A futball oktatási rendszerében az érdekes az, hogy minden képzési szakaszban meghatározhatók azok a célok, „előírások” amit az adott szinten a játékosnak el kell sajátítania, de fogalmazhatjuk úgy is, hogy amit az edzőnek meg kell tanítania. Amíg a felnőtteknél kizárólag - természetesen profi szinten - a csapat eredményessége az alapvető követelmény, addig a fiatalok nevelésénél az egyéni fejlődés áll a középpontban.

„Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk! Egyedül az számít, hogy játszunk-e?” Sport és család? Futball és gyermek? Nehéz kérdés! A jó szülő-gyermek viszony az alapja a gyermek jövőbeli életének. Mondhatjuk olyan fontos ez, mint egy épületnek a szilárd és erős alap. Egy ilyen erős alapra építhető fel egy esetleges sportolói karrier alakulása. Ezt a folyamatot ideális esetben a szülő támogathatja, de nem forszírozhatja a saját vágyai által hajtva. A játékos, az edző és a szülő hármas szoros és őszinte együttműködése szükséges ahhoz, hogy valóban kiemelkedő eredmény szülessen, vagy a "másik" oldalról nézve a gyermek személyiség fejlődése értékes lehessen.

Akik az utánpótlás sport és ezen belül a gyermekfutball - 6-12 éves kor között - „környékén élnek” szomorúan tapasztalhatják, hogy a gyermekek jelentős része a testnevelési órákat nem szereti ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne vegyenek rajta részt, holott a gyerekeknek életelemük a mozgás. Ennek több oka van, elsősorban az, hogy a merev, sematikus, testnevelésórák semmilyen örömet nem adnak a gyerekek számottevő részének. Emiatt van aztán az is, hogy például az ország legnépszerűbb csapatának a „toborzójára” alig ötven gyermek jelentkezett.

Tisztázzuk előre! A labda nélküli futás nem egy fizikai képesség megjelenése. A játékban, a labda birtoklásához nem csak a technikai elemekre van szükség, hanem taktikai felkészültségre. Ez magában foglalja a labdás játékos labda megtartási és passzolási törekvését, illetve a labdás játékos segítését a labda nélkül helyezkedő társai részéről. A labda nélküli futás, helyezkedés nem elsősorban fizikai képesség kérdése.

A Ruislip Town Football Club. Csodaországban jártunk! Igen, ez maga a csoda, ahogy a futballal, a gyermekekkel foglalkoznak. A Ruislip Town FC története az 1970- es évekre nyúlik vissza. Ebben az időszakban még felnőtt csapatot is versenyeztetett a klub, amely az amatőr Athenian League- ben szerepelt. Az 1970- es évek végén azonban megszűntek, és hogy 1995-ben újraszületett a klub, az a Ruislip Town FC egyik volt játékosának, Alan Perrin-nek köszönhető. Alan a mai napig fontos szerepet játszik a klub életében, hiszen, mint elnök, edző és ún. gyermekvédő (futballgondok) működik közre.

Érdekes anyagot kaptunk. Elolvasása közben döbbentünk rá, hogy hol is tartunk. Milyen a mi futballunk háttere? Sokszor, nagyon sokszor említettük már: sokkal több igazolt játékosunknak kellene lenni ahhoz, hogy Európa élvonalához felzárkózhassunk. Az UEFA edzőképzési projektnek megfelelően kellene képezni a játékosainkat, stratégiailag jól felépített, szervezett kiválasztással megtalálni a tehetséges játékosainkat. Folytathatnánk, de íme egy példa, hogy egy kis település mennyire komolyan veszi ezt a csodálatos játékot. Fantasztikus anyag! Igaz, mindez Ausztriában történik.

Kit nevezünk tehetségesnek? Milyen tulajdonság a tehetség?
Átlag fölötti képesség, amely a megfelelő környezetben átlagost messze túlhaladó teljesítmény létrehozására teszi alkalmassá az egyént. Olyan fiatal játékos, aki kitűnik a társai közül tudásával, egyéni megoldásaival, mindenekelőtt EGYÉNISÉGÉVEL. A tehetség egy tapasztalati szint, amely nemcsak egy állapotot, szintet, hanem egy fejlődési görbét is magában foglal. A tehetség kifejezése mögött ugyanakkor a legfontosabb összetevő a motiváció.

A mérkőzések okozta stressz sok játékos és edző számára nem csak kellemetlen körülmény, hanem komoly veszélyforrás. Igen veszélyes, mert a sikertelenség, az elvárások nem teljesítése folyamatos rossz idegállapotot jelent, ami nemcsak a játékban, hanem a mindennapok életében is jelentkezik. Például komoly betegségeket okozhat. Ma már nem tilos erről beszélni, bizony a stressz komoly problémákat jelenthet nemcsak az edző, hanem a játékosok számára is.

A norvég labdarúgásra jellemző stílusjegyeket természetesen az utánpótlás labdarúgás szakmai munkájában is viszontláthatjuk. Érdekes módon a norvég nemzeti szövetség által publikált anyagok és az ország elitklubjainak látható játéka között komoly „tartalmi” űrt találunk. Mert, amíg az élvonalbeli norvég futballt a hagyományos szigetországi stílus jellemzi, sok ütközéssel tarkítottan, leegyszerűsített támadás felépítéssel, addig az utánpótlás játékosaik képzése során a játékosságot, a részletekre is kiterjedő játékfelépítést oktatják. Ami azonos mind a két területen, - tehát úgy az utánpótlás, mint a felnőtt futballra jellemzően - az a magas fokú mentális bázisra épített felkészítési, képzési rendszer.

Elöljáróban: alapos, felkészült szakmai anyag!
A játékban sok esetben a küzdelem dominál. Ez a megállapítás részben igaz is, de nem szabad elfelejteni, hogy a futballban a felszabadultság, az alkotás jelenti az igazi örömet. Ez különösen igaz a gyermekfutballban. A gyermekektől - de a felnőttek játékából - sem szabad elvenni a játékosság örömét. Az örömöt többféleképpen lehet biztosítani. Játékos feladatokkal, ügyességi gyakorlatokkal és mindenekelőtt gondolkodást fejlesztő játékokkal lehet biztosítani a fejlődést.

A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) (németül: Deutscher Fußball-Bund) a német labdarúgás irányító szervezete. Az európai szövetségek közül az egyik legszervezettebb. Az egyesületek (a tagok) öt nagyobb közigazgatási terület alapján szerveződnek, melyek további 21 Regionális alszövetségben tömörülnek. A vezető szerep természetesen úgy szervezeti, mint szakmai területen a DFB-t illeti, de mindegyik szövetségnek megvan a maga önállósága különböző szakmai programok lebonyolítására.

Labdarúgásunk gyors és látványos felemelkedésének zálogai lehetnek a futballakadémiák. Az akadémiákon ugyanakkor nemcsak és nem elsősorban a minél jobb labdarúgók képzését tűzik ki célul az intézmények szakmai vezetői. Szinte mindenütt kiemelik, hogy olyan fiatalokat szeretnének nevelni, akik az élet más területén is megállják a helyüket. A választ a Nyugat-Európában évtizedes hagyományokra visszatekintő bentlakásos futballiskolákban vélik megtalálni a szakemberek.

Tapasztalt edző, bölcs gondolata
Jupp Heynkess: „Szeretem, ha a pályán a játékosom kreatív és tapasztalt!”
A kreativitás érvényesüléséhez az egyéniségen, a tehetségen kívül tapasztalatra is szükség van. Ezért is fontos, hogy a játékos célirányos tevékenysége, az edzés kiemelt szakmai feladatai a lehető legjobban hasonlítsanak a játékhoz. A tapasztalati ismeretek megszerzése már csak azért is döntő, mivel a játékban ugyanaz a helyzet kétszer nem fordul elő. Vannak egymáshoz hasonló játékhelyzetek, amelyeket gyakorolni és elemezni kell, de egyik sem azonos a másikkal.

A jó teljesítmény elérésének kulcseleme a helyesen megválasztott edzésmennyiség ill. intenzitás. Abban az esetben, ha kevés a mennyiségi munka vagy nem elég intenzív, akkor a játékos nem tudja megvalósítani a mérkőzés sorozathoz szükséges formáját, mondhatnánk aluledzett marad. Mégis sokszor jobb teljesítményre képes, mint az a sportoló, aki szinte éjt nappallá téve edz: sokat és igen intenzíven. Mindennek oka a túledzettség kialakulása, amely rendkívül leronthatja a sportteljesítményt.

Az intelligencia és a kreativitás, vagyis az alkotóképesség tekintetében nagyok a játékosok közötti eltérések. Egyesek könnyebben, gyorsabban, mások nehezebben, lassabban oldják meg a feladatokat, dolgozzák fel az önmagukból és a külvilágból származó információkat. Voltaképpen az intelligencia megértési, értelmezési, helyzetfelismerő és megoldó képesség, amellyel megfelelő viselkedés, választási mód jár együtt.

Játékunk örök igazsága az a mondás, amely azt állítja a futball (is) a fejben dől el …
Ugyanis a futballista képzésének központjában a játék van. A gyakorlások során a játék állandóan változó környezetben jelenik meg, amelyekre ráirányul a játékosok figyelme, érzékelik - észlelik a helyzetet és igyekeznek megoldani a problémát. Az állandóan módosuló játékhelyzetek egymást követő feladat- és problémamegoldásokból állnak, amelyek tanulási folyamatot megalapozó megismerő funkción keresztül jelentkeznek.

Megkérdezték a közelmúlt vitathatatlanul legnagyobb játékosát Zinedine Zidane-t: pályafutása során melyik edzőjére emlékszik a legjobban, mint meghatározó személyiségre? Megdöbbentő volt a válasza: a legelső edzőjét említette, aki 7-8 éves korában nevelte, oktatta. Milyen is legyen ez az első edző? Mielőtt erre rátérnénk ki kell emelni a klubvezető felelősségét. Ugyanis ő szerződteti az edzőt a gyerekekhez. Nemcsak az első csapat edzőjének a kiválasztására kell nagy energiát fektetni. Amíg a profiknál az eredményesség a legfontosabb szempont, addig a kisgyermekekkel foglalkozóknál a pályafutás megalapozása legalább akkora felelősséggel bír.

Egy labdajáték elsajátításának kezdeti fázisában elképzelhetetlen, hogy a gyermekeknek a felnőttek játékát tanítsuk. A későbbiekben viszont az, az elképzelhetetlen, hogy ne a „felnőttek” játékát vegyük alapul. Fontos, hogy a gyermekeket képességeik és tapasztalataik szerint csoportokban foglalkoztassuk, így lehetővé téve a barátságok kialakulását és a játék élvezetét. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy minden korosztálynál és csapatnál, minden játékot fel lehet használni, csak helyét kell megkeresnünk. Például ami készségfejlesztő játékként szerepel a 12-13 éves labdarúgóknál, azt felnőtteknél nagyon jól lehet alkalmazni a bemelegítésnél vagy mérkőzés előtt hangulatfokozásra.

A motiváció, mint az emberi szervezet hatékonyságának tényezője.
Sokszor felvetődhet a kérdés: mi a futballjáték legfontosabb eleme: a védekezés, netán a támadás, a gól, a küzdelem, a párharc? A különböző európai, dél-amerikai, afrikai stb. iskolák képviselői mind mást és mást jelölnének meg. Egy biztos, a labdarúgó iskolák képzeletbeli képviselői mind központi helyre helyeznék a motivációs tényezőket. A „motiváció” szó a latin „movere” - mozgás - szóból ered, aminek megfelelőjét megtalálhatjuk a magyar nyelvben is, amikor késztetésről, vagy a viselkedés hajtóerejéről beszélünk.

Sorozatunk első részében a sikeres teljesítmények titkai után kutakodtunk.
Arra keressük a választ: mi a nagy, sikeres teljesítmények titka.
Mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy tisztán megfogalmazott és valós célra van szükség. Ennek a célnak az érdekében pedig úgy kell tevékenykedni, hogy mindig a cél lebegjen előtted. A cél eléréséhez pedig nemcsak cselekedni kell, hanem pihenni is! Nagyon fontos tényező!

A siker kulcsa a tudás, a titka pedig: a cél meghatározása, a cselekvés, a hit és a türelem.
A kiemelkedően sikeres emberek semmivel sem különbek az átlagos emberektől. Az ő életük is ugyanúgy csak 24 órából áll, és az ő napjukat - mint bárki másét - is ugyanúgy az teszi ki, hogy megoldják mindennapi életük kisebb-nagyobb, ügyes-bajos problémáit. A gyakorlatban azonban az egyik nagy különbség az, hogy gondolkodási szokásaik révén a kiemelkedően sikeres emberek mindig tisztában vannak azzal, hogy melyik problémát kell megoldani a sok közül és melyek azok a problémák, amelyekkel nem kell foglalkozniuk. Ez egy szokás, amit lényeglátásnak hívnak. Ez teszi lehetővé a kiemelkedően sikeres emberek számára, hogy idejüket valóban a lényeges dolgokkal töltsék. Ezáltal az életük lényeges területein érnek el előrehaladást és ilyen módon válnak a többi ember szemében kiemelkedően sikeressé.

A küzdősportok kategóriájába elsősorban az ökölvívás, a birkózás, a cselgáncs, a különböző harcművészetek tartoznak. A labdarúgás ilyen megközelítésből természetesen nem küzdősport. Mindazonáltal nem lehet elvonatkoztatni ettől a megközelítéstől, hiszen a játékban a testkapcsolat folyamatosan jelen van. Ha a párharc futball szakirodalmi történetét vizsgálnánk, azt feltétlenül az AJAX 1970-es években nyújtott játékára vezetnénk vissza. Az 1970-es években a holland labdarúgás vitathatatlanul a legfelkészültebb nemzetek közé tartozott. Abban az időben az AJAX kitűnően játszotta az úgynevezett kifutásos letámadást. Ennek a célja elsősorban már nem az ellenfél csatárainak a lesreállítása volt, hanem az agresszív, mielőbbi labdaszerzés.

A magyar labdarúgást a sajátos „grund-képzés” tette világhírűvé. A történelmi évtizedekben a srácok az utcán, az üres telkeken irányítás nélkül, akaratuktól függetlenül alakították ki azokat a mozgásmintákat, amelyek révén futballisták lettek. Ezután a grundok biztosította lehetőségek a megváltozott élettér miatt megszűntek, így a gyermekek is eltűntek az utcáról. Új, irányított szakmai utat kellett találni a futballisták képzésében.

A teljesítmény összetevők fejlesztése alapján a németek három korcsoportot határoznak meg: 1. Az alapok lerakása – (Grundlagentraining – Az alapok edzése, mely 10 éves korig tart) 2. Az alapok edzése – (Aufbautraining – A játék felépítés edzése, 10-14 éves kor között és a 3. a teljesítmény edzése (Leistungtraining – 15-18 éves kor között (15-16 és 17-18 éves korcsoportokra bontva). Utóbbi időszak a németek szakemberek szerint sorsdöntő évek! A tulajdonképpeni az igazi labdarúgó akadémiai évek időszaka.

Kérdés lehet?
Tulajdonképpen nem, hiszen mindenki, még a dohányosok is tudják rá a választ.
Nem!
Mégis nekünk - EDZŐKNEK, TANÁROKNAK - az e területen való tevékenységünknek minden eddiginél hatékonyabbnak kell lennie! A dohányzást a WHO (World Health Organisation – az Egészségügyi Világszervezet) a XXI. század pestisének nevezi. Ma Magyarországon 3,5 millió ember fújja, 6,5 millió meg szívja a cigifüstöt! A dohányzás következtében minden negyedórában meghal valaki.

Szomorú tény, hogy nagyon sok gyermeket használnak ki napjainkban úgy érzelmileg, mint testileg. A labdarúgó-edző egyedülálló pozícióban van, hogy ezeket a visszaéléseket, vagy ennek bármilyen jeleit felismerje és azonnal fellépjen ellene. Azért egyedülálló, mert olyan területen oktathatja, foglalkoztathatja a fiatalokat, amely önkéntes alapon működik és ahol nagyon sok örömet tud közvetíteni a játék által.

A felkészült edző mindenre odafigyel.
Utánpótlás és felnőtt szinten egyaránt. Odafigyel a játékosai minden rezdülésére, gondolatára, véleményére, panaszára. Sajnálatosan a sérülés és a sérülés veszélye mindig fenyegeti a játékosainkat. Különösen azokban a sportágakban érvényes ez a megállapítás, ahol a játékosok közötti küzdelem testi kapcsolatban – ütközésekben, lökésekben, „birkózásokban” is jelentkezik. Különösen veszélyeztetett terület a játékosok mozgató szervrendszere (csontok, ízületek, izmok).

Igaz - Ausztráliában!
Az Ausztrál Labdarúgó Szövetség bejelentette, hogy ez évtől (2009) a sportágat - Európához hasonlóan - footballnak hívják majd. A játék beceneve Socceroos (szójáték a csak Ausztráliában élő kenguru angol nevével: kangaroo). A FIFA ranglistáján 2006 áprilisában Ausztrália a 42. helyen állt. A Guus Hiddink által irányított csapat résztvevője a 2006-os labdarúgó-világbajnokságnak. A térségben jelenleg csak soccerként emlegetik a sportágat. Frank Lowy, a Szövetség elnöke viszont azt szeretné, hogy ha a névváltoztatással nőne a labdarúgás iránti érdeklődés az ötödik kontinensen.

A beszűkült területen történő gyors, ritmusváltásos játékhoz alkalmazkodni kell a játékos felkészítésének folyamata során. Amíg a kondícionális képességek nagy részét tizenhárom és tizennyolc év alatt lehet célzottan fejleszteni, addig a koordinációs képességeket a hatodik és a tizenharmadik év között lehet hatékonyan alakítani.

„Mit den richtigen Methoden Kinder langfristig für das Fußballspielen begeistern.” Thomas Staacks
Vagyis: „Helyes módszerekkel a gyerekek hosszan lelkesednek a futball iránt.” Az egész sportág legnehezebb felkészítési időszaka a gyermekfutball kora.