A mozgásnevelés célja és feladata, hogy fokozatosan kialakítsuk és fejlesszük azokat a képességeket, amelyek a gyermekek mozgáskultúráját, mozgásharmóniáját alapvetően meghatározzák. Ezt a feladatot csak aktív mozgástanulással lehet teljesíteni. Fontos, hogy megfelelő célok közvetítésével, komplex tevékenységek rendszerével „vezessük rá” a gyermekek idegrendszerét az új ideg-izom kapcsolatok kialakítására. Az edzések, gyakorlások folyamán a feladat soha sem az, hogy valamilyen fogyatékosságot változtassuk meg, hanem, hogy a tanulásra képes gyermeket hozzásegítsük minőségi változások létrehozására.

Gyimes Zsolt évek óta dolgozik labdarúgásunkban. Szakterülete a labda nélküli koordináció felépítése. Amikor dr. Mezey György volt a Videoton vezető edzője, akkor a Vidinél is dolgozott. Annak idején az egyesület honlapján így nyilatkozott a munkájáról, amelyet egyben edzői ars poeticájaként is felfoghatunk. „Hivatalosan koordinációs edzőként alkalmaznak, de a munkámban vastagon benne van a gyorserő-, a dinamikuserő fejlesztés, azaz ilyen értelemben a kondicionálás is.

Fontos feladat egy jól működő utánpótlás egyesületnél a korosztályok közötti átmenetek megteremtése. Ez nem csak a korosztályos képzésre, hanem az alkalmazott játékrendszerekre, illetve felállási formákra is értendő. A Bozsik programban az U13-es csapatok félpályán (min. 40 x 60 m, illetve max. 50 x 70 méteres területen) 8+1-es felállásban játszanak, félpályától érvényes les szabállyal. A 4-3-3-as hadrendre a futball oktatása – tanulása szempontjából alapvetően fontos készülni.

A „Mi időnkben” – a ’80-as években - az „1:1” elleni játékok a játszótéren zajlottak különböző tárgyak vagy a lányok elnyerése érdekében. Ma már ez nem mondható el az ifjúság részéről. A mai világban a fiatal labdarúgó palánták a számítógépen oldják meg az „1:1” elleni játékokat. Az ellenfél nem egy hús-vér ember, hanem a billentyűzettel vagy a konzollal vezérelt „valami”. Pedig a játék szellemisége megkívánja, hogy a mindennapi képzésünk során nagy jelentőséget fordítsunk az 1:1 elleni játékokra.

A futball oktatási rendszerében az érdekes az, hogy minden képzési szakaszban meghatározhatók azok a célok, „előírások” amit az adott szinten a játékosnak el kell sajátítania, de fogalmazhatjuk úgy is, hogy amit az edzőnek meg kell tanítania. Amíg a felnőtteknél kizárólag - természetesen profi szinten - a csapat eredményessége az alapvető követelmény, addig a fiatalok nevelésénél az egyéni fejlődés áll a középpontban.

A futball tanítása során a játék- és mérkőzéshelyzetek elsajátítása a kiindulópont. Ennek a felfogásnak az alapja, hogy a játékos képzésére törekszik, és a játék- és mérkőzés helyzetek sokoldalú variációit kínálja. Az összes olyan forma, amely nem mérkőzésszerű, természetellenes! Ezért olyan gyakorlatokat kell alkalmazni, melyeknél a technikai, taktikai és kondícionális képzés kiváltja a mentális alkalmazkodást és együtt kerek egészet képeznek.
Az edzőnek képesnek kell lennie a játék- és mérkőzéshelyzetek metodikus (szakmai) és didaktikus (oktatás és tanulási folyamat szerinti) átadására.

Mit mondhat az edző, amikor játékosaival a párharcot gyakoroltatja? „Játssz és küzdj, harcolj az ellenfeleddel, ne félj, ne riadj vissza semmitől! Vértezd fel magad a küzdelem minden oldaláról! Amikor támadó vagy, akkor legyél vállalkozó kedvű, önbizalommal teli, amikor védekezés a feladatod, fontos, hogy a sportszerűség határai között viselkedj agresszívan és a labdára koncentráltan cselekedj! A képzési folyamatban az edzői tanácsok sorsdöntőek. Ezért is állítjuk, hogy az edzői hivatás nagy részét nem lehet könyvből megtanulni.

„Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk! Egyedül az számít, hogy játszunk-e?” Sport és család? Futball és gyermek? Nehéz kérdés! A jó szülő-gyermek viszony az alapja a gyermek jövőbeli életének. Mondhatjuk olyan fontos ez, mint egy épületnek a szilárd és erős alap. Egy ilyen erős alapra építhető fel egy esetleges sportolói karrier alakulása. Ezt a folyamatot ideális esetben a szülő támogathatja, de nem forszírozhatja a saját vágyai által hajtva. A játékos, az edző és a szülő hármas szoros és őszinte együttműködése szükséges ahhoz, hogy valóban kiemelkedő eredmény szülessen, vagy a "másik" oldalról nézve a gyermek személyiség fejlődése értékes lehessen.

Akik az utánpótlás sport és ezen belül a gyermekfutball - 6-12 éves kor között - „környékén élnek” szomorúan tapasztalhatják, hogy a gyermekek jelentős része a testnevelési órákat nem szereti ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne vegyenek rajta részt, holott a gyerekeknek életelemük a mozgás. Ennek több oka van, elsősorban az, hogy a merev, sematikus, testnevelésórák semmilyen örömet nem adnak a gyerekek számottevő részének. Emiatt van aztán az is, hogy például az ország legnépszerűbb csapatának a „toborzójára” alig ötven gyermek jelentkezett.

Az előző részben megemlítettük, hogy a labda nélküli futás, helyezkedés nem elsősorban fizikai képesség kérdése. A játékban a labda nélküli helyezkedésnél a támogató játékos(ok) feladata, hogy olyan helyre, pozícióba mozogjanak (sprinteljenek, fussanak, kocogjanak, sétáljanak), ahol megjátszhatóvá válhatnak. Phil Parkinson szerint: „a labda nélküli futást alapvetően a labda birtoklása határozza meg”.

Koordináció. Ezen a kifejezésen a régebbi értelmezésben - például a funkcionális anatómiában vagy a mozgás analízisben - az egyes izmok és izomcsoportok összjátékának szabályait értették. Mai felfogásunk szerint a koordináció ennél sokkalta több! Összehangolást, összerendezést, összeegyeztetést, gazdaságos együttműködést jelent. Magyarázhatjuk úgy is, hogy az a képesség, amelyben a különböző mozgáselemeket egy mozgássá kombináljuk. Manapság, amikor a koordináció fogalmáról keresünk információt, szinte mindenhol azt olvashatjuk, hogy ez nem más, mint a mozgások optimális, célszerű tér- és időbeli végrehajtása, az izmok működésének összehangolása.

Tisztázzuk előre! A labda nélküli futás nem egy fizikai képesség megjelenése. A játékban, a labda birtoklásához nem csak a technikai elemekre van szükség, hanem taktikai felkészültségre. Ez magában foglalja a labdás játékos labda megtartási és passzolási törekvését, illetve a labdás játékos segítését a labda nélkül helyezkedő társai részéről. A labda nélküli futás, helyezkedés nem elsősorban fizikai képesség kérdése.

A Ruislip Town Football Club. Csodaországban jártunk! Igen, ez maga a csoda, ahogy a futballal, a gyermekekkel foglalkoznak. A Ruislip Town FC története az 1970- es évekre nyúlik vissza. Ebben az időszakban még felnőtt csapatot is versenyeztetett a klub, amely az amatőr Athenian League- ben szerepelt. Az 1970- es évek végén azonban megszűntek, és hogy 1995-ben újraszületett a klub, az a Ruislip Town FC egyik volt játékosának, Alan Perrin-nek köszönhető. Alan a mai napig fontos szerepet játszik a klub életében, hiszen, mint elnök, edző és ún. gyermekvédő (futballgondok) működik közre.

Az MLSZ 110 éve fenállásának alkalmából a Szövetség országos fórumot hívott össze, amelynek a hírneves vendégei voltak a Spanyol Labdarúgó Szövetség. Ennek a meghívásnak az előzménye, hogy a két szövetségi elnök Ángel Maria Villar Llona és Csányi Sándor együttműködési megállapodást írtak alá, amely több területre kiterjed. Így a mostani rendezvényre is, ahol vendégül láthattuk Fernando Hierro-t, az RFEF sportigazgatóját és Ginés Meléndezt, az U17-es válogatott szakvezetőjét.

A támadás akkor hatékony, ha képes meglepetésszerű megoldásokkal olyan helyzetbe hozni, kényszeríteni az ellenfelet, amelynél már nem képes beavatkozni a játékba. A korszerű támadás hatékonyságát két dolog határozza meg: az egyik a játékosok technikai felkészültsége, míg a másik a játékügyességük. Egyik sem létezik a másik nélkül. Míg a védekezésnél „hellyel-közzel” azt lehet mondani, hogy egy-egy játékost mentesíthetünk alóla - elsősorban azért, hogy a labda megszerzése pillanatától frissen tudjon bekapcsolódni a játékba, addig a támadás az egész csapat feladata.

A taktikai feladatok megoldásának egyik legfontosabb feltétele, hogy a játékosok olyan értelmi, gondolkodási színvonalon álljanak, hogy képesek legyenek felismerni a játékhelyzeteket. Ha erre képesek, akkor elvárhatjuk tőlük, hogy helyes, gyors és pontos döntést hozzanak. A helyzet felismerése értelmi, agyi történéseket - emlékezést, tapasztalatot, gondolkodást - feltételez. A helyes mozgásos válasz, azaz egy technikai-taktikai feladat megoldása központi kérdése játékunknak. Ennek a központi kérdésnek az alapja a játékos helyezkedő mozgása.

A manager világban számtalanszor hangoztatják, hogy "A CÉG"  sikere az alkalmazottak közösségén, vagyis a csapat tagjainak együttműködésén alapul. Ugyanez természetesen a futballmérkőzésre is vonatkozik. A csapatjáték felépítése, a játékosok közösségi "munkájának", játékának összecsiszolása az edző, és a szakmai munkáért felelős vezető edző - a szigetországban használatos szóval a Manager - feladata, felelőssége.

A nagypályára lépés hatalmas feladatot jelent a játékosok részére. Az európai országok többségében ez általában 12 év betöltése után következik be. Az edzőnek ismernie kell azokat a szakmai követelményeket, amelyek alapján a nagypályás játékot fel tudja építeni. A legfontosabb ennek a korosztálynak megfelelő játékrendszer és felállási forma kiválasztása. Ezen utánpótlás csapatoknál a játékosok leggazdaságosabban a következőképpen állnak fel: 1 kapus, 3 védő, 3 középpályás, 3 csatár. És van még egy játékos, akit elvileg több helyen szerepeltethetünk.

A játékosok elhelyezkedése a pályán kulcsfontosságú kérdés. Nemcsak a felnőtt nagypályás futballra érvényes ez a megállapítás, hanem a nagypályára lépés előtti időszakra is. Ekkor a játékos még „tanulja” a posztok, pozíciók közötti labdás és labda nélküli kapcsolatok felépítését. Éppen ezért nagyon fontos, hogy változatos felállási formákban gyakoroltassuk, játszassuk a fiatal játékosainkat.

Általánosságban beszélve a területvédekezésről azt mondhatjuk, hogy ez egy olyan rendszer, amelyben a játékosok labdaorientáltan mozognak, amelyben minden játékos egy kijelölt védőterületet biztosít és annak „felügyeletéért” felel. Manapság a támadó csapat tagjai folyamatosan változtatják a helyüket, az edző meg a számukat, lévén, hogy látható három csatáros, „kétékes", na meg egy „ékes" rendszer is. Emiatt a sok támadó elmozgás miatt a védekező csapat játékosainak magas szintű együttgondolkodást kell mutatniuk. Nem elég, ha egy-egy játékos csak a saját területéért felel, hanem folyamatos helyezkedésével be kell segítenie a mellette és előtte védekező társának is.

Dick Bate, az Angol Labdarúgó Szövetség egyik edzője. 2002-ben szerezte meg az FA (Angol Labdarúgó Szövetség) UEFA Pro diplomáját. Mondhatnánk az ismertebb szigetországi edzők egyike, akit hazájában az „Elit Coaching Manager”-ek kategóriájába sorolnak. Bate, a Sheffield United-nél kezdte edzői pályafutását, mint az ifjúsági csapat edzője 1978-ban. Mentora Howard Wilkinson, aki felismerte edzői tehetségét és folyamatos támogatásáról biztosította.

Hír a netről: „A Bundesliga negyedik fordulójában újra fény derült az alapigazságra: jó eredményt csak kiváló védekezéssel lehet elérni.” Védekezni tudni kell! Manapság ez alapkövetelmény. A jó csapatokra az jellemző, hogy szervezettek a védekezésben, a megszerzett labdákkal képesek azonnali ellentámadásra vagy megőrzik a csapat számára, amelyből aztán hatékony támadást tudnak felépíteni és - ami a legfontosabb - befejezik a támadást. A védekezés önmagában nem azt jelenti, hogy a csapat tagjainak nagy része - mondjuk 6-7 játékos - megszállja a büntetőterület előtt lévő 30 méteres sávot, hanem azt, hogy a veszélyes területeket lezárva folyamatosan, agresszíven igyekszik minél távolabb tartani a védett kaputól az ellenfél labdás akcióit.

Kit nevezünk tehetségesnek? Milyen tulajdonság a tehetség?
Átlag fölötti képesség, amely a megfelelő környezetben átlagost messze túlhaladó teljesítmény létrehozására teszi alkalmassá az egyént. Olyan fiatal játékos, aki kitűnik a társai közül tudásával, egyéni megoldásaival, mindenekelőtt EGYÉNISÉGÉVEL. A tehetség egy tapasztalati szint, amely nemcsak egy állapotot, szintet, hanem egy fejlődési görbét is magában foglal. A tehetség kifejezése mögött ugyanakkor a legfontosabb összetevő a motiváció.

A mérkőzések okozta stressz sok játékos és edző számára nem csak kellemetlen körülmény, hanem komoly veszélyforrás. Igen veszélyes, mert a sikertelenség, az elvárások nem teljesítése folyamatos rossz idegállapotot jelent, ami nemcsak a játékban, hanem a mindennapok életében is jelentkezik. Például komoly betegségeket okozhat. Ma már nem tilos erről beszélni, bizony a stressz komoly problémákat jelenthet nemcsak az edző, hanem a játékosok számára is.

A Soccertraining szaklap egyik cikkét szeretnénk az Önök figyelembe ajánlani. Témája a pontos labdabirtoklásból támadás felépítés 4-4-2-es játékrendszerben. Létezik egy olyan mondás – „szabadon” idézve: a futballedzőnek csak akkor van igaza, ha nyer a csapata. Pelé az egyetemes futballtörténelem egyik legnagyobb alakja nyilatkozta: „az ember, aki azt mondja, hogy győzni nem minden, az még soha nem nyert semmit.” Így is van, edzőként felelősek vagyunk mind az eredményért, mind pedig a szórakoztatásért. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy a szórakoztatás vagy a teljesítmény szerepe az elsődleges. A legtöbb csapatnál az eredménynek kell a középpontban állnia.

A játék felépítésének vannak törvényszerűségei. Ezek olyan játékelvek, amelyeket az oktatási folyamatban az edzőnek minden körülmények között be kell tartani. Milyen játékelvekre gondolunk? Például: alapelvként jelentkezik, hogy a játék felépítése szempontjából a labda nélküli játékosok ne a labdával egy vonalba, hanem a labda elé, az ellenfél előtti vagy mögötti területre helyezkedjenek, illetve fussanak be. Ebből a szempontból fontos, hogy a labdás játékosnak a társ megjátszására megfelelő lehetőség és terület álljon a rendelkezésére.

A norvég labdarúgásra jellemző stílusjegyeket természetesen az utánpótlás labdarúgás szakmai munkájában is viszontláthatjuk. Érdekes módon a norvég nemzeti szövetség által publikált anyagok és az ország elitklubjainak látható játéka között komoly „tartalmi” űrt találunk. Mert, amíg az élvonalbeli norvég futballt a hagyományos szigetországi stílus jellemzi, sok ütközéssel tarkítottan, leegyszerűsített támadás felépítéssel, addig az utánpótlás játékosaik képzése során a játékosságot, a részletekre is kiterjedő játékfelépítést oktatják. Ami azonos mind a két területen, - tehát úgy az utánpótlás, mint a felnőtt futballra jellemzően - az a magas fokú mentális bázisra épített felkészítési, képzési rendszer.

Elöljáróban: alapos, felkészült szakmai anyag!
A játékban sok esetben a küzdelem dominál. Ez a megállapítás részben igaz is, de nem szabad elfelejteni, hogy a futballban a felszabadultság, az alkotás jelenti az igazi örömet. Ez különösen igaz a gyermekfutballban. A gyermekektől - de a felnőttek játékából - sem szabad elvenni a játékosság örömét. Az örömöt többféleképpen lehet biztosítani. Játékos feladatokkal, ügyességi gyakorlatokkal és mindenekelőtt gondolkodást fejlesztő játékokkal lehet biztosítani a fejlődést.

Az előző részben az 5:3 elleni játékokkal kapcsolatban a labdabirtoklás és a játékritmus kapcsolatából indultunk ki és erre adtunk közre játékokat, gyakorlatokat. A mostani részben „tovább lépünk”, most az előző két cél kibővül a befejezés követelményével. Elöljáróban egyet feltétlenül le kell szögeznünk. Nagy betűkkel írjuk le: a JÁTÉKOKBAN NE KORLÁTOZZUK az egyéni elképzeléseiket, amennyiben azok mögött nem öncélúság, hanem egyéniség áll. Sőt ösztönözzük őket a valós tehetségük megmutatására.

A főváros, Montevideo hatalmas ünnepléssel köszöntötte a labdarúgó-világbajnokságon negyedik helyen végzett uruguay-i válogatottat, amely negyven év óta a legjobb eredménnyel tért haza. Egyes becslések szerint százezres nagyságú tömeg köszöntötte az utcákon a futballistákat, akiket mintegy négy órán át szállított egy busz a főváros különböző részein.