2005. december 23-án hunyt el a legendás magyar szövetségi kapitány.
A mesteredzõ, aki négyszer vezette világbajnoki döntõbe válogatottunkat, 91 évet élt.

A mesterek mestere, Baróti Lajos.
Elhunyta alkalmából megemlékeztünk róla.
De az emlékezés akkor jön belülrõl, hanem nemcsak szavakban, gondolatokban marad velünk, hanem ténylegesen is felemlegetjük gondolatait.
Akkor így írtunk róla: „Tanított, ha kérdezett, véleménye, mint a futballkatedra elõadása. Igazi mester volt. Sértõdött, ha kellett, haragot tartott, ha az emberi tartás megkívánta. Elvei voltak, kiállt értük. Gyengeséget árult el, ha meg kellett alkudni.”

Baróti Lajos 1914. augusztus 19-én született Baróton, amely akkor még Magyarországhoz tartozott, ma Románia.

Futballistaként a Szegedi AK-ban és a gyõri ETO-ban szerepelt, két alkalommal pályára lépett a magyar válogatottban is.
1956-ban edzõi képesítést szerzett, 1957-ben pedig mesteredzõnek választották. Edzõi pályafutása Gyõri Vasas ETO, a Bp. Postás, a Vasas, az Újpesti Dózsa, a Wacker Innsbruck, Benfica.

Két ország szövetségi kapitánya volt: Magyarország és Peru.

Négy bajnoki aranyérmet szerzett (egyet a Vasassal, hármat az Újpesttel).
Kétszeres Magyar Népköztársasági Kupagyõztes (Vasas 1955, 1973)
KK (Közép-európai Kupa) gyõztes - Vasas 1956, 1957)
Portugál kupagyõztes – Benfica 1981

A világ azon kevés szakvezetõje közé tartozik aki négy világbajnokságon (!) vezette a nemzeti együttest (1958, 1962, 1966, 1978) irányította a nemzeti együttest világbajnokságon, illetve bronzérmes lett csapatával az 1960-as, római olimpián.

Õ volt a kapitány 1964-ben is, amikor válogatottunk aranyérmet szerzett a tokiói ötkarikás játékokon.
Szövetségi kapitányként 117 mérkõzésen irányította a magyar válogatottat.
2000-ben az Európai Labdarúgó Szövetség életmûdíjat adományozott számára.

Edzõi ars poétikájának fõbb vonásai:

• tervszerû csapatépítés
• korszerû és sokoldalú felkészítés
• baráti csapatszellem kialakítása és ápolása
• edzõ és játékos közötti bizalom megteremtése és erõsítése

Milyen is volt Baróti?
Sok dicsérõ jelzõt lehetne rá mondani, nagyszerû ember, felkészült edzõ...
Röviden nagy egyéniség.

Már 34 évesen edzõsködött.
A játékos pályafutásától egy sérülés miatt kényszerült megválni. Gyõrbe került. A kor szokásainak megfelelõen volt egy „civil” állása is. A helyi gyárban. A „munkásigazgató” elsõ beszélgetésük alkalmával finoman, de keményen fogalmazva próbálta irányítani, befolyásolni az új edzõt.
Mire Baróti: „A vagongyárban elismerem fõnökömnek, de az öltözõben az edzõ parancsol.”
A folytatás?
48 órán belül el kellett hagynia Gyõrt.

Szakmai felkészültsége, hozzáértése megkérdõjelezhetetlen.
Gondolatainak tisztasága mind a mai napig útmutatást kell, hogy jelentsen számunkra:

A morálról:

„Egy ország labdarúgásának helyzetét, helyét az országban, az európai és a világ élvonalában a sportág morális helyzete, bajnokságának színvonala, tisztasága, az utánpótlás, az ifjúsági csapatok helyzete, az edzõk szakmai képzettsége és fõleg gyakorlati szakmai munkája, a játékvezetés színvonala, a klub és válogatott csapatok szereplése, a mérkõzések látogatottsága határozza meg.
A felsoroltak azonban csak akkor segítik a töretlen fejlõdést, ha van egy független, szakmailag hozzáértõ, önállósággal rendelkezõ vezetõ, irányító testület, az MLSZ.”

Az igazolt játékosok számáról:

„ … az utóbbi 6 év alatt (1986) az igazolt játékosok száma egyharmadával csökkent, ami számszerûen mintegy negyvenezer játékost jelent.
Ez a megdöbbentõ adat labdarúgásunk jövõje szempontjából a legsúlyosabb probléma. Õszintén meg kell mondanom, megdöbbentem a hír hallatán. Én a körülményeim szerencsés alakulása folytán edzõi pályafutásom alatt mindig élvonalbeli csapatoknál mûködtem, el sem tudtam képzelni, hogy egy-egy pálya megszûnése, a kisebb csapatok fúziója, feloszlása miatt ilyen nagyságú veszteség érhette a labdarúgást.

Legyen világosság!

„Az MLSZ-nek a legfontosabb bizottsága az Edzõbizottság. A labdarúgás színvonalának emelkedése jó és irányított edzõi munka nélkül el sem képzelhetõ. … Ez indokolja egy olyan testület létezését, amely gyakorlati munkájával segíti az MLSZ Elnökségét. Ez indokolja a továbbképzés fontosságát, a szakmai viták rendezését, a jelenlegi helyzetbõl kivezetõ úthoz irányelvek kidolgozását és félévenként a labdarúgás helyzetének és az edzõi munka értékelését. Azt hiszem, az utánpótlás problémája mellett az edzõbizottság mûködése a labdarúgás legégetõbb kérdése.”

A mérkõzések fontosságáról:

„Ma már biztosan tudom, hogy a tétlen várakozás öngyilkosság… … Minden energiámat latba kellett vetni, hogy létrejöjjenek mérkõzések, mert az edzéseken nyújtottakat nem volt alkalmam mérkõzésformával összevetni. A játék felrázza a játékosokat, képet nyújt az állapotukról. Edzõtábor, mérkõzések nélkül? Ugyan már …

A hangulatkeltésrõl:

„Hibának, súlyos hibának tartom, hogy a labdarúgás szabad préda, mindenki köszörülheti rajta a nyelvét, mindenki szidhatja, mindenki viccelõdhet rajta, ha a közönség unja a Patyolat Vállalat kétes tisztaságú ruháiról szóló vicceket, akkor a futballról mindig lehet egyet gyártani”.

A pszichológiai felkészülésrõl:

A Vasas edzõje volt, amikor a játékosok teljesítõképességét a félidõben oxigén belélegzéssel igyekeztek fokozni. Ez nem jelentett doppingolást, a játékosok mégis szinte szárnyakat kaptak tõle.
Ez azért van – mondta Baróti - , mert a fiúk hisznek benne, meg vannak gyõzõdve annak jó hatásáról.
A Vasas váratlanul vereséget szenvedett az újpestiektõl.
Barótit valósággal megrohanták az érdeklõdõk.
Hogyan következett be az a vereség? – kérdezték? Talán a játékosok nem hisznek a belélegzés kedvezõ hatásában?
Dehogynem! – válaszolta Lajos bácsi. Nagyon is hisznek benne. Annyira, hogy mindent ettõl várnak. Még a gyõzelmet is ….

Nyilasi Tibor
Fantasztikusan szerette minden
játékosát, valamennyiünkkel úgy bánt,
mintha a saját fiai lennénk.
Nála voltam elõször válogatott.

Bene Ferenc
Nagyszerû ember volt,
a legjobb edzõ,
akivel valaha együtt dolgoztam

Grosics Gyula
Szövetségi kapitányom volt,
nagyon tiszteltem,
rendkívüli egyéniség volt,
emberileg és szakmailag is.

Véleménye a szakmai munka különbözõ területeirõl

„Alapvetõ hibának tartom a bajnokság félbeszakítását, amellyel megfosztjuk a játékosainkat a legjobb felkészülési lehetõségtõl, attól, hogy izzó csaták kemény küzdelmeiben edzõdjenek meg a legsikeresebb feladatok megoldására. Ezt Magyarországon kívül sehol sem csinálják, s az összes külföldi enyhén szólva csodálkozik ezen.”

 „A támadó játék híve voltam. Mindig a labdarúgás szépségeire oktattam játékosaimat, elítéltem, de nem is tûrtem a durva játékot.

A Benfica edzõjeként csodálatos élményeket éltem át.

„A csapattal szerencsém volt. Mert nagyszerû egyéni képességekkel rendelkezõ játékosaim voltak. Néhány hete lehettem az edzõjük, amikor Carlos Manuel (az egyik sztár) hátratett kézzel – ez a szokásuk, a bíróhoz is így mennek, ha reklamálnak – odajön hozzám.
– Mister, nem akarunk beleszólni a munkájába, de itt is tartsa meg a jó magyar szokást, és az edzéseken játsszunk sokat –
Így is lett.
Nekem is az volt a véleményem, hogy egy hegedûmûvész vagy zsonglõr akkor tud a legtöbbet fejlõdni, ha a mûvészetét gyakorolja. A labdarúgásban is ez a lényeg, a legfõbb cél mindig a technika tökéletesítése, mert hiába futok gyorsan és sokat, ha nem tudom lekezelni a labdát, vagy nem tudok vele mit kezdeni miután megkapom.”

Mondták róla: „bérelthelyes kapitány” (?)
Egész életében azért kapott hideget és meleget, mert bérelt helyeket osztogatott.
Ez sok játékosára vonatkozott.
Miért?
Mert ismerte õket, hitt bennük.
Mert az edzõi hitvallása szerint az ésszerûtlen kapkodást, a fiatalítást egyenlõnek tartotta a totális bukással.
A játékos felkészültsége, tudása, tapasztaltsága volt az alap. (Talán éppen ezért volt oly sikeres?)
Albert, Mészöly, Tichy, Göröcs, Dunai II, Bene …
Agyonkényeztetett bérelt helyesek?
Azokban az idõkben azt mondták: lehet …
De, sikercsapatokat csinált.
Baróti Lajos csapatban gondolkodott.
Szenvedett, amikor azt hallotta: valakit a pillanatnyi formája, pusztán tehetsége alapján válogatnak.

Sajnos, jó magyar szokás szerint utólag ébredünk fel, hogy az igazi értékeinket nem tudjuk megbecsülni.
A magyarság történelmi múltja szinte minden területen ezt példázza.
Azután, késõbb ismerjük el õket.
Akkor döbberünk rá, hogy ennek az embernek mennyi esze van, volt …

Barótit szinte végigszidták egész kapitányi pályafutása során.
Az 1958-as Vb után inzultusok érték, 1966-ban gyalázkodó leveleket kapott, 1978 után leírták.

Ugyanakkor, ha megnézzük pályafutását a válogatott élén ...
Hihetetlenül eredményes: 117 mérkõzés, 62 gyõzelem, 27 döntetlen, 28 vereség.
Klubcsapatok kispadján: 412 mérkõzés 209 gyõzelem, 97 döntetlen, 106 vereség.

Elképesztõ!
A szövetségi kapitányaink eredményességi ranglistája:

Szöv. kap.

Mérk. szám

Gy.

D.

V.

Max pont

Szerzett pont

Eredményesség

Sebes Gusztáv

69

50

12

7

138

112

81.15 %

Mezey György

35

20

7

8

70

47

67.14 %

Baróti Lajos

117

62

27

28

234

151

64.52 %

Dietz Károly

41

19

9

13

82

47

57.31 %

Bicskei Bertalan

36

13

15

8

72

41

56.94 %

Mészöly Kálmán

49

21

9

19

98

51

52.04 %

Ki volt a magyar labdarúgás számára Baróti Lajos?
A mesterek mestere ...

Mit nyertünk vele?
Nagyon sokat.
Mérkõzéseket, csapatot, nemzeti érzést.
Mindennapokat, szombat délutánokat és szerda estéket.
Világbajnokságokra való kijutást, meg a többi sikert.

Futballkultúránk egyik írója.
Kollégaként, emberként is sokat veszítettünk a földi létrõl való eltávozásával.
Emlékezni fontos.
Tapasztalatait feldolgozni a magyar labdarúgás jövõje szempontjából döntõ!

Irodalom:
Elsõ országos MLSZ Tanácskozás jegyzõkönyve
Kapitányságom története (Lepies György)
UEFA Pro tanfolyam (2004)
Alberttõl Zsákig (Antal Zoltán – Hoffer József)

Webstite-unk "klubtagoknak" aloldalára levelet kaptunk.
Idézzük kollégánk gondolatait, s a felvetett kérdésére válaszolunk.

"Tisztelt szerkesztõk!
Külföldi edzõkkel beszélgetve csodálattal beszélnek egy bizonyos "Duna-menti iskoláról", amit 30-40-es és az 50-es években képviseltek magyar edzõk szerte Európában, és évtizedekkel megelõzték korukat.
Konkrétan az a kérdésem, hogy kik lehettek azok az edzõk, és ha volt ilyen, mik voltak azok az újdonságok, amik megreformálták, Európa fociját? (u.i: gondolom , nem utánpótlás-képzéssel foglalkoztak)"

Az egyetemes labdarúgás szerves része a magyar futball hõstörténete.
Kiváló válogatott csapatok, klubcsapatok, nagyszerû játékosok és magas szinten alkotó edzõk jellemzik e több, mint száz év történetét.
A magyar futballnak több „aranykora” volt.
Igaz ez még akkor is, ha a helsinki olimpiai „aranycsapatunk” sikere mellett „csak” két ezüstérem jutott a világbajnokságok döntõiben (1938 és 1954).
Nem szabad elfelejteni, hogy

• A magyar válogatott pl. Bosznia Hercegovina ellen játszotta a 812. hivatalos nemzetek közötti mérkõzését. Megjegyezzük a nagy tanítómester, Anglia 600 körül jár. Egyedül Brazília van ezer fölött, de ott beszámítják a „B”, az olimpiai csapat összes mérkõzését, és a válogatott csapat klub együttesek elleni összecsapásait is.
• A mai napig a magyar válogatott mérte a legnagyobb csapást a sportág feltalálóira az angolokra. 
• Mi nyertük a legtöbb olimpiai bajnokságot.
• Van világbajnoki, BEK és olimpiai gólkirályunk, Aranylabdásunk. 
• Játékvezetõink szerepeltek az összes nagy kupadöntõben, valamint a világbajnoki nyitó és záró mérkõzéseken.
• Az európai országok a mi futballunk alapján – megirigyelve a sikereinket - szervezték Európa-szerte a saját nemzeti futballrendszerüket, míg nem a labdarúgás a világ legismertebb játékává fejlõdött.

Ennek a csodálatos sikertörténetnek vannak ismert és elismert csapatai, játékosai és edzõi is.
Az edzõk közül szeretnénk megemlíteni egy párat név szerint, gondolataikkal együtt.
Ezen neves edzõk, volt játékosok az adott kor futball-szellemiségének megfelelõen fogalmaznak a játékról, melyet nemcsak õk képviseltek, hanem az idõben velük együtt élõ utánpótlásedzõk is.
Hiszen ez alapján nevelték a játékosokat, ez alapján tartottak „toborzókat”, melyeken több száz labdarúgó palánta akart az adott egyesületbe igazolt játékosként bekerülni.
Sajnos nem úgy, mint manapság, amikor nagyítóval kell keresni az egyesületbe a gyerekeket.
Nézzük tehát a korai nagy magyar egyéniségeket, a teljesség igénye nélkül:

Schlosser Imre
A futballról: „az elsõ és a legfontosabb tényezõ az, hogy a diákságot ne zárják el a futballsportban való szerepléstõl és érvényesüléstõl. Elsõrendûen fontos volna azoknak a diákfutballistáknak a továbbfejlesztése, akiknek képességeirõl már volt alkalmunk meggyõzõdni és akik szakavatott kezek munkája alatt rövidesen a nemzeti válogatott csapat állandó oszlopai lehetnének”
„Schlosser Imre és a magyar futball 35 esztendeje.
A 75-szörös magyar válogatott játékos visszaemlékezései.
Budapest 1934.

Megjegyzés:
2005-2006. Magyarország
Szövetségi irányítással verik szét a magyar labdarúgás egyetlen megújulási lehetõségét az OTP-MOL-Bozsik Labdarúgó Akadémiát, melynek céljai között megtalálható Schlosser Imre gondolata. Ne feledjük, hogy amíg a magyar utánpótlás labdarúgás rendszerében az önmagát egyedülinek kikiáltó Góliát FC. által közzétett statisztikai adatok folyamatos létszám növekedést mutattak ki, addig az MLSZ által igazolt játékosok száma csökkenõ tendenciát jelzett.
Hogy is mondta Schlosser Imre? – „fontos volna a diákfutballistáknak a továbbfejlesztése”

Schlosser a játékról:
„ Trénerünk abban az idõben még nem volt. A magunk módszere szerint treníroztunk. Egyéni rendszerünk az volt, hogy ha nem volt mérkõzés, mindig egy kapura lövöldöztünk. A kapu háta mögött egy három emeletes bérház tûzfala emelkedett. Mi nagy buzgalommal rúgdostunk kapura s a labda, ha a kapu mellett vagy fölötte süvített el, nagy csattanással pattant vissza a ház faláról és mi kapásból, igazítás nélkül lõttük újra a labdát. Tudom biztosan, hogy nagy labdabiztonságomat ebben az idõben szereztem. ”…  

Molnár Ignác

„Az edzõ minden egyes edzésre éppen úgy elõre készüljön, mint a jó tanár az elõadásra. Ne az edzésen találja ki az edzõ, hogy a következõ percben mit is fog végeztetni játékosaival”
A edzésmûsor összeállítása lehetõleg mindig úgy történjék, hogy abban fõleg olyan gyakorlatok szerepeljenek, amelyek a labdarúgójáték egyes részeit képezik.
Fontos, hogy az edzések alatt a játékosok állandóan mozgásban legyenek. Ha a játékosok az edzésen megszokták az állandó mozgást, akkor a mérkõzéseken sem fognak ácsorogni a pályán, hanem folyton mozogni fognak. Mozgás alatt természetesen nem lötyögést értek, hanem gyors, robbanékony, villászerû mozgást.
Igyekezzünk minden gyakorlatot ilyen friss, gyors, robbanékony mozgással végeztetni, hogy ez a villanásszerû mozgás átmenjen a játékosok vérébe.”…
„Még egy jó tanács: már említettem, hogy az edzések mûsorát úgy kell összeállítani, hogy az ne jelentsen robotos munkát a játékos számára. A legtöbb játékos azért unja az edzést, mert az edzés mûsora unalmas, hangulattalan, színtelen s szinte gépiesen végeztetik vele a különbözõ gyakorlatokat. Minél több játék fûszerezze tehát az edzésmûsort, de lehetõleg minden labdarúgó gyakorlatot is úgy kell végeztetnünk, hogy az játékszerû legyen.”
„Edzõ bajtárs, ne feledd: az ifjú nem élhet játék nélkül. A játék éppen olyan fontos az ifjú számára, mint a levegõ”

Molnár Ignác:
Mit csinál a labdarúgó, ha nem rúg?
Stádium sajtóvállalat Rt, Budapest, 1943

Fischer Mór és Faragó Lajos

„A játékos szereplésének sikeressége, egész mûködésének eredményessége a vele született tehetségen és gyakorlaton kívül, még egy fontos tényezõtõl függ, s ez a játék-intelligencia. Vagyis a labdarúgáshoz nemcsak erõ, hanem nagyfokú értelem is kell.”
Ne becsüld le az ellenfelet. Az önhittség a játék kezdetén könnyen az erõsebb fél kudarcára vezethet.
Ne légy szórakozott – ami azt jelenti, hogy játék közben a játékon és ne máson járjon az eszed.
Ne rúgd el a labdát vaktában magadtól, hanem továbbítsd valakihez. Így tehát nem az a legfõbb cél, hogy mielõbb megszabaduljunk a labdától hanem, hogy a labdát eltávolítva magunktól, jó helyen lévõ partnerünkhöz továbbítsuk azt.”

Fischer Mór-Faragó Lajos:
A futballjáték technikája
A sportlap kiadása, Budapest, 1920

Holits Ödön és Mamusich Mihály dr.:

„Ha tehát nem akarunk elbukni a nemzetközi futball versenyében, akkor a következõ feladatok várnak ránk:

I. Át kell alakítani a játékunkat a modern futball követelményeinek megfelelõen. El kell vetni minden felesleges sallangot, ami a régi közép-európai stílusból maradt ránk. Gyorsabbá, egyszerûbbé, elõretörõbbé, céltudatosabbá, energikusabbá és eredményesebbé kell tenni játékunkat. De meg kell õrizni a régi iskolából rafinált csatárakcióinkat, lapos passzjátékunkat, ötletes húzásainkat, amelyek sakk-mattá teszik a szembenálló védelmet.

II. Revízió alá kell vennünk az egyes játékosok szerepét a modern futball követelményei szerint.

III. Tanulmányoznunk kell a taktikai formációkat, mint a védekezésben, mind a támadásban, hogy ne álljunk ki védtelenül a nemzetközi találkozásokon.

IV. Tökéletesíteni kell a játékosok kondicionálására vonatkozó ismereteinket és hozzá kell idomítani technikai felkészültségünket a modern futball kívánalmaihoz.

V. Mindezek keresztülvitelére szakképzett edzõkre van szükségünk, akik a fõváros futballsportja mellett a vidék sportjának fejlesztésével is foglalkozzanak.

Holits Ödön és Mamusich Mihály dr.
Hogyan futballozzunk?
Gergely R. Könyvkereskedése Budapest 1936.

Dr. Kovács Ferenc:

„A pályán a játék képe csak úgy alakulhat, úgy formálódhat széppé, izgalmasság és stílusossá, ha abban a játékban következetességet, ésszerûséget és az összhangot meg lehet találni. Az ide-oda való szaladgálás, kapkodás, a nyers fizikai erõbõl való labdarugdosás szép és élvezetes játékot egyáltalán nem okoz. Fel kell készülni tehát okosan mindenre, mert csak kellõ oktatás és elõkészület után mondhatja el magáról mindenki, hogy <állom a sarat!> De akkor se bizakodjon el senki, mert a legjobb felkészültség mellett is érheti kudarc az embert!”
Ezen kis tanulmányomban kitérek a labdarúgás alapelemeire; továbbá a tervszerû játékot akarom munkámon keresztül megismertetni, mivel tervszerûség nélkül igazi labdarúgás el sem képzelhetõ!"

Dr. Kovács Ferenc:
Alakzat vagy rendszer
Pápa, 1945

Pálfai János

„Mit kell tudnia egy játékosnak, hogy "jó játékos" lehessen?

• Jó labdakezelés (technika)
• Labdarúgó harcászati ismeretek (Taktika, rendszer, stílus)
• Jó erõnléti állapot

„Mindent alaposan, gondosan tanítsunk és gyakoroltassunk. Sose feledjük: elsõ a tökéletes labdakezelés és csak ezután következik a többi ismeret. A fiatalok edzésében sok legyen a játékos gyakorlás."

Pálfai János:
A labdarúgás edzése
Budapest, 1946

Eddig a labdarúgásunk történetének korai idõszakából megjelent szakkönyvekbõl idéztünk, mintegy bizonyítva, hogy gondolataik a mai napig érvényesek.
Ugyanakkor említsünk meg két nagy edzõegyéniségeket, akik a gyakorlati munkában alkottak nagyot.
Tóth-Potya Istvánt, aki játékos pályafutása után itthon és külföldön nagy sikerrel mûködött edzõként. Ráadásul Õ volt az, aki kezdeményezte a Magyar Tréner Kollégium, a labdarúgóedzõk elsõ hazai szervezetének megalakítását.
Sebes Gusztávot, aki 69 mérkõzésen keresztül ült a válogatott kispadján. Az eredményessége, szerintünk a mai napig utolérhetetlen: 69 mérkõzés 50 gyõzelem, 12 döntetlen, 7 vereség, 278-97 gólarány, (81,16 %-os siker)

„A teljesség igénye nélkül” - írtunk a bevezetõnkben.
Ezért nem szabad elfelejtkeznünk azokról, akik személyiségükkel, tevékenységükkel örökké maradandót alkottak a magyar labdarúgás történetében. (Kár, hogy egyesek elfelejtkeznek ezekrõl a kimagasló szakemberekrõl.)

Jöttek a közelmúlt, mai napig csodált szakemberei, akik még azt az eredményt és szellemiséget tudták produkálni, melyek a magyar labdarúgást a világ élvonalában tartották.

• Lakat Károly „Tanár Úr”- olimpiai bajnokság
• Baróti Lajos - 117 alkalommal ült a válogatott kispadján
• Illovszky Rudolf – a kispad nagy mestere – 445 mérkõzéssel
• Kovács Ferenc – a Videoton sikerének „kovácsa”
• Mészöly Kálmán – 61 meccs játékosként, 61 meccs szövetségi kapitányként
• dr.Mezey György – Európa legjobb szövetségi kapitány 1985-ben, az UEFA edzõképzés magyarországi meghonosítója.

És azóta …
Folytatjuk!