A felkészülés egyéni felelõssége, teljességre törekvés

Puskás Ferenc szakmai hagyatékának rendszerezése, a világklasszis és társai sikereinek megértése, nap, mint nap újabb gondolatokat ébresztenek, sokszor döbbenetet váltanak ki az érdeklõdõben.
Meghökkenést, mert belemélyedve az élettörténet napi gyakorlatába, mindenkor érvényes igazságokkal találkozunk, amelyek hatása tükrözõdik Puskás megismételhetetlen sikereiben.

Nézzük a mai valóságot.
A futballra tevõ gyerekek motivációja közül, szinte alig találjuk azt az erõs belsõ késztetetést – a legcsodálatosabb sportágban a legjobbnak lenni, - mint ami adott volt Puskásnál és neves társainál.

Az érzelmi kötõdések rangsorában a szülõi ráhatás, a haverokkal való együttlét, az „addig sem vagyok otthon” ki nem mondott valósága, összefoglalva: a valakinek, vagy valaminek való megfelelés az elsõdleges indíték a mai ifjú futballisták életében.

Nincs az a megragadó, közvetlen élmény, amit Puskás akkor érzett, amikor labdát szedett apjának húszezer ember elõtt.
Elõdeik és koruk futballistája soha nem felejti az öltözõ szagot, ami az elsõ belépéskor megfogta.
A nagyoktól rájuk szállt mosott mezek, a bõrlabda illatát.

Sokszor ezek döntenek egy gyerek sorsáról.
Életre való kötõdést jelentenek. Azután az elsõ cselek, a leszorított rüsztrõl kivágódó labda érzete, a nagyoktól kapott dicséretek, a közönség reakciója, a rúgott gól mámora, a kemény edzések utáni jólesõ fáradtság élménye. A többet tudó futballisták szakszerû magyarázata, az apró részletekre való ráérzés, a nyughatatlan vágy: süt a nap, gyülekeznek a grundon a haverok, gyerünk focizni!

Kétségtelen, a mindennapi élet változásai kiiktatták ennek az alapmotivációnak számos elemét. Ma már nem áraszt vonzó illatot a bõrlabda, merthogy más anyagból készül, nincsenek agyonhasznált mezek, - a mama mossa õket otthon, - a haverok nem a grundon gyülekeznek, hanem a gyorszabálók elõtt az utcán, nem a hétvégi meccs a téma, hanem a diszkó ...
Nem a barát veri hívóan a lakás válaszfalát, hanem szülõi nógatás hallik: gyerünk edzésre.

A lényeg nem is a felsorolt összetevõkön, hanem mindezek együttes hatásában keresendõ.

Ha valaki nem kötõdik ezer szállal a labdarúgáshoz, hanem egy kívülrõl ráerõltetett játszmának részese, semmi esélye sincs, hogy az az erõs belsõ késztetés kialakuljon, amely megszállottként hajtja a tökéletesség felé.
A sok gyakorlás és játék, örömélménnyel jár. Mindez erõsíti a kötõdést, további sikereket hozó gyakorlásra sarkall. A felsoroltak hatására kialakult öröm érzés nem valami emberfeletti lény adománya. Megszerezhetõ, birtokolható. A természetesen kialakult belsõ hajtóerõ nélkül nem emelkedhet senki a világklasszisok szintjére.
Gyakorolni, edzeni, játszani, eredményesnek lenni, erõs egyéni felelõsségérzet hiányában, lehetetlen. Amikor a játékos maga számol el tettei következményeirõl.
Ez a nagyon erõs elem, - az egyén felelõssége - , döntõ momentum volt Puskásék életében. Ezen épült klasszisuk, ûzte Õket napi 4-6 órás gyakorlásra és játékra. Erre vállalkozni külsõ késztetésre lehetetlen. Az egyéni felelõsség bázisán rögzültek biztos tudást jelentettek, masszív mentális hátteret építenek, amely szilárdsága bármilyen zavaró körülmény ellenére is kihozza azt a szintû teljesítményt, amelyre képes valaki.

Elemezzük végig a mai futballisták történetét.
Lecipelik a pályára, hogy mozogjon.
Egyen gyakorlatok, egyen edzés. Erre ugyan lehetne építeni, de ki gyakorol ma önszántából e felett még három-négy órát?
Nincs lehetõsége?
Dehogy is nincs! Otthon a panelban is lehet szivacslabdával a helyes lábtartást iskolázni.
De van, aki megmutatja milyen az?
Van, aki elmagyarázza, miért van erre szükség?
Van, aki számon kéri a gyakorlás eredményét?

Mindez a jelenben fordítva játszódik gyerekeink életében, mint Puskásék esetében történt.
Honnan tudják az ifjú futballisták mi a tökéletes?
Ma minden edzõ azt érzi, hogy a tudás egyedüli letéteményese. Külön-külön módszerrel mást és mást tanít, ha tanít egyáltalán.
Inkább gyakorlatokat végeztet!
Eltûnt a hagyományokra épülõ magyar iskola, amely segít a helyesen kialakult, eredményeket hozó játéktudás alapelemeinek elsajátításában.

Az alkati különbségeket leszámítva, Puskás Kispesten hasonlóan precízen, elemeire bontva tanulta az alapokat, mint Sátoraljaújhelyen – késõbb a Fradiba került – Csabai, Kolozsváron Marosvári, vagy Csepelen Keszthelyi.

Sorolni lehet tömegével a példákat tovább.
A legerõsebb szûrõ pedig az volt, hogy akinek hiányos volt a technikai tudása, a játékügyessége nem volt kielégítõ, nem játszhatott közöttük.
Ez volt a leghatékonyabb kiválasztás!
Mindez emelte az ifjú játékos egyéni felelõsség érzetét saját tudásával szemben.

Gondoljanak a történet mögé.
A Honvéd vidéken játszott.
Természetesen gyõzött. Természetesen néhány fröccs a jólesõ fáradtág érzésére és a gyõzelem örömére.
„Be vagy piálva” - szól az egyik Öcsire.
„Mi én? Te vagy a k..anyád”.
A vita végén a mérce, melyikük részegebb: aki le tudja rúgni a gólvonalon botra helyezett kalapot a 11-es pontról, az nem részeg.
Irány a busszal - vidékrõl - a kispesti stadionba.
Éjjelre érkeztek.
Kalap le. Gyufák, öngyújtók világánál, Puskás utcai cipõben háromból háromszor lerúgja.
A sztorinál, a mögötte lévõk az érdekesebbek.
Bármi történjék is, egy alaptechnikai feladatot el kell látni hibátlanul.
Mindig a futballhoz jutottak ki.

U17-EB Luxemburgban.
Az egyik ifi csapat nagyválogatottja játszott döntõ jelentõségû VB selejtezõt.
Szinte üres a nagykivetítõs terem.
Pár játékos lézeng ki be mászkálva a vászon elõtt.
Világklasszisok a pályán.
Az említett nemzet fiataljainak többsége a játékteremben csocsózott …

Az örökség törvényei:

• Csak akkor lehet eredményes a gyerekek felkészítése, ha kellõen erõs a sportág iránti elkötelezettség érzése.
• Ezen az alapon kell felépíteni az egyéni felelõsség belsõ hajtó erejét.
• Az a futballista viszi a legtöbbre, aki a tehetségének érvényre juttatását nem másoktól várja.
• A felkészülés egyéni felelõsségének ereje jelenti azt a többletet, amely az átlagból való kiemelkedést eredményezi, az egyedülálló tehetséget pedig a világhírnévig röpíti.

A fogások tökéletes elsajátítása, a részletek jelentõsége.

Ellepték a futballt a pénzszagot érzõk!
Ez életünk természetes jelensége manapság. Mindenki meg akar élni, jól, ha lehet még jobban. Óriási pénzek forognak a mai futballban.
A világ legnagyobb „biznisze” lett ez a sportág.
Semmi másban nem érdekeltek ilyen nagy számban emberek, fogyasztóként, mûködtetõként, vagy - ami a legfontosabb elem -, a pályán aktív közre mûködõként, mint a labdarúgásban.

Miközben a játékosok felkészítéséhez egyre értékesebb tudományos bázis áll rendelkezésre, megjelenik a bóvli is. Kóklerek próbálják eladni portékáikat, a biztos receptet, amivel meccset lehet nyerni, mindig szárnyaló játékosokat képezni.

Soha nagyobb szükség nem volt a határozott, szilárd, jól felépített edzõi tudásra, mint ebben az új, igényes, csak a gyõzelmet elfogadni tudó futball világban.
Meg kell tudni különböztetni a szakembereknek a lényegest a lényegtelentõl!
Ehhez viszont pontosan tudniuk kell, mi a lényeges.

Segít ebben irányt mutatni a Puskás örökség!

A mindenkori alap, a szakmai ismeretek (fogások) tökéletes elsajátítása.
Néhány kiemelkedõ klasszis kivételével, a legmagasabb szintû mérkõzéseken is találkozunk játékosokkal, akiknek felkészültsége hiányos!

Ne egyszerûsítsük le a dolgokat.
Divat manapság a felkészültséget azonosítani a fizikai jellemzõkkel.
Különösen Magyarországon vált ez napi gyakorlattá. „Az óriási mennyiségû futni tudás” emlegetése, szinte szállóigévé magasztosult nálunk, leszûkítve a feladatot, egyúttal elterelve a figyelmet a lényegrõl!

Könnyen magyarázatot találni erre.
A futballt „megmondók”, az érdeklõdõk felé információt továbbítók felszínes tudása, igénytelensége, felkészületlensége sajnálatos mércévé vált.

Aki valaha hallotta beszélni a sportágról Puskást és legendás társait, megdöbben a minden színészkedést és szóhasználati nagyzolást kerülõ pontos, világos és lényegre törõ fogalmazásukon. Beszélgetõ partnereik felkészületlensége miatt azonban, többnyire nem mélyülhettek el a lényeg aprólékosabb megértetésébe, mert gyorsan jött a témaváltás és siklott a felszínen tovább - a sokkal többre hivatott - riportalany mondani valója.

Tehetséges, válogatott középpályásról esett szó, kutatva a játékszervezõi posztra esélyesek után.
„Kissé monoton a játéka, de sokat fut” – így a szokásos, divatos szólam, a futballisták elemzése rémképeként.
A figyelem a társaság középpontjában lévõ Puskásra szegezõdött.
El is kezdte: „Nem lesz belõle klasszis. Nincs benne dinamika. Tempóváltás nélkül nem igazi a játékos”.
Nem mindenki értette a szakemberek számára sokat eláruló tömör véleményt.
Már mentek is volna tovább a témában, amikor egyikük bátortalanul megkérdezte: „Miért Öcsi, miért nem képes rá? Nem csinál elég sprintet a tréningeken?”.
Puskás furcsán nézett rá, meg a többiekre is. Mint aki akkor néz így, amikor nem érti, hogy egy teljesen nyilvánvaló dolgot miért kell magyarázni. Nagyon sokszor fordult ez elõ. Agya más dimenzióban mozgott ha futballról volt szó, mint a többségé.
Felnézett, és szinte unottan, - mi az, hogy ezt magyarázni kell értetlenségével az arcán – egyszerûen megjegyezte: „Nincs segge”!
Akkor is, mint annyiszor döbbenetet váltott ki. Nem mondták, de magyarázatot követelt tekintetük. Sokan értetlenül bámultak. Kérdezni, megszólalni nem mert senki. Még mindig szinte sokkos állapotban voltak a meglehetõsen leegyszerûsített szakmai ítélettõl.
A robbanékony, dinamikus futballista, mint Puskás volt, erõs combizmokkal, farizmokkal rendelkezik. A megindulás gyorsaságához kell ez. A folyamatos, megvillanásokkal teli kis játékokban fejlõdik ki így az izomzat. Természetesen ehhez öröklött alkat is szükséges, de Puskás ezt már nem tartotta magyarázatra érdemesnek, hiszen a klasszis jellemzõjérõl volt csupán szó, egy játékos esetében. A gyakorlati megközelítés belõle õszintén és tömören ezt váltotta ki.

Ebben a példában azonban jóval több volt, mint egy játékos esélyeinek megítélése.
A futballista kidolgozott izomzata, amely egyáltalán nem hasonlít a manapság divatos „kigyúrt”,- strandra szabott - fazonra, mindent elárul. A technikai, az összjáték elemek tökélyre csiszolása napi több órás, aprólékos gyakorlást kíván.
A futball alapmozgásai, kitámasztás, fordulás, megállás, megindulás, irányváltás, rúgások, lövések, fejelések, sajátosan kiképzett izomzatot követelnek.
A technikai skálázás rendkívül igénybe veszi a lábizomzatot. A gyors irányváltások, - megállás, fordulat, megindulás,- e mellett erõs törzsizmokat is igényelnek. A felsõtest satnyasága, csökkenti a fordulékonyságot, dinamikát. Gyengesége miatt a kilendülõ felsõtest irányba állítása idõpocsékolás.

A sok, életszerû, „játékdinamikájú” gyakorlás, nem csak a mozgáskoordináció javulásán keresztül teszi gazdaságossá a játékos mozgását, hanem a sajátos helyzetekben mûködõ izmok hasznos erejét is növeli.
A felkészítés lényege Puskás és társai esetében, - a magyar iskola tanítása szerint – nem csak arra terjedt ki, hogy a játékosok megértsék, megérezzék, utánozni tudják a legbonyolultabb technikai megoldásokat is, hanem, hogy kiépítsék és megtanítsák a mozgás kivitelezésére, az abban közremûködõ izmokat is a precíz végrehajtásra. A rengeteg gyakorlás, a bonyolult ideg-izom összmûködést kívánó mozgás koordinációját finomítja, de emellett megteremti a mozgás - sorozatosan sikeres végrehajtásához szükséges - izomzati bázisát is.
A rengeteg kisjáték pedig biztosítja, hogy a technikai elemek célszerûen rögzüljenek, azaz mindig az adott játékhelyzet megoldását szolgálják. Ezért nem elég, - önmagában semmit sem ér - a manapság közkedvelt „kondi termek” erõgépein való gyakorlás, ha ez nincs összhangban a speciális gyakorlatok rendszeres és tudatos alkalmazásával.
A gépeken, a különbözõ eszközökkel végzett erõgyakorlatok szerkezete soha nem azonos, - nem lehet azonos – a futball gyakorlatokéval.
A kis részletek, az apró mozdulatok helyes megoldásában a részvevõ, kivitelezõ több száz izomzat harmóniája adja a sikeres megoldást. A mai futball leszûkült terében való természetes mozgás, célszerû helyzet megoldás, a jó eredmények egyetlen záloga.
Gyors helyzetfelismerés, robbanékony megindulás, folyamatosan változó dinamika, precíz ideg – izom összmûködés, kiképzett izomzat. Ez a feltétele a sikeres helyzetmegoldásnak.

Tökéletes technikai biztonság, a részletek pontos kivitelezése a korszerû futball alapkövetelménye.
Mindezeknek megfelelni, természetes volt Puskásék életében. Mint ahogy az erre való felkészülés is természetes, lelki terhek nélkül adott volt számukra.
Boldog futballisták voltak ...

Nézi Öcsi a gyerekek edzését.
„Tanuljanak meg szenvedni is egy kicsit”- veti oda a tréner, a salakon körözõ tízévesek loholását magyarázva.
„Mi a f…t csinál ez”?. „Jó idõ van, ott a labda, a pálya!
Te jó ég!”

Az örökség törvényei.

• A futballisták felkészítésének lényege a mérkõzés követelményeknek való megfelelés speciális gyakorlással. Ebben központi szerepet kapnak a játékok.
• A gyakorlásban mindig a játékügyesség aprólékos felépítése a központi feladat. Ezt a biztos technikai tudás és az összmûködés – csapatmunka – kiépítésével érhetjük el.
• Az elemzés és hibajavítás mindig segítõ, higgadt, további munkára serkentõ, szakszerû (futballista gondolkozású) és gyerek központú legyen.

A játék ismerete, a futballtudás tisztelete.

Lázasan kutatják itthon a futball titkait. Mit kellene tenni, hogy újra régi fényében tündököljön sportágunk? Belevetették magukat a spanyolviasz feltalálásába azok is, akik semmit nem tettek azért, hogy ismereteik bõvüljenek.

Az UEFA tálcán kínálta a szakembereknek a nemzetközi labdarúgás szakmai újdonságait.
Akik az európai szövetség kurzusait elvégezték, szélesebb látókörrel tekinthetnek a felkészítés magasabb szintû régióiba.
Akik ezt elmulasztották, - mielõtt bármilyen kutatásba kezdenek, - ajánlatos, ha megismerik az UEFA ezzel kapcsolatos tanításait.

Döbbenetes hasonlósággal találkozhat a "B", "A" és Pro tanfolyamokat végzõ, Puskásék hitvallásával és napi felkészülési gyakorlatával összefüggésben. Mindenkinek ajánlható, hogy a helyes törekvés mellett, – megismerni a legújabb nemzetközi gyakorlatot – mélyüljön el, a hazai futballkincs, a magyar múlt tanulmányozásában is.

Honlapunk ehhez folyamatosan segítséget is ad, próbál kedvre serkenteni, figyelmet felhívni. e kincsek feltárásával a reflektort, futballunk értékeire irányította.

Most, amikor Puskás és társai csodálatos pályafutását elemezzük, megdöbbenve látjuk, hogy a manapság csúcsra jutott futball nemzetek, nem voltak restek tanulni klasszisainktól, a magyar futball iskola tételeibõl, napi gyakorlatából.

Egész pályafutása, életútja errõl szól.
A labdarúgást, a játékot csak akkor lehet magas szinten játszani, ha az, aki a gyakorlatban ûzi, - kiváltképp, ha oktatja, - a sportág minden elemével tisztában van, a legapróbb részletekig elmélyedve.
A szabályok gyakorlati értelmezése rávilágít a játékos lehetõségeire. Kell ezt külön hangsúlyozni? Manapság sorozatosan elõfordul, hogy szakkommentátor, összetéveszti a leshelyzeteket!
Döbbenten nézték a labdától hét méterre felálló sorfal tagjai, ahogy Puskás öles léptekkel - számolva a métereket - halad elõre. Egy, kettõ, három, négy ... és villámgyorsan beindul a sorfal mellett.
Bozsik – a labda mögött állva – ütemre bepasszolja neki a labdát, amit a halálra vált védõk ámulása közepette Öcsi zavartalanul hálóba passzolt a dermedt kapus mellett.
A lehetõségek minden csínját-bínját ismerték, kihasználták.

Rájuk lehetett bízni a megvívandó taktika kidolgozását, mert tökéletesen ismerték ellenfelük és maguk erejét, gyengéit. Gyerekkortól gyõzelemre játszottak. Ez nem azonos a maiak mérkõzésein tapasztalható szülõi õrülettel, ami gyõzelemmámorba, vagy világfájdalomba csap át.
Nem a bajnoki pontokat számolták. A grundmeccsek egészséges virtus igénye épült ki bennük a gyõzelem, kötelezõen elérendõ céljává. Nem azért mert Anya vagy Apa meg a mester ezzel elégedett lesz, hanem mert a gyõzelem érzése, belsõjük természetes igényévé vált. „Nyerni kell, mert többet tudunk a futballból, mint a másik. Technikailag jobbak vagyunk, ügyesebbek, mozgékonyabbak, gyorsabbak, a játékot jobban ismerjük, ellenfelünknél”.
Nem szajkózták, de tudták, hogy ez igaz.
A technikai fölényükrõl, már sok szó esett.
Játékügyességük kivételesen magas szintû volt. De a játék apró részleteiben is fölé kerekedtek ellenfelüknek, mert fejben mindig elõbbre jártak, mint mások. Mindez azért alakulhatott így, mert a pályán éltek, feltétel nélkül imádták a futballt. Természetes volt tehát, hogy mindig ez volt a téma.

A labdát ütemre kellett passzolni!
Egy millimétert sem lehetett tévedni. A beinduló elé, vagy mögé adni, túl erõsen, vagy lassan- elfogadhatatlan volt számukra. Tudták az ütemre beindulás elõnyeit.
Olvasták a játékot.
Ez ma a legdivatosabb szólam a legmagasabb futball szimpóziumok témái között.
„A labda fusson, ne a baba”! Röhögve dobálóztak az utódok, amikor labda nélküli futásokra bíztatták õket erõtlen mestereik. A mondás Puskásék számára természetes alapigazságot tartalmazott.
Aki lát a pályán, elõre gondolkozik, pontosan és azt játssza meg, aki a legjobb helyzetben van, annak óriási elõnye lesz a csupán fizikai elõnyökkel rendelkezõkkel szemben.
Ezért csüngtek órákig a nagy tudású felnõtteken. Imádták hallgatni, nézni õket. Megoldásaikat, trükkjeiket, történeteiket.
Mindenbõl tanultak.

Tisztelték a futballtudást!
Mindez nem passzív befogadást, a történetek pusztán szórakoztató élményét jelentette számukra. Már másnap reggel próbálgatták a hallottakat, látottakat. Pontosan megtanulták ki mennyit ér a futballtudás mércéjén!
Ez a mérték vezette õket mindennapjaikban.

Nagy társaságban Cziborról esett szó.
Mindenki méltatta cselezési, improvizálási készségét, ügyességét. Puskás elismerte, de jobban vonzódott a Hidegkúti, Bozsik féle kiszámíthatóság, megbízhatóság felé. Véleménye, kialakult nézetei megingathatatlanok voltak.
Mekkora játékos is volt Czibor Zoli!
Így a társaság hangadója. „Igaz Öcsi?” Fordult Puskás felé igazolást várva.
Mindenki Puskásra figyelt.
Kivárt.
A várakozással teli nagy csöndben, halkan, de határozottságot sugározva megszólalt. „Gyors volt”.

Az örökség törvényei

• A technikai ismeretek elsajátításán túl, a közös játék elemeit, az összehangolt támadó és védõ mozgások használatát is meg kell tanulni kora gyermekkortól.
• A tanulást nem szabad a nagy játékkal kezdeni. 1:1, 2:2, 4:4, 5:5, 7+1, teljes létszámú játék.
  A különbözõ életkoroknak, különbözõ létszámú csapatok, kapu, pálya és labda mértetek felelnek meg.
• Játék közben kell magyarázni, megmutatni a helyezkedés, fedezés, tolódás, beindulás, bejátszás, egyéni játék, passzolás helyes – céltudatos - alkalmazását.

/A pályán élni/

A futball feltétel nélküli szeretete.

Sorra alakulnak az Akadémiák.
Három körbe sorolhatjuk õket.

Az elsõ kategóriába azokat az él klubokat jelölhetjük Európában, amelyeket közös versenyszabályzatuk kötelez ilyen intézmények létrehozására és fenntartására.
A közvetlen tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a – magyar mércével mérve többnyire – luxus megjelenésû profi képzõ intézmények, a nemzeti lelkiismeret diktátumai.
Létrehozói, mûködtetõi és talán maguk a napi munkát végzõk sem hisznek végcéljában: hogy majd a francia, angol, spanyol, német, olasz profi csapatok alapvetõen ebbõl fognak meríteni.

Rijkaard igen õszintén errõl így beszélt: „futtatunk akadémiát Barcelonában is, mert ez a fiatalok felé nemzeti törõdést fejez ki. Nem hiszem azonban, hogy eljön az az idõ, amikor nem kell vásárolnunk sztárokat, fõleg csatár és irányító posztokra. Az akadémiában kiváló védõket és védekezõ középpályásokat tudunk csak kinevelni”.

A leggondosabb törõdés, szakmai munka mellett sem tudták eddig a profi akadémiák betölteni eredeti küldetésüket.

Az akadémiák másik része üzleti törekvések terméke.
A befektetés alapvetõen két részbõl áll.
Tehetséges fiatalok felvásárlásából és a képzésükhöz biztosított infrastruktúra kiépítésébõl.
A legfontosabba, a humán oktatói erõforrásba alig invesztálnak.
Többnyire ezek az intézmények is luxus kivitelezésûek. Kiemelkednek az érintett ország általános létesítmény viszonyaiból. Ez az üzleti terv részét képezi.
Csalogatni kell a fiatalokat a ritka lehetõség megvillantásával is.

A harmadik csoportba tartozók a legritkábbak.
Ezek a szervezõdések az ország futball kultúráját hivatottak emelni.
Céljuk a tehetséges játékosok minél szakszerûbb foglalkoztatása, hogy pályafutásuk lehetséges csúcsát elérhessék.
Sok helyen országos, vagy regionális szövetségi költségvetés alapján /állami segítséggel/, ritkábban magántõke bázisán mûködnek.
Ezekben az akadémiákban a gyerek, szülõ, menedzsment közös érdeke alapján születnek a döntések a játékosok jövõjérõl.

Az utánpótlással való foglalkozásnak tehát három indítéka van, szerte a világban:

• szabályozók által kötelezett,
• üzleti célú és
• játékos központú.

Senki nem vitatja, hogy ezek nem „kristálytiszta vegyületek”. Nyílván az elsõ két területen is erõteljesen megjelenik az utánpótlásért való aggódás és az is érthetõ, hogy a harmadik csoportba tartozók is próbálnak - legalább a színvonalas mûködés fenntartása érdekében – üzleti hasznot realizálni.

Puskás Ferenc életét meghatározó idõszak teljesen más volt.
A kirakat és az üzlet nem szerepelt a gyerekekkel való foglalkozás motivációs tárházában. Ezért tudott Öcsi olyan szeretettel beszélni nem csak édesapjáról, hanem tanítóiról, volt kitûnõ futballistákról, társairól, /Cucuról, akit Õ a világ legjobb játékosának tartott/, akik önzetlen aggódással adták át ismereteiket a tehetséges srácoknak.

A technikai elemek aprólékos skálázása mellett, neveltek is. A pályán, az öltözõben való magatartás mellett, mintát adtak a pályán kívüli viselkedésbõl is. Mindezt be is tartatták. A köszönéstõl, a tegezésen át a szerelés használatig /a rüsztön kötött csomójú cipõfûzõért kegyetlen letolás járt/, mindennek íratlan szabályai voltak. Puskásék e szerint nevelkedtek.
A futball tudás elsajátításában is világos törvények uralkodtak.
Az alap, a futball feltétel nélküli szeretete volt.
Ennek a szeretetnek a motivációs bázisán kapcsolódtak be a sportág titkainak elsajátításába.

Aki futballista akart lenni és abból akart megélni, annak kötelezõ volt a technika tökéletes ismerete. Az öregebbek, a „nagyok”, a trénerek megmutatták a precíz végrehajtást. Minden apró részletre kitértek. A feszített csûdhöz való nagylábujj tartást, a fejeléshez a homlok tartás, a feszített nyakizmokat, a sikeres cselekhez, fedezésekhez szolgáló apró trükköket. Azután hagyták a gyerekeket. Idejük sem nagyon volt többre, a szerény megélhetéshez keményen éltek.

Ezután már a srácokon volt a sor.
Tudták, atyaian számon kérik a következõ találkozáskor a már bemutatottakat. Öcsiéket a vágy is hajtotta. Ha az öregek meg tudják csinálni nekik is képesnek kell lenni rá!. Órákat gyakoroltak egymással. Közben játszottak a grundon, ahol a technikai elemeket játék közben alkalmazni kellett, - hibátlanul. Nem vették be a sokat hibázót. Tartásuk volt. Játékukat ne rontsa el senki. Ez további gyakorlásra serkentett. Senki nem akart közülük megszégyenülni. Délután a pálya következett. Élmény volt lesni a nagyokat, akik a játék végén ismét tanítgatták a fiatalokat. Az ügyesebbeket késõbb be is vették a játékba, hogy kiegészítsék a csapatokat. Ez a folyamat: tanulás, gyakorlás, játék, bemutatás, javítás, játék magasabb szinten, a ma is érvényes, legtökéletesebb mozgástanulási metódusnak felel meg. A tanulásnak nem volt alsó korhatára, a mindennapi életük szerves része volt a futball. Tudásuk azért volt megingathatatlan, mert természetes úton szerezték. Egyetlen mesterséges, erõltetett elem nem mutatkozott ebben a folyamatban. Ezért nem voltak soha sem fáradtak tanulni, gyakorolni és játszani. Izomzatuk, keringésük teherbíró képességét minden nap maximálisan kiaknázták. Naponta kegyetlenül elfáradtak, de a siker, az ügyes megoldásoktól kapottak üdítõ, felemelõ hatása, örömélményt nyújtott nekik. Várták a következõ napot, hogy újra kezdhessék. Ez a korai gyermekkorban beidegzett napi mozgás ritmus, az önképzés igénye, megmaradt felnõttként is.

Bozsik labdával az alapvonal és a 16 és feles oldalvonalának keresztezõdésén.
Puskás a félpályán, a kezdõkör és a félvonal baloldali metszéspontjában. Bozsik lendületes labdavezetésbõl, a tizenhatost elérve, keresztirányú tértölelõ átadással indítja a lendülettel beinduló Puskást. Átvétel, labdavezetés, 20-25 rõl lövés.
Bozsik felkocog a félpályára, a kör és a félpálya jobboldali keresztezõdéséhez.
Most Puskás indul labdával az ellenkezõ alapvonalról, a 16 és feles baloldaláról índítja Bozsikot. Mindezt két órán át.
Emlékezzünk, felelevenítve a dokumentumokat: hány gólt rúgott Puskás, Bozsik hosszú indításából!

Az örökség törvényei:

• Csak abból lehet kiemelkedõ futballista, aki korai gyerekkorától, napi 4-6 órát gyakorol labdával és játszik.
• A futball tanulása soha nem lehet teher. A kényszer érzete gátja az egészséges fejlõdésnek. A gyereknek nem szabad éreznie mentális fáradtságot /fásultság, kedvetlenség, nyûg/ a gyakorlás során.
• A futball oktatás kezdeti szakaszában meghatározó szerepe van az edzõ bemutató képességének és játékos tapasztalatának.

/hinni önmagunkban/

Megszállottság, hit és önbizalom

„…ha mind, amit csak nyertél egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felõl..”
/Rudyard Kipling/

Nehéz megérteni a ma történéseit. Néha dróton rángatottként élünk, azt érezzük olykor, hogy tehetetlenül sodródunk. Mások taposnak, törnek - zúznak, mert akarnak valakik lenni.
Vágynak egy számukra sokat jelentõ posztra.
Nem látják, hogy evvel az arcnélküli taposással, céljukat érve is csak ugyanolyan senkik maradnak, mint voltak.

Puskás, máshogy élt megszállottként.
Önbizalma tudáson alapult és kifinomult empátián. Nem volt szüksége taposni, helyezkedni és alakoskodni. Céljait tehetségével, kitartásával, és az elõzõkben már tárgyalt – zsenikre jellemzõ – személyiségével érte el.

Sportágát, a játékot megszállottként szerette.
Ha futballról volt szó, nem számított az idõ, az energia, még a pénz sem, ment és játszott. A pályán pattogó labda számára az oxigén dús életteret jelentette.

„Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci”.
Neki tudják, a sok ócska által azóta is hangoztatott mondást.
Szellemes, igazán Puskásra jellemzõ.
De a lényeg messze nem csupán a kifejezés anyagi tartalmáról szólt.
Játszott õ pénz nélkül is, s legvalódibb profi idõszakában sem a pénz hajtotta parancsolóan.

A siker, az elismerés, a magasztalt képnek megfelelés, a hiúság, a játék, a gyõzelem öröme volt az igazi hajtóerõ számára.
Ez volt megszállottságának alapja.
Amikor már a hazug világ hazug futballjában, lefelé mutatott pályája, akkor sem az anyagi lehetõségek esélyei kötötték gúzsba akaratát.

Érezte: messze van attól az elismertségtõl, benne rejlõ lehetõségektõl, mint amit elérhetne. Pontosan tudta, hogy „futbólia” határai meddig érnek.

Amikor bekerült a futball madridi szentélyébe, egy csapásra megváltozott.
Kitárultak, végtelenné nyíltak az új futballtér kapui számára.
Rögtön ráérzett.

Az anyagiak?
Mindenki ismeri a történteket.
El akarták tiltani.
Ha azt üzenik, gyere, mert hét végén Honvéd–MTK, játszanod kell, biztos nem habozik.
Bozsik hazajött. Igaz, százszoros válogatott lett, de hová juthatott volna a profi világban?

Puskás megelégelte, hogy játszanak vele, eszköznek használják.
„Nem kellek, hát majd megmutatom”.
Megszállottként kezdte el újra és készítette fel magát.
Jó példa ez a maiaknak. Ha valakiben tehetség van, sokra akarja vinni, eltökélt eléggé, edzõ sem nagyon kell.

Öcsi tudta mit kell tennie. Rótta a köröket, a mindig kelletlenül végzett tornagyakorlatokkal dolgozta hasizmát, alakította elzsírosodott izmait acélrugókká.
Csak a világ legnagyobbjaira jellemzõ önbizalommal rendelkezett.
Ez nem kérkedõ és kihívó, ez céltudatos volt. Hitt önmagában.
Tudta, talán egyedül õ tudta a világon, hogy ha fizikumát felkészíti, tökéletes technikájával, természetesen épült játékügyességével, mindent elér!
Saját maga, családja, szurkolói, a magyarok legnagyobb örömére.
Hitt benne!

Csakhogy itthon minderrõl alig tudtak.
Voltak, akik tudtak, de azok hallgattak.

„ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem céloz,
csak Akaratod int Kitartani”
/Rudyard Kipling/

Az, hogy imádott országa alig tud róla valamit, a hivatalos szervek elhallgatják, „barátok” kerülik, vagy elóldalognak mellõle, ha egy-egy állami, vagy pártfunkcionárius megjelent, fájt neki.
Mégis folytatta tovább. 1960–ban a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntõjét a Real Madrid nyerte az Eintracht Frankfurttal szemben 7:3-ra, Puskás négy góljával.
Élete legkiemelkedõbb alakítása volt ez.

A világ legnagyobbjává küzdötte fel magát, s csak azért nem lett Aranylabdás sikerei csúcsán, mert egy magyar „vonalas”, utasításra ellene szavazott.

Micsoda nyomorult belsõ kellett ehhez!
Hazudni, csalni, mert elvárják.
És micsoda emelkedett belsõ ahhoz, hogy Puskás mindezt gyûlölködés nélkül élje meg.
Játszott tovább, többszörös gólkirály, bajnok Spanyolországban. Népszerûsége nem ismert határt.
Itthon - közben - éltették az elhízó félben lévõ pocakos õrnagy hamis képét.
Nem roppant össze.
Dicsõséges pályafutása után azonnal edzõ lett.
„Máma itt, holnap ott” énekelték sokszor.
Végigjárta edzõként is a világot.
Haza nem hívták.
Titokban ad interjút 1985-ben, amelyet nem sugározhattak!
Kértek már tõle bocsánatot?
Végig ment a Neki rendelt úton.
Ugyanolyan méltósággal, tartással, hittel, természetességgel és emberséggel, mint ahogy elkezdte.

„Ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel fiam.”
/Rudyard Kipling/

/a futball maga az élet/

Tisztelet, méltóság, tartás.

„Ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az Õ kétkedésüket,
ha várni tudsz, és várni sose fáradsz,
ha hazugok között sem hazug a szád”
Rudyard Kipling

Puskás élete a kiemelkedõ játékossá és edzõvé válás, futballegyetemi tankönyve.
Az utódok, örökösök lehetõsége, kötelessége tanulni belõle.

Úgy igazat mondani, hogy ne sértsen senkit, tekintélyt szerezni - pályán belül, pályán kívül - a futballtudás lenyûgözõ szintjével és természetes, õszinte, nyílt, szókimondó, tartást jelentõ, méltóságot sugárzó viselkedéssel, a teremtés ajándéka.

Ezzel határozottan azt állítjuk, hogy olyan kiemelkedõ futballtudás és magával ragadó személyiség egyszerre egy emberben, mint Puskásban több emberöltõn át is, csak a legritkábban adatik meg.

Kutatjuk ennek a rejtélyes nagyságnak a titkait.
Tanulni akarunk belõle.
A kiemelkedés útjának, összetevõinek pontos megfogalmazása azonban, csak az idõ távlatában válik lehetõvé.

Az emberi képmutatás és álszerénység tiltja az élõk legendává emelését.
Kedvezõtlen tapasztalatok óva intenek is ettõl.

A közöttünk még létezõk példává emelése bálványimádássá silányulhat, tönkretéve az arra érdemesek igaz nimbuszát.

Öcsit is inkább a kedves sztorik, futballtudását, bátorságát, kiállását jellemzõ, népmesékké szépülõ mondák övezték körül.

Sok könyv jelent meg róla.
Mind igazak, érdekesek, lekötnek.
Mégis a rengeteg adat és anekdota gyûjteménybõl mintha hiányozna a lényeg.

A dokumentumokból kiemelkedik Szöllõsi György, Puskás címû mûve.
Hiteles, tényszerû élettörténet, mégis több egyszerû életrajznál.
Érzõdik, hogy a szerzõ többet lát benne, mint média sztorit.
Érzi Puskás nagyságának a miben létét, miközben megõrzi tárgyilagosságát.

A futballedzõ azonban nem elégedhet meg mindezekkel.
Fáradhatatlanul kutatnia kell a szakmai sikerek hátterét, hogy tanítványainak átadhasson ebbõl valamit.

Ebben az esetben a valami is nagyon sok.

Puskásnak lenni egy keveset, a magyar futballörökség vállalását és ápolását jelenti.

Mindennek az alapja egy olyan személyiség, amely szilárd bázist ad a pályán nyújtottakhoz.
Mindig fénypontban lenni, - kitárulkozva, kritizálva és magasztalva, kivesézve és imádva, - ezt csak kivételes lelki alkattal lehet méltósággal, emberi tartással elviselni.

Fordítva is igaz.
A megingathatatlan futballtudás – Puskás esetében – kivételes személyiségjegyek épüléséhez járult hozzá. A pályán belüli és kívüli helyzetekben ez tartást, méltóságot adott, tiszteletre sarkalt - a kötelezõnek hitt formaságok betartása nélkül is.

Megjelenése tiszteletet parancsoló volt. Kemény, határozott – mégis rokonszenvet keltõ – arcvonások, erõs, az állandó fizikai csatákban kifejlett kemény izmok.
Mokány ember volt.
Nem járt, hanem vonult. Nem azért mert szerepelni akart, figyelmet kelteni.
Ellenkezõleg! Tudta, hogy mindig központban van, milliók figyelme szegezõdik rá. Ez adott állandó tartást, méltóságot. Páratlan futballtudását és egyéniségét kellett megjeleníteni a pályán kívül is. Amikor megjelent, megállt egy pillanatra a levegõ. Ahol megjelent, ott felálltak az emberek. Ezt fogadni csak tartással, méltósággal lehetett. Kritikus helyzetekben mutatkozik meg igazán az emberi tulajdonságok minõsége.
„Ha nem veszeted fejed, mikor zavar van”
/Rudyard Kipling/
Mindnyájan átéltünk ilyen eseteket. A futball edzõk élete tele van válságos helyzetekkel.
A pánikba esõknek végük! Szánalmas látványt keltenek. Különösen, ha sajnáltatják magukat.
Puskás soha nem vesztette el tartását. Határozott, céltudatos kiállását - a legkritikusabb helyzetekben is -, legendaként ápolja a magyar futball.
Méltósággal viselte a legnagyobb csapást is.
„Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed Õket, mint két rongy csalót”
/Rudyard Kipling/

A sikerhez is kell tartás és méltóság. Hemzseg a magyar futball a pillanat emberektõl. Akik egy - egy gyõzelem után rohannak a szerkesztõségekbe, vagy, mint nagy hadvezérek vonulnak be az ismert sörözõkbe. Ráncolva, titokzatosan, sokat sejtetõen.

Nem tudnak semmit Puskásról!
Változatlan tartás, méltóság, tiszteletet parancsoló kiállás, kudarc vagy hõssé magasztaló gyõzelem után is. Ez tette Õt a világ legismertebb embereinek egyikévé.
Szándék nélkül tanított. Tudta, vagy inkább érezte: a futball nem minden!
A ma után, mindig jön a holnap.

Tartása, megingathatatlan, - kivételes személyiségébõl fakadó - méltósága példát mutatott és tanított mindenkit, aki a futballal kötelezte el magát:

a futball nem minden, a futball maga az élet.

/a futballember/

Alázat. Igazmondás. Szókimondás.

„Ha szólsz a néphez,
s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled… "
/Rudyard Kipling/

Öcsi életének leírhatatlanul fontos része, mondjuk ki õszintén: mindene a futball volt.
Életét a labdarúgásnak szentelte.
Ez nem a szeretett család, barátok másodlagosságát jelenti.
Sõt!
E téren nem lehet fontossági sorrendet állítani.
A futball más volt.
Megfoghatatlan hivatástudat ûzte õt elõre a szakmai titkok elsajátításában.
A futball alázat édesapjától, társaitól, - mindenek elõtt Cucu-tól /Bozsik József/- mestereitõl, környezetébõl ragadt Rá.

Mindent, ami a futballhoz kapcsolódott, halálosan komolyan kell venni. Ezt látta mindazoktól, akik fontosak voltak számára, akiket szeretett. Így vált fanatikusan alázatos szolgájává sportágának. Tudásával kiemelkedhetett, örömöt okozott, leírhatatlan érzéseket váltott ki milliókból. Küldetést érzett, még ha soha nem is fogalmazta meg. Tudta, hogy a célok eléréséhez óriási alázat kell. Uralkodója volt a labdarúgás, ezért tudott futballistaként uralkodni.

Ehhez példamutatóan õszintének kellett lennie magához, társaihoz, környezetéhez egyaránt.
A játékhelyzet megoldásához kellõen finom technikai tudást nem lehet „bedumálni”.
A csaló azonnal leleplezõdik tízezrek elõtt a lelátón. Szégyen, megsemmisülés, nevetségessé válás, lesajnálás az ára. Ez elviselhetetlen volt számára.
Mert elsõ akart lenni! A legjobb.
Ezért gyakorolta megszállottként naponta órák hosszat a különbözõ technikai elemeket, tökélyre fejlesztve azokat. Ez azonban nem volt elég. A játékokban alkalmazni kellett tudni ezeket úgy, hogy az mindig a célt szolgálja.
A legindokoltabb helyzetmegoldást. Jaj volt annak, aki hibázott. Azonnal a szemébe kapta az igazságot! Kertelés és válogatás nélkül. Erre nem is volt szükség közöttük. A sportág imádata, indokolta az igazság kimondását. Amikor a megoldás gyatra volt, azt azonnal tudatták. Õszintén, szemtõl szembe.
Ez sarkalt azután a hiányos tudás tökéletesítésére. Csak az mondhatta ki könyörtelenül az igazságot, - az ítéletet társa produktumáról, - aki tökéletesen birtokában volt a helyes megoldás képességének, aki be is tudta mutatni azt.

Innen származtatható az õszinte szókimondás kényszere az élet minden területén, bárkivel szemben.

Ha adott a lehetõség, nem lehet hibázni.
Gyakorolni éjjel nappal, elkerülni a megszégyenülést, a biztos tudás birtokában élvezni a játékot.

A futball volt az életük, alázatosan szolgálták.

Kósa Károly a Kispest kapusa, Puskás édesapjának játékostársa mondta el a történetet.
Bedobáshoz készülõdött Purczeld Ferenc a Kispest pályán, az UTE elleni rangadón. Húszezer ember a lelátón.
Öcsi labdaszedõ volt.
A kigurult labdát õ passzolta vissza.
Tévedett egy métert.
Apja ügyet sem vetett a labdára.
Nem lépett utána, hagyta a pályára gurulni.
„Kiment Öcsihez, seggbe rúgta, majd besétált a labdáért és elvégezte a partdobást.”

Egyszerûen nem értette, hogy „tiszta” helyzetben, miért nem tud valaki belsõvel pontosan passzolni.

Innen az a csodálatos alázat, megszállottság, igazmondás.
A szókimondás, amit ez esetben egy fenékbe billentés jelentett.

Emberség

„ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket”
/Rudyard Kipling/

Az UEFA edzõképzés központi témája az edzõ személyisége. Honlapunkon is találkozhattak már Hitzfeld, Fergusson, Capello, Houllier, Lippi és más kiemelkedõ szaktekintély gondolataival, amelyek vezérelik napi cselekedeteiket.

Közülük egyikük sem, sõt egyetlen világklasszis futballista sem élte át azt, ami Puskásnak osztályrészül adatott.

Egy kirakatpolitikával és erõszakkal fenntartott rendszerben dédelgetett sztár, a forradalommal szétzúzott diktatúra utáni kiismerhetetlen helyzetben, teljes egzisztenciális, családi és egyéni bizonytalanság, majd újrakezdés egy tõle idegen, ismeretlen, bizalmatlansággal és hatalomféltéssel teli világban.

Mindez a gyengébbeket már összeroppantotta volna.
Õ helytállt, mert ilyen ember volt.
Életében minden történés lökte elõre karrierjében, teljesítményére serkentõleg hatott.

Megértette az embereket. Családját imádta, társait, barátait testvérként fogadta, szerette rajongóit. Az újságírókat, idegeneket elviselte,- de nem utasította el õket –, ellenségei nem voltak. Sokan voltak féltékenyek rá, de ezen Õ nagyvonalúan tovább lépett. Mindenkivel szemben õszinte volt. Pallérozatlan mondatai, véleménye, megjegyzései, észrevételei mindig ültek, helyén valók voltak.
Mindenki elfogadta, még ha esetenként nem is tetszett mondandója, de belülrõl elismerték: igaza van.
Nem írta körül a dolgokat.
Nevén nevezte.
Természetes viselkedése nem engedte, hogy kerteljen. Ezért volt mindig kiszámítható. Adni lehetett véleményére, támaszkodhatott rá mindenki. Rögtön ráérzett a bajra. Pillanatok alatt felismerte a leselkedõ veszélyeket, akár egy mérkõzés közbeni helyzetrõl, akár egy ember életérõl volt szó. Nem bírta elviselni az igazságtalanságot, az emberek baját magáénak érezte. Nyoma sem volt nála „ez nem az én szintem” kívülállóságának. Kivételes empátiával áldotta meg a teremtõ. Nem csak a hozzá közel állók, hanem a teljesen idegenek sorsával szemben sem maradt közömbös.
Megszállottként állt az elesettek mögé.
Mindezt csak kivételes személyiségének, emberi nagyságának, meggyõzõdéses hitének birtokában tehette.

Hiszünk benne, hogy a szakemberek merítenek mindebbõl.
Nem a kivételes szakmai tudás teszi a sikeres edzõt. Pontosabban nem csak az.

A tudás, mely a tanulás és a tapasztalatok bázisán mélyül el, a kiemelkedõ személyiség jegyekkel párosulva jut a csúcsra.

A ma magyar edzõje állandóan rágódik, pedig megpróbáltatásai, csalódásai nem mérhetõk Puskás életéhez kapcsolódó nehézségekkel.
Elmerül a részletekben, sokszor jelentéktelen dolgok miatt aggódva õrlõdik fel.

Counsilman az úszóedzõk „pápája” így összegez:
„Képesnek kell lennünk arra, hogy felismerjük a fontos dolgokat és azokkal foglalkozzunk, hogy minimálisra tudjuk csökkenteni a jelentéktelen dolgok szerepét munkánkban… Az X faktor... az a képesség, hogy meglássuk, mit kell tennünk és meg is tudjuk tenni azt… Dobjuk félre a részleteket és jussunk el a dolog lényegéhez.”

Empátia, nagyvonalúság, megértés – sorolni lehetne.
Errõl szól Puskás élete.
Öcsi egyik jellemzõjével foglalhatjuk össze egy szóban: emberség.

A Puskás életút és az abból eredõ örökség elemzésekor, szerkesztõségünk elhatározta, hogy ebben nem ad teret a sztoriknak, mert félreérthetõ következtetésekhez vezethetnek a felszínes érdeklõdõk esetében.
Most ebben a témában kivételt teszünk.
Mert ez az eset annyira jellemzõ Öcsire és mert tökéletesen igazolja az eddig elmondottakat.

Isztambul, 1995. szeptember 06.
Törökország – Magyarország válogatott mérkõzés.
Szövetségi kapitány Mészöly Kálmán, díszvendég, atyai tanácsadó Puskás Ferenc.
Taktikai értekezlet a mérkõzés elõtt.
Mészöly szokásához híven aprólékosan készül: meghatározza az ülésrendet, taktikát magyarázó rajzokat helyez fel. Hosszan elemzi az ellenfelet, csapatot hirdet, személyre szóló feladatokat ad.
Kérdések, hozzászólások?
Csend, majd pár bátortalan kérdés után Benkõ László elnök buzdít.
- „Öcsi mondj már Te is valamit a srácok szívesen vennék”- szólítja fel Mészöly Puskást türelmetlenül.

Vészjósló csend, majd a világ legtermészetesebb hangján végre megszólal Öcsi:
- „Kálmán! Mit vacakolsz itt ezekkel a rajzokkal. Kettõt tegyél hátra bekknek, a többit meg told fel spiccbe és
kész!”

/Mezey György/

Együtt vagyunk magyarok újra.
Közös a fájdalmunk.

Az õszinte emlékezés és tisztelet áradat jelzi ezt.
Mindenki gyászolja Puskás Ferencet, méltón, az igaz szó hangján.
Ki így, ki úgy, de a súlyos veszteség tudata, a nincs többé velünk fájdalma, egyöntetûen sugárzik a megnyilvánulásokból.

Puskás életútja kifogyhatatlan a közös emlékekbõl.
A magyar futballnak, a szakembereknek azonban nem lehet megállni a legendáknál, megelégedni a történetek ápolásával.
„Ezek is kellenek, szereti a nép” - mondta Öcsi visszaemlékezései egyikében.
A lassan népmesei mondákká szépülõ történetek ápolják a legendát.

De Puskás élete tanított is.
A felejthetetlen nagyság emlékének ápolása mellett, nekünk tanulnunk is kell élete történetébõl.
Tankönyvbe foglalható örökséget hagyott a magyar edzõkre.

Érdekes, hogy a nemegyszer megható emlékezet áradat elsõsorban Puskásra, a játékosra irányul:
„csodacsatár, világklasszis, a ballábas zseni, felejthetetlen cselek, lövések, indítások”
hallani, – esetében – megunhatatlanul.
Sokan a vezetõi, a csapatkapitányi legendát ápolják.

Kevésbé látványos és népszerû az a szakmai háttér, ami a sikereket hozta.
Õ maga sem emelte ki életének ezt a részét, - fontosságukat kellõen aláhúzandó.
Szándékosan, vagy talán meg sem fogalmazta magában?
Vagy, Neki így volt természetes, magától érthetõ?
Egyáltalán lehetett volna máskép is?
Nem tudni.
Ez már az Õ titka marad.

Nekünk össze kell azonban gyûjtenünk pályafutása minden szakmai elemét is.
Le kell írnunk, hiszen gondolatvilága a múltból merítve formálódott.
Sikere a magyar futballban felhalmozódott tudásra épült.
Egy rendkívüli személyiség - világklasszis futballista - és az aranycsapat közösségének terméke.

Az örökségét, az élet minden területén felhasználhatjuk.

Az elsõ csoportba tartozók az emberi személyiség formálásához segítenek a pályán és a pályán kívül egyaránt.

• Természetesség
• Emberség
• Alázat
• Igazmondás
• Szókimondás
• Szerénység
• Tisztelet
• Méltóság
• Tartás
• Megszállottság
• Hit és önbizalom

A másik fele a szakemberekre hagyott örökség.

• A futball feltétel nélküli szeretete
• A játék ismerete
• A futballtudás tisztelete
• A fogások tökéletes elsajátítása
• A részletek jelentõsége
• A felkészülés egyéni felelõssége
• Teljességre törekvés
• Az egyén szabadsága
• Az edzõ szerepe, felelõssége

Elemezzük a különbözõ területeket, hiszen egyenként, elemeiben is sokat mondanak és tanítanak.
Aki birtokosa a felsorolt tulajdonságoknak és képességeknek, bizonyára könnyebben boldogul.
Aki magában hordozza a kiemeltek mindegyikét, kimagasló személyiség.
Ha mindez párosul egy leírhatatlan szintû játéktudással, az a világon egyedülálló futballista.

Puskás Ferencnek hívják.

Természetesség

Jó ismerõi barátai igazolják: Öcsi mindig, minden helyzetben egyforma volt. Akár királyokkal járt, akár koldusokkal. Akár király volt, akár koldus.
Nem változott helyzetrõl helyzetre, a józan ítéletû emberekben visszatetszést keltve.
Idegen volt tõle a nyálas megalázkodás, de mindig mindenkinek megadta azt a tiszteletet, ami kijárt, akár tele volt a pénztárcája, akár üres, akár miniszter volt, akár pályagondnok.
Nem esett hasra senki elõtt, de nem volt pökhendi csak azért, mert tudta, nincs párja a labdarúgásban.
A legmagasabb szintû fogadásokon, a díszpáholyokban ugyanolyan természetesen viselkedett, mint az öltözõk környékén, vagy a haveri iszogatás közben.
Hangját ott és akkor emelte fel, amikor és akivel szemben kellett.
Nem kereste a szavakat bárhol szólalt meg.
Vállalta azt, amirõl meg volt gyõzõdve.
Ezért érezte mindenki az Õ társaságában: õszinte emberrel van dolga.

Akik csak látásból, vagy hallomásból ismerik, azok is érzik mindezt.
A filmek, riportok, beszélgetések, errõl tanúskodnak.

A legbátrabb és legnagyobb emberi tulajdonságok egyike a természetesség.
Téved, aki azt hiszi: ezt a viselkedést csak az olyan világnagyság engedheti meg magának, mint amilyen Puskás Ferenc volt.
Nem.
Csak az õszinte tisztességes belsõ, a szakmai eltökéltség és a hit birtokosa lehet ilyen vonzóan természetes.

A legtöbb edzõ bukását színe változásai okozzák.
A színészkedés, alakoskodás, pózolás, nagyképûség, gõg, álszerénység, az önsajnálat és szerepjátszás.

/folytatjuk/

Puskás Ferenc
(1927.április 2 - 2006. november 17.)

Elment a futballkirály.

Ma hajnalban távozott.
Az egész világ emlékezik.
Nincs öntudattal bíró magyar, akit ne rendített volna meg a hír.

Bízhatsz bennünk drága Öcsi bácsi!
Nem hagyunk cserben.
Pihenj békében.

/új futballnemzedék képzése/

Amikor Puskás és Bozsik kissrácként a kispesti telep környékén belekezdett korszakalkotó vállalkozásába, nem sejthette, hogy történelmet ír majd. Átvették apáik, nagyapáik, Sebes, Bukovi, Tóth-Potya, Sárosi, Schlosszer és a többi felejthetetlen nagyság tanításait.

Mind a magyar futball iskolán nevelkedtek:

kötelezõ volt ismerniük a legapróbb részletekig a technikát. Ezt órákig finomították nap, mint nap. Tökéletesen rúgtak, pontosan, kimunkáltan: hibátlan lábtartással, ha kellett erõvel, de mindig helyezetten, alárúgva, nyesve, pörgetve, belsõvel, a csüd mindegyik részével, sarokkal – ha a helyzet úgy kívánta.

Elõdeiktõl, mestereiktõl és egymástól lesték el a fogásokat:

a labda nem pattanhatott el, tempóra kellett adni a társnak, birtokban kellett tartani ravasz fedezéssel és át kellett játszani az ellenfelet ügyes cselezéssel. Tudniuk kellett a „kicsiben” játék minden fortélyát.

Egyedül elõdeik és õk munkálták ki a „kényszerítõ átadás” gyakorlatát olyan szintre, amellyel a legtömörebb védõ falat, kis területen is átjátszották. Ez azonban önmagában még nem lett volna elég az utolérhetetlen világelsõséghez.

A dél-amerikai iskola cirkuszi szintû labdazsonglõrei is hasonló úton nevelkedtek, de a magyarok céltudatos technikájához képest, megoldásaik inkább az öncélú maga-mutogatás irányába tolódott el.

Manapság más országokban – érthetõen - már szívesebben beszélnek közép európai stílusról, hiszen a magyarok sikereit szeretnék valamilyen közös gyökérbõl származtatni.

A nemzetközi szintû csatározásokban kétségtelenül nagy sikereket értek el más iskolák képviselõi is.

Az olaszok világelsõségei is a precíz technikán, de inkább a meglepetés erejével ható szervezettségen, bomba biztos védekezésen és néhány kimagasló egyéniség káprázatos teljesítményén alapult.

Más országok, - már akkor is a németek jártak ebben élen – a játékosok fizikális erejével tartottak lépést a nemzetközi csatározásokban.

Puskásék azonban mindehhez hozzátettek valamit, amelyet senki nem ismert fel.
Tökéletes technikájukat a játékhelyzet gyors és célszerû megoldásaira használták fel.

Mivel napi 4-6 órát játszottak, automatikusan fejlõdött ki szervezetükben a legmagasabb szintre a játék állóképesség bázisát jelentõ keringési rendszer, ami a sorozatos, dinamikus ritmusváltás képességének az alapja.

Játékaik soha nem öncélúak voltak.
Mindig tétre menõen csatáztak, legtöbbször a gyõzelem presztízséért.
Mérkõzéseiken a maximumot kellett adni.

Felelõsséggel, hibátlanul, csak értelmes rizikót vállalva lehetett közöttük játszani.
Megbocsájthatatlan bûn volt egy eladott labda, pontatlan átvétel, öncélú csel, vagy a felületes helyzetkihasználás, potyagól, és az ügyetlen védekezés.

Így épült fel a magyar iskola emberöltõrõl emberöltõre, és csúcsosodott ki Puskásék idejében évekig tartó világelsõséget hozva a magyar futballnak.

Manapság sorra alakulnak játékos képzõ iskolák, vagy ahogy a profi futballban - lelkiismeretük megnyugtatása végett – kissé nagyképûen nevezik „akadémiák”.
Ezek szellemisége nagyon közel áll a nagy sikereket hozó magyar futball filozófiához.
A fiatalokat a „nagyok” köré telepítik.
Így közvetlenül sajátíthatják el a mesterfogásokat a profiktól.

Az Akadémiák, francia és angol mintára már egy pontosan megfogalmazott „know-how”-t jelentenek.
Az Akadémia rangra emelkedésben kritériumoknak kell megfelelni. Az edzésfeltételek, a foglakoztatás rendje, a játékosok és az edzõk kiválasztása - végzettsége, múltja, - a gyakorló terek elérhetõsége, a versenyeztetés, mind az alapismérvek szerint kell, hogy történjék.

Mindezt az érintett ország labdarúgó szövetsége, - mint minimumot – hagyja jóvá. A kritériumoknak megfelelés a biztosítéka az Akadémia rangra emelkedésnek, amely jelentõs támogatással jár.

Míg az Akadémiák a tömegesítést követõ folyamatos kiválasztás bázisai, addig a „kiválóságok iskolája”, vagy ahogy Magyarországon meglehetõsen ostobán hangoztatják az „elitképzés” biztosítja a legtehetségesebbek további folyamatos fejlõdését.

Honlapunk rendszeresen foglakozik az Akadémiák témakörével, kísérletet téve, hogy a hazai futball élet szereplõi is betekintést nyerhessenek ebbe a sajtó által – kellõ ismerek hiánya miatt - misztifikált és gyakran félre magyarázott világba.

Sajnáljuk, hogy figyelem felhívó szándékaink nem jártak sikerrel. A magyar futballról tájékoztatókat, a futballt vezetõk többségét, nem érdekli ez a téma. Csalódottan látjuk nap, mint nap, hogy az fbt21. weblapon világosan közöltek ellenére még mindig ugyanazokkal a tévhitekkel és tájékozatlansággal találkozunk, mint évekkel ezelõtt.

Az érintetteket semmi nem menti fel tudatlanságukért. A példák adottak, az elveket és gyakorlatot közzé tettük, csak tájékozódni kellett volna. Ez azonban – tisztelet az elenyészõ kivételnek – elmaradt. Ezért fordulhatott elõ, hogy szinte primitív módon szembe állították a szövetség országos utánpótlás programját - Bozsik Akadémia – az MTK Sándor Károly Akadémiájával.

A két törekvésnek teljesen mások a céljai.
De egy egészséges futball közegben ezek egymásra épülnek.
Így is történt addig, amíg szét nem verték a Bozsik Akadémiát.
A ma már válogatottságig jutó fiatalok, a szövetség Bozsik programjában tûntek fel és innen emelték ki õket az MTK utánpótlás centrumába.

Csak a magyar futball egészébe illeszkedõ mûködéssel lehet eredményes.
Ápolnia kell a múlt értékeit.
Nem elsõsorban a költséges külsõségekkel, hanem az ott folyó képzés szellemiségével lehet sikeres.

Mûködését nem csupán a megérzésekre és az üzleti érdekek által diktált szabályozókra kell helyeznie, hanem a fejlõdés objektív mutatóira, a játékosok, edzõk, szülõk és az Akadémia vezetõ közösségének összehangolt érdekeire.

Tevékenységét a magyar futball sikeres felemelkedésének céljaiba kell állítania.

„A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia nevét 2006. november 26.-án ünnepélyes keretek között avatták volna fel, de az Aranycsapat legendájának halála miatt ezt tavaszra halasztották.”