A mozgásnevelés célja és feladata, hogy fokozatosan kialakítsuk és fejlesszük azokat a képességeket, amelyek a gyermekek mozgáskultúráját, mozgásharmóniáját alapvetően meghatározzák. Ezt a feladatot csak aktív mozgástanulással lehet teljesíteni. Fontos, hogy megfelelő célok közvetítésével, komplex tevékenységek rendszerével „vezessük rá” a gyermekek idegrendszerét az új ideg-izom kapcsolatok kialakítására. Az edzések, gyakorlások folyamán a feladat soha sem az, hogy valamilyen fogyatékosságot változtassuk meg, hanem, hogy a tanulásra képes gyermeket hozzásegítsük minőségi változások létrehozására.

A futballban élenjáró országok mindegyikének van sajátos nemzeti stílusa. Ebben a stílusban az adott ország nemzeti kultúrája tükröződik. Az emberek mentalitása, gondolkozásmódja mind-mind megjelenik a játékban. Példaként vegyük a magyar stílust. Csodálatos nemzeti himnuszunkban a "balsors"-ra külön is utalunk. Sajnos ez a futballunkra is jellemző. Többen vagyunk hajlamosak egy-egy vereséget tragédiaként átélni, de sokan közülünk könnyedén átlépnek a kudarcon. Melyik a megfelelő út?

Fontos feladat egy jól működő utánpótlás egyesületnél a korosztályok közötti átmenetek megteremtése. Ez nem csak a korosztályos képzésre, hanem az alkalmazott játékrendszerekre, illetve felállási formákra is értendő. A Bozsik programban az U13-es csapatok félpályán (min. 40 x 60 m, illetve max. 50 x 70 méteres területen) 8+1-es felállásban játszanak, félpályától érvényes les szabállyal. A 4-3-3-as hadrendre a futball oktatása – tanulása szempontjából alapvetően fontos készülni.

A „Mi időnkben” – a ’80-as években - az „1:1” elleni játékok a játszótéren zajlottak különböző tárgyak vagy a lányok elnyerése érdekében. Ma már ez nem mondható el az ifjúság részéről. A mai világban a fiatal labdarúgó palánták a számítógépen oldják meg az „1:1” elleni játékokat. Az ellenfél nem egy hús-vér ember, hanem a billentyűzettel vagy a konzollal vezérelt „valami”. Pedig a játék szellemisége megkívánja, hogy a mindennapi képzésünk során nagy jelentőséget fordítsunk az 1:1 elleni játékokra.

A futball oktatási rendszerében az érdekes az, hogy minden képzési szakaszban meghatározhatók azok a célok, „előírások” amit az adott szinten a játékosnak el kell sajátítania, de fogalmazhatjuk úgy is, hogy amit az edzőnek meg kell tanítania. Amíg a felnőtteknél kizárólag - természetesen profi szinten - a csapat eredményessége az alapvető követelmény, addig a fiatalok nevelésénél az egyéni fejlődés áll a középpontban.

A futball tanítása során a játék- és mérkőzéshelyzetek elsajátítása a kiindulópont. Ennek a felfogásnak az alapja, hogy a játékos képzésére törekszik, és a játék- és mérkőzés helyzetek sokoldalú variációit kínálja. Az összes olyan forma, amely nem mérkőzésszerű, természetellenes! Ezért olyan gyakorlatokat kell alkalmazni, melyeknél a technikai, taktikai és kondícionális képzés kiváltja a mentális alkalmazkodást és együtt kerek egészet képeznek.
Az edzőnek képesnek kell lennie a játék- és mérkőzéshelyzetek metodikus (szakmai) és didaktikus (oktatás és tanulási folyamat szerinti) átadására.

Mit mondhat az edző, amikor játékosaival a párharcot gyakoroltatja? „Játssz és küzdj, harcolj az ellenfeleddel, ne félj, ne riadj vissza semmitől! Vértezd fel magad a küzdelem minden oldaláról! Amikor támadó vagy, akkor legyél vállalkozó kedvű, önbizalommal teli, amikor védekezés a feladatod, fontos, hogy a sportszerűség határai között viselkedj agresszívan és a labdára koncentráltan cselekedj! A képzési folyamatban az edzői tanácsok sorsdöntőek. Ezért is állítjuk, hogy az edzői hivatás nagy részét nem lehet könyvből megtanulni.

„Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk! Egyedül az számít, hogy játszunk-e?” Sport és család? Futball és gyermek? Nehéz kérdés! A jó szülő-gyermek viszony az alapja a gyermek jövőbeli életének. Mondhatjuk olyan fontos ez, mint egy épületnek a szilárd és erős alap. Egy ilyen erős alapra építhető fel egy esetleges sportolói karrier alakulása. Ezt a folyamatot ideális esetben a szülő támogathatja, de nem forszírozhatja a saját vágyai által hajtva. A játékos, az edző és a szülő hármas szoros és őszinte együttműködése szükséges ahhoz, hogy valóban kiemelkedő eredmény szülessen, vagy a "másik" oldalról nézve a gyermek személyiség fejlődése értékes lehessen.

Fiatalkori emlékeim közé tartoznak a régi edzések. Azt hiszem 14 éves lehettem. Az edzés előtt „összejöttünk”, körbevettük Józsi bácsit. Pár bevezető gondolat után elmondta, hogy mi lesz az napi program. Jó szokásunk szerint csak az elejére figyeltünk oda, de a legfontosabb az volt számunkra, hogy mikor fogunk játszani! Nem futni, nem gimnasztikázni, még csak nem is kapura lőni, ugyanis a „puskaporunkat” már edzés előtt előttük, mivel lehetőségünk volt egyórával is korábban kimenni a Tatai úti pályára.

Mondhatnánk alapjáték. S, ez így is lehet, hiszen 10 játékosa mindenképpen összejön egy edzésre (?). Ilyen játékoslétszámnál viszont "bün", ha az edző csak "úgy" bedobja a labdát és annyit mond a "srácoknak"  játsszatok. Edzői felelősség kérdése, hogy a játékosoknak az életkori sajátosságuknak és a képzési folyamatuknak megfelelően feladatot adjunk. Olyan feladatot, amelyet meg tudnak oldani és amely megoldása közben élvezni tudják a játékot és közben egyéniségüknek megfelelően alkotni, feljlődni tudnak. Ehhez az "alkotáshoz" játékszerkezetre van szükség. Rendszerre, amelyet mi edzők adjunk, adunk meg számukra! A szakmával szemben ez alapvető kívánalom!

Előző anyagunkban kiemeltük, hogy a koordináció az a képesség, amelyben a különböző mozgáselemeket egy mozgássá kombináljuk. Az alkalmazott koordinációs gyakorlatok során a csapatjáték alapelemeit tudjuk gyakorolni. Egy-egy játékossal a posztjának megfelelően lehet gyakoroltatni a labdakihozatalt a középpályára, a támadás építést és az indítást. A pontosság elsődleges szempontját figyelembevéve a játékhelyzeteknek megfelelő gyakorlatokat kell összeállítani.

Az előző részben megemlítettük, hogy a labda nélküli futás, helyezkedés nem elsősorban fizikai képesség kérdése. A játékban a labda nélküli helyezkedésnél a támogató játékos(ok) feladata, hogy olyan helyre, pozícióba mozogjanak (sprinteljenek, fussanak, kocogjanak, sétáljanak), ahol megjátszhatóvá válhatnak. Phil Parkinson szerint: „a labda nélküli futást alapvetően a labda birtoklása határozza meg”.

Levelet kaptunk, amelyben egy edzőkollégánk az iránt érdeklődik, hogy milyen szakmai elvek alapján (és milyen gyakorlatanyaggal) tudja felkészíteni a most még félpályán szereplő játékosait a következő évben, amikor is, már nagypályán fognak játszani.
Erre a kérdésre szeretnénk választ adni három részes sorozatunkban, játékelvek ismertetésével és konkrét gyakorlatok, kis játékok bemutatásával. Weblapunk már többször foglalkozott a 4-3-3-as játékrendszerrel, hisszük, hogy az újabb és újabb elemzésekkel mindig újabb részletekre tudunk rávilágítani.

Tisztázzuk előre! A labda nélküli futás nem egy fizikai képesség megjelenése. A játékban, a labda birtoklásához nem csak a technikai elemekre van szükség, hanem taktikai felkészültségre. Ez magában foglalja a labdás játékos labda megtartási és passzolási törekvését, illetve a labdás játékos segítését a labda nélkül helyezkedő társai részéről. A labda nélküli futás, helyezkedés nem elsősorban fizikai képesség kérdése.

A futball játék. A játékra játékokkal lehet és kell is felkészülni. Ez a megállapítás különösen fontos, ha abból indulunk ki, hogy olyan helyzetekben, ahol minden résztvevő döntéseinek eredményét a többiek lehetséges magatartása befolyásolja, ott a felkészülésben a játékot kell kiinduló pontnak tekinteni. Éppen ezért olyan elő- és felkészítő játékokkal célszerű magára a futballra felkészülni, amelyekben pontosan meghatározottak a játékszabályok, a játéktér, a játékosok száma.

A felkészülési játékoknak különösen nagy szerepük van a játékosok felkészítésében. A fiataloknál ezek a játékok a képzési folyamatban kapnak fontos szerepet, a profi játékosok felkészítésében pedig az adott mérkőzésre meghatározott taktikai feladatokra lehet gyakorolni. A szakmai anyagunkban említett játékok kisebb vagy nagyobb területen, kevesebb vagy több játékossal egyaránt lebonyolíthatók. A játékok szervezése minden további nélkül egyéni is lehet az edző elképzelései szerint.

A Ruislip Town Football Club. Csodaországban jártunk! Igen, ez maga a csoda, ahogy a futballal, a gyermekekkel foglalkoznak. A Ruislip Town FC története az 1970- es évekre nyúlik vissza. Ebben az időszakban még felnőtt csapatot is versenyeztetett a klub, amely az amatőr Athenian League- ben szerepelt. Az 1970- es évek végén azonban megszűntek, és hogy 1995-ben újraszületett a klub, az a Ruislip Town FC egyik volt játékosának, Alan Perrin-nek köszönhető. Alan a mai napig fontos szerepet játszik a klub életében, hiszen, mint elnök, edző és ún. gyermekvédő (futballgondok) működik közre.

Az MLSZ 110 éve fenállásának alkalmából a Szövetség országos fórumot hívott össze, amelynek a hírneves vendégei voltak a Spanyol Labdarúgó Szövetség. Ennek a meghívásnak az előzménye, hogy a két szövetségi elnök Ángel Maria Villar Llona és Csányi Sándor együttműködési megállapodást írtak alá, amely több területre kiterjed. Így a mostani rendezvényre is, ahol vendégül láthattuk Fernando Hierro-t, az RFEF sportigazgatóját és Ginés Meléndezt, az U17-es válogatott szakvezetőjét.

A támadás akkor hatékony, ha képes meglepetésszerű megoldásokkal olyan helyzetbe hozni, kényszeríteni az ellenfelet, amelynél már nem képes beavatkozni a játékba. A korszerű támadás hatékonyságát két dolog határozza meg: az egyik a játékosok technikai felkészültsége, míg a másik a játékügyességük. Egyik sem létezik a másik nélkül. Míg a védekezésnél „hellyel-közzel” azt lehet mondani, hogy egy-egy játékost mentesíthetünk alóla - elsősorban azért, hogy a labda megszerzése pillanatától frissen tudjon bekapcsolódni a játékba, addig a támadás az egész csapat feladata.

Érdekes anyagot kaptunk. Elolvasása közben döbbentünk rá, hogy hol is tartunk. Milyen a mi futballunk háttere? Sokszor, nagyon sokszor említettük már: sokkal több igazolt játékosunknak kellene lenni ahhoz, hogy Európa élvonalához felzárkózhassunk. Az UEFA edzőképzési projektnek megfelelően kellene képezni a játékosainkat, stratégiailag jól felépített, szervezett kiválasztással megtalálni a tehetséges játékosainkat. Folytathatnánk, de íme egy példa, hogy egy kis település mennyire komolyan veszi ezt a csodálatos játékot. Fantasztikus anyag! Igaz, mindez Ausztriában történik.

A taktikai feladatok megoldásának egyik legfontosabb feltétele, hogy a játékosok olyan értelmi, gondolkodási színvonalon álljanak, hogy képesek legyenek felismerni a játékhelyzeteket. Ha erre képesek, akkor elvárhatjuk tőlük, hogy helyes, gyors és pontos döntést hozzanak. A helyzet felismerése értelmi, agyi történéseket - emlékezést, tapasztalatot, gondolkodást - feltételez. A helyes mozgásos válasz, azaz egy technikai-taktikai feladat megoldása központi kérdése játékunknak. Ennek a központi kérdésnek az alapja a játékos helyezkedő mozgása.

A manager világban számtalanszor hangoztatják, hogy "A CÉG"  sikere az alkalmazottak közösségén, vagyis a csapat tagjainak együttműködésén alapul. Ugyanez természetesen a futballmérkőzésre is vonatkozik. A csapatjáték felépítése, a játékosok közösségi "munkájának", játékának összecsiszolása az edző, és a szakmai munkáért felelős vezető edző - a szigetországban használatos szóval a Manager - feladata, felelőssége.

Tény, hogy a játék minőségét – nem a győzelmet! – a csapat labdabirtoklásának minősége és ritmusa jelenti. Ez a szakmai megállapítás feltételezi a játéktéren a játékosok megfelelő területi felosztását. A 3:4:3-as rendszerben ez az igény tökéletesen megalapozza, hogy a pályán lévő játékosok között számtalan – előre nem meghatározható – játékhelyzet adódik. A játékosok ebben a felállásban egyrészt nincsenek egymástól távol, de ugyanakkor egymáshoz nincsenek túl közel sem. Ez a rendszer alapvetően alkalmas arra, hogy az összjáték "KÖZÖSSÉGI" alapját elsajátíthassuk az utánpótlás játékosainknak.

Az UEFA a követendő játékstílus és ezen belül a technikai-taktikai cselekvések tér-idő viszonylatában bekövetkezett változások ismeretében az utánpótláskorú labdarúgók képzésében a játékrendszerek egymásra építésével új utat, új labdarúgó-filozófiát indított útjára. Szakmai javaslatait feltétlenül érdemes megfontolni, mert logikusan és a játék oktatását, tanulását segítően építette fel a rendszerét. Ezek szerint a nagypályára lépés időszakában a 4:3:3-as rendszert kell elsajátítani a játékosoknak, majd 14-15 éves korban a 3:4:3-as, később 16-18 éves korban a 4:4:2-es játékrendszer felépítése, megtanulása következhet.

A nagypályára lépés hatalmas feladatot jelent a játékosok részére. Az európai országok többségében ez általában 12 év betöltése után következik be. Az edzőnek ismernie kell azokat a szakmai követelményeket, amelyek alapján a nagypályás játékot fel tudja építeni. A legfontosabb ennek a korosztálynak megfelelő játékrendszer és felállási forma kiválasztása. Ezen utánpótlás csapatoknál a játékosok leggazdaságosabban a következőképpen állnak fel: 1 kapus, 3 védő, 3 középpályás, 3 csatár. És van még egy játékos, akit elvileg több helyen szerepeltethetünk.

Peter Wesselink tehetséges játékosnak indult, de sajnos egy sérülés miatt a holland első osztályban mindössze 8 mérkőzést engedélyezett a sors számára a Go Ahead Eagles csapatában. Az 1968-as születésű edző gyorsan felismerte, hogy nem tud elszakadni a szeretett sportágától és az edzői pálya felé vette az útját. Fiatal kora ellenére sikeres eredményeket tudhat magáénak. Az egész holland labdarúgó társadalom, mint kimagaslóan tehetséges edzőt tartja nyilván.

A játékosok elhelyezkedése a pályán kulcsfontosságú kérdés. Nemcsak a felnőtt nagypályás futballra érvényes ez a megállapítás, hanem a nagypályára lépés előtti időszakra is. Ekkor a játékos még „tanulja” a posztok, pozíciók közötti labdás és labda nélküli kapcsolatok felépítését. Éppen ezért nagyon fontos, hogy változatos felállási formákban gyakoroltassuk, játszassuk a fiatal játékosainkat.

Kit nevezünk tehetségesnek? Milyen tulajdonság a tehetség?
Átlag fölötti képesség, amely a megfelelő környezetben átlagost messze túlhaladó teljesítmény létrehozására teszi alkalmassá az egyént. Olyan fiatal játékos, aki kitűnik a társai közül tudásával, egyéni megoldásaival, mindenekelőtt EGYÉNISÉGÉVEL. A tehetség egy tapasztalati szint, amely nemcsak egy állapotot, szintet, hanem egy fejlődési görbét is magában foglal. A tehetség kifejezése mögött ugyanakkor a legfontosabb összetevő a motiváció.

A Soccertraining szaklap egyik cikkét szeretnénk az Önök figyelembe ajánlani. Témája a pontos labdabirtoklásból támadás felépítés 4-4-2-es játékrendszerben. Létezik egy olyan mondás – „szabadon” idézve: a futballedzőnek csak akkor van igaza, ha nyer a csapata. Pelé az egyetemes futballtörténelem egyik legnagyobb alakja nyilatkozta: „az ember, aki azt mondja, hogy győzni nem minden, az még soha nem nyert semmit.” Így is van, edzőként felelősek vagyunk mind az eredményért, mind pedig a szórakoztatásért. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy a szórakoztatás vagy a teljesítmény szerepe az elsődleges. A legtöbb csapatnál az eredménynek kell a középpontban állnia.

A játék felépítésének vannak törvényszerűségei. Ezek olyan játékelvek, amelyeket az oktatási folyamatban az edzőnek minden körülmények között be kell tartani. Milyen játékelvekre gondolunk? Például: alapelvként jelentkezik, hogy a játék felépítése szempontjából a labda nélküli játékosok ne a labdával egy vonalba, hanem a labda elé, az ellenfél előtti vagy mögötti területre helyezkedjenek, illetve fussanak be. Ebből a szempontból fontos, hogy a labdás játékosnak a társ megjátszására megfelelő lehetőség és terület álljon a rendelkezésére.