengébb stresszhatások mindenkit érnek. Véleményünk és személyes tapasztalataink szerint állítjuk, hogy a labdarúgó edzők (még utánpótlás szinten is!) különösen veszélyeztetettek ilyen szempontból. Ők azok, természetesen számos szakma, hivatás képviselői mellett, akiknek mindennapjaiban a stressz kézzelfoghatóan jelen van. Meglehetősen gazdag szakirodalom foglalkozik az edzői stressz-szel, illetve a stressz-szel való megküzdés hatékony módszereivel.

Az olasz foci „mindigis"  az egyetemes labdarúgó kultúránk alapjaihoz és meghatározó tényezőihez tartozott. Nem hisszük, hogy szakembereink bármelyikének magyarázni és bemutatni kellene azokat a szakmai fogalmakat: hogy „catenaccio”, kockázatmentes játék, sok ütközés, sok párharc, küzdelem az utolsó percig. Ugyanakkor a játékosság alapkövetelményéből indulnak ki. Nagy játékos egyéniségeik és nagy edzőik vannak, akiknek a filozófiáját szerte vitték a világban.

A hollandok legendás labdarúgója, Johann Cruyff lett Katalónia labdarúgó-válogatottjának szövetségi kapitánya. A spanyolországi autonóm közösség sportági szövetségének közleménye szerint a 62 éves szakembert a közeljövőben mutatják be. Cruyff edzőként már dolgozott Spanyolországban, a Barcelona mestere volt 1988 és 1996 között.

A futballcsapat sorsa sokszor azon múlik, hogy a folyamatos napi döntések, az egymást követő lépések mennyire visznek a kitűzött cél felé. Azok az edzők, akik e napi döntéseket hozzák, tisztában vannak ezzel a felelősséggel. Amikor az edző döntést hoz, csak magára számíthat, na meg azokra az eszközökre, amelyek a rendelkezésére állnak. Sokszor mondják a kollégák a médianyilatkozataikban, hogy „megéreztem …” Vajon tényleg létezik „hatodik érzék”, amikor az intuíciójára - a megérzésére - hallgat az edző?

A világ futballjára alapvetően az a jellemző, hogy állandóan változik. A állandó változás feltételezi a folyamatos elemzést, tervezést és a gyakori döntéshozatalt. A döntés nem más, mint folyamatos cselekvés, amely szervesen kapcsolódó tevékenységekből áll. Ezeket a tevékenységeket vezetési funkcióknak nevezzük. Gondolatmenetünkben nem a játékhelyzetekben való döntési helyzeteket helyezzük előtérbe, hanem az edzők, vezetők általi döntések felelősségét szeretnénk kiemelni. Reméljük, hogy azok a vezetők (elnökök, igazgatók) és edzők, akik a döntéseket hozzák tisztában vannak azzal a felelősséggel, amit a sors rájuk terhelt illetve, amit a pozíciójuk elfogadásával elvállaltak. Hogyan is mondja a latin mondás: „Navigare necesse est”, vagyis „Mindenkinek döntenie kell!”

Beszámoló Nagy Mihály (UEFA Pro) angliai útjáról.
Elöljárójában annyit, hogy nagyon sajnálatos esemény miatt változott a látogatásom időpontja, hiszen eredetileg január végén mentem volna. Indulásom előtt néhány nappal történt Kádár Tamás lábtörése. Az angliai klub hivatalos honlapja arról számolt be, hogy 19 éves védője a Sunderland elleni tartalékbajnoki utolsó percében egy nagyszerű mentés után sérült meg. Így jobbnak láttam elhalasztani az utazást. A látogatásom célja egyrészt az volt, hogy megnézzem Tamást hogy él, hogy dolgozik, másrészt szerettem volna belülről látni az NUFC-t.

Weblapunk egyik sikeres sorozatának a címe "Az edző kulcsszerepe" (I-VI.) volt. A legnagyobbak véleményét adtuk közre. Komoly érdeklődésre tartott számot, magas olvasottságot hozott a számunkra, ami nem is csoda, hiszen olyan edzői nagyságok gondolatait közvetíthettük, mint Louis Felipe Scolari, Giovanni Trapattoni, Marcello Lippi, Ottmar Hitzfeld, Arsene Wenger, Fabio Capello, Roy Hodgson, Rafael Benitez, Jürgen Klinsmann. A gondolataik tisztasága útmutató lehet minden nemzetközi és hazai futballedző számára. A napokban került napvilágra a hir, hogy az AC Milannal mindent elérő Carlo Ancelotti a világ másik világhírű klubjának a kispadjára „ült át”, a Chelsea edzője lett. A vele készített interjút közöljük, (Samsungsport.hu) kiemelve a futballt érintő szakmaiságot.

„Senki sem születik vezetőnek, hanem azzá válik.”
Az előző részben a jó edző ismérvei közül említettük a kommunikatív képességet, a lelkesedést (az állandó pozitív hozzáállással együtt), a munka és a teljesítmény ellenőrzés kihangsúlyozásának a képességét, a nyugalom jelentőségét és a csapatépítési képesség fontosságát. Mielőtt további „szükséges” képességeket említenénk, tegyünk egy kis kitérőt a jó vezető kiválasztássának területén.

Az edzőknek elengedhetetlen az önismeret.
„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Fontos terület, mert csak így tud valós képet kapni az edző, hogy milyen helyzetben van és mire számíthat a munkáját illetően. Van olyan egyáltalán, hogy jó edző? Vagy csak két kategória van: a „mai nap sikeres/bukott edzője” vagy a „holnapi nap sikeres/bukott edzője”. Tényleg ilyen egyszerű? Nem, ez sokkal összetettebb kérdés. Nagyon nehéz téma, ezért a teljesség igénye nélkül adjuk közre gondolatainkat.

A futball nem tudomány, hanem gyakorlat
A legnagyobb veszélyt az áltudományok rohama jelenti a sportág számára. Az állandóan homlokukat ráncoló, látványosan jegyzetelő edző a médiának, a vezetőknek játszik. Hát még azok, akik az újságok hasábjain papolnak, „mélyinterjúkat” adnak, gondosan borzolva, zselésen úgy, hogy még egy valamire való csapat kispadján nem ültek végig egy szezont.

A baj az, hogy ezek az önmagukat népszerűsítők egyre nagyobb számban lepik el a sportágat, „nyomják” az extenzív és intenzív intervall témáját, na meg a ppt tréning módszerét és minden marhaságot, amire a sportágnak nincs szüksége. Ami kellene: emberi megértés és empátia a gyerekekkel való foglakozáskor, lényeglátó szakértelem felnőtteknél – ez hiánycikk többségüknél.

A lényeglátás művészete
Alig egy hete indítottuk sorozatunkat, ellentételezéseként a hazai média világában terjedő futball semmit mondásnak. Jeleztük: érdemi ismeretek átadása, figyelem felkeltés helyett ugrasztás folyik. Haverok „igazságának” fényezése. Kedvencek futtatása. Lényegtelen hatásvadászat. Jól mutatja ezt a Fehérváron leszerepelt játékos sztárolása (nyilván mindenki hülye, aki egy ilyen ászt elküldött), na meg a levél a piramisok árnyékából: az eddig magasztaltak sározása - a dolgokat rendbe tevő részéről.

Nagy egyéniségek gondolatai
Meg kell ismerni a legnagyobbak nézeteit. Ez alakítja a saját meggyőződést, munkamódszert, önbizalmat és edzői filozófiát. Ennek a szilárd, de befogadó belső erőnek és hitnek óriási szerepe van az edző napi munkájában. Milyen szakember (?) az, aki ma Ancelotti, holnap Mourinho, később Benitez és Ferguson utánzata akar lenni?!

Nagy egyéniségek gondolatai
Sorozatunk legújabb részében Fabio Capello és Roy Hodgson beszél az edzők számára fontos kérdésekről. Ők is világosan, tisztán és egyszerűen beszélnek. Semmi ködösítés. Persze a hátuk mögött több száz magas szintű mérkőzéssel a kispadon - tehetik is. Különösen fontos most a tiszta hang, amikor a hazai pályákon többnyire média futball folyik! Ezek az elismert szakemberek azért nem ködösítenek, mert nincs szükségük rá.

A legnagyobbak véleménye
Órákig, napokig lehet elgondolkozni tekintélyes edzők véleményén. Mélyen szántó gondolataik, - csak az igazán hiteles mesterektől kapott ötletek - amelyek kialakítják a munkálkodó edzők képzési filozófiáját! Kötelessége minden edzőnek megismerni ezeket a nézeteket!

A legnagyobbak véleménye
Történhet bármi a világ futballjában, a sportág hazai folyamát semmi nem rendíti: egymásnak ugrasztani szakembereket, szolgálni a haverok „igazságát”, megmásítani a tényeket, beszélni összevissza mindenről, csak a lényeg ne látsszék. Hiszen akkor kiderül, hogy minden máshogy megy az egészséges futball világban, mint Magyarországon. Most épp a korosztályos ifik heti tréningje a fejlesztővel a téma. Megy a magyar „futball-vándor" a semmibe.

Stressz, feszültség, ezek a labdarúgóedzők életének mindennapi velejárói. Profi szinten az állandó eredménykényszer igen komoly pszichikai igénybevételt jelent. Amikor megkérdezünk valakit, hogy mit javasol terápiaként, gondolom sokaknak elsőként a pszichológus jut eszükbe. Mi mégis azt ajánljuk, hogy: kollégák menjünk el edzeni!

Jürgen Klinsmann (Göppingen, 1964. július 30.) egykori német válogatott labdarúgó, aki játszott Európa több kiemelkedő klubjában, tagja volt az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon győztes német csapatnak is, melynek elsőszámú támadója volt. Ő volt a szakvezetője a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon bronzérmet szerzett német labdarúgó-válogatottnak.